Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Profizmus ésszel, szívvel, mosollyal

Balogh Zoltán | 2011.09.30. |
Profizmus ésszel, szívvel, mosollyal
Az egyik legszimpatikusabb televíziós személyiség, Barabás Évi, már majd’ húsz éve van a pályán. Példája bizonyítja, úgy is lehet valaki sikeres, hogy nem vesz fel sztárallűröket. A Bonyhádról indult csinos tévés a maga kedves természetességével van jelen mindennapjainkban. Imádja a munkáját, ma már nem kételkedik abban, hogy ez a neki való hivatás. Elégedett jelenlegi feladataival, szívesen áll a jó ügyek mellé. Számára az empátia természetes, szüleitől már gyermekkorában megtanulta: adni, segíteni jó.

- Egy abszolút magabiztos, profi, csinos nőt látok a képernyőn, aki amellett, hogy tökéletesen végzi a feladatát, még mosolyog is. A rendezők nyugodtan dőlhetnek hátra, ha veled dolgoznak.  

- Szerintem itt be is fejezhetjük a beszélgetést, és elégedetten hátradőlhetünk mindketten – nevet nagyot Barabás Évi. – Jó csapatban dolgozni, többek között ezért is szerettem bele a tévézésbe. Próbálom a rám bízott feladatokat a legjobb tudásom szerint megoldani. Ilyenkor a szívemre és az eszemre is hallgatok. Egyáltalán nem okoz nehézséget mosolyogni. Azt szoktam mondani, ez ugyanannyi energiába kerül, mint szigorúnak lenni.
 
A Portré a favorit
 
- A bonyhádi tévétől az ország legnézettebb kereskedelmi televíziójáig jutottál, több műfajban komoly rutint szereztél. Gondolom, szükség volt a tapasztalatszerzésre, hogy a nézők a mai Barabás Évit lássák a képernyőn.
 
- Én is meglepődöm, hogy már ’92-óta vagyok a pályán. Majdnem 20 éve tévézek? Jézusom! Az évek alatt magabiztosságot szereztem, ezzel tudok „működni” a Reggeliben, de a Fókuszban is egyre jobban azt érzem, hogy én vagyok az irányító, az igazi vendéglátó. Olyan, aki tud figyelni, aki felé szeretettel és bizalommal fordulnak, megkérdezhetek bármit. Szujó Zolival, akivel a Reggeliben vagyok rendszeresen párban, próbáltuk megfejteni, mitől működik olyan jól a mi párosunk, hogyan kerül két ember azonos hullámhosszra? Zoli segített rávezetni arra, mitől tudok én most sokkal jobban a helyemen lenni, mint voltam hat-nyolc évvel ezelőtt. Azért, mert elhiszem azt, hogy teljes mértékben önazonos vagyok. Ha kérdezek, arra egy Presser Gábor is szívesen válaszol, vagy bárki, aki vendégnek jön. Ma már nem kételkedem abban, hogy a helyemen vagyok, tudom azt, amit tudnom kell. Fel merem vállalni a hibáimat, az esetleges hiányosságaimat.
 
- Melyik műsorodban érzed magad a legjobban?
 
- A Portré van az első helyen. Olyan, mintha otthon látnám vendégül a beszélgetőpartnereimet. Öröm és megtiszteltetés, ha kinyílnak előttem. De jól érzem magam a Reggeliben is, akárcsak a Fókuszban. Utóbbi egy másfajta feladat, tempósabb, koncentráltabb munka.
 
- Maradjunk kicsit a Portrénál. Figyelem a kérdezési technikádat, soha nem akarod szétcincálni, kellemetlen helyzetbe hozni a veled szemben ülőt.
 
- Lehet, tudnék nagyon belekérdezős lenni, csak annak nem tudom az értelmét.
Presztízs Magazin
Azt szeretném, hogy aki hozzám jön, az tényleg otthonosan érezze magát, szeretetben, bizalomban, ami által megnyílik előttem. Nem könnyű dolog egy másik ember előtt kinyitni a szíved. Lehet, a néző már mindenről hallott korábban, amiről a vendég beszél nekem. De látni, hogyan enged közel magához, hogyan vívódik olykor a válaszokkal, hogyan kérdőjelezi meg néha önmagát, annál nincs izgalmasabb. Negyven évesen talán már kijelenthetem, a tapintatnál, a szeretetadásnál, a megértésnél nem sok fontosabb dolog van az életben. A Portréban olyan emberek a vendégeink, akiknek az élete valamilyen szinten példa, valamiért csodálni lehet őket. Jó hallgatni és elképzelni, hogy talán egyszer neked is sikerülhet megvalósítani önmagad úgy, ahogy nekik.
 
