A kezdeményezés a lassan és hosszú távon szennyező építőipar megújítását célozza, amely a