Azonos hullámhosszon a vendégekkel
 
- Hogyan készülsz fel ezekre a beszélgetésekre?
 
- Nem mindig olvasok el mindent arról, akivel beszélgetni fogok, inkább a helyzetre próbálom ráhangolni magam. Nagyon sok vendéggel akkor találkozom először. Többször előfordult, hogy még hasonló színű ruhában is megyek, mint a beszélgetőpartnerem. Ez már sokszor megtörtént, ilyenkor mindig meglepődünk. Élvezem, hogy képes vagyok ennyire ráhangolódni arra az emberre, legyen az építész, szakács, úszóversenyző, vagy színész. Persze olyan is van, amikor mellényúlok, de sokkal több a pozitív tapasztalat.
 
- Milyen műsorokat nézel? Van-e olyan tévés személyiség, akire feltétlenül odafigyelsz?
 
Presztízs Magazin
- Már gyerekként is sokat tévéztem. Akkor még csak M1 és M2 volt, én szinte mindent megnéztem, a Családi körtől kezdve Montágh Imréig. Montágh tanár úr műsorai a mai napig elkísérnek, 14 évesen már a könyveit olvastam. Nagyon érdekelt, hogyan lehet nyilvánosság előtt megszólalni, hatni az emberekre. Mitől van az, hogy valaki érdekes tömegek számára, míg a másik hiába okos, nem tudja megfogalmazni a gondolatait, érzéseit úgy, hogy azok eljussanak az emberekhez. De említhetném Kepes Andrást, aki hihetetlen finom érzelemmel tud beszélgetni, olyan humorral, amitől egyszerűen elolvad az ember. Hogy ez egy férfitől jön, még pikánsabbá teszi a helyzetet. Friderikusz Sándorra is egy ország figyelt, úttörő volt, az első showmester. Az én mozim című műsora az egyik kedvencem volt. Vagy ott van Vámos Miklós, őt bizonyos szempontból akár antitévésnek is tarthatnánk, és mégsem az. Szeretem a jó műsorokat, a szakmámból kifolyólag fontos, hogy képben legyek.
 
A segítőkészség a boldogság egyik kitétele
 
- Váltsunk témát. Évek óta az SOS Gyermekfalu nagykövete vagy, de más karitatív kezdeményezések mellé is szívesen állsz. Otthonról hozta ezt az empátiát, vagy „útközben” alakult ki?
 
- Otthon feltétel nélküli szeretetet láttam a szüleimtől. Ők azonban nem csak nekem adtak, sok szomszéd gyerek ette nálunk a palacsintát. Anyu bőrdíszművesként nagyon kevés esetben fogadott el pénz azért, ha valakinek megjavította a táskáját, kabátját. Fontosabb volt neki, hogy adjon. Azt tanultam, ha másnak csinálsz valamit, még pontosabban, jobban tedd, mintha magadnak készítenéd. Gyerekkorom óta figyelek másokra, igyekszem jót tenni. Próbálok az SOS Gyermekfalunak is jó nagykövete lenni. Arra nincs jó válasz, miért segítünk valakin, valakiken. Ha az ember jól akarja érezni magát a bőrében, ahhoz az is hozzátartozik, hogy segítsen másokon. Ez szerintem a boldogság egyik kitétele.
 
- Régóta párkapcsolatban élsz. Milyen tulajdonságoknak kell meglenniük egy
Presztízs Magazin
férfiben ahhoz, hogy társadul válaszd?
 
- Fontos, hogy kölcsönösen tudjunk működni a másik életében. Mondhatnám, hogy legyen humoros, ilyen vagy olyan, de ha az ember önmagával békében van, akkor nagyon könnyen tudja szeretni és elfogadni a másikat, nem állít fel kritériumokat. Ha nagyon mást akar, azt is el tudom fogadni, megértem, el tudok vele indulni. Fontos, hogy figyeljünk egymásra, tudjunk egy irányba menni.
 
- Ha szabadkezet kapnál, milyen műsort készítenél szívesen?
 
- A Portrét kicsit megspékelném aktuális, figyelemfelhívó témákkal, központi szerepet kapna a segítségnyújtás. Egy kutyás műsort is el tudnék képzelni, hogy figyeljünk más intelligenciákra, akkor kicsit közelebb kerülhetnénk hozzájuk. Az a helyzet, hogy elégedett vagyok a most meglévő lehetőségeimmel. Persze, ha a Porté korábbi műsorsávba kerülne, egy kicsivel más kivitelben, azt szerintem szeretnék az emberek.
Átlag: 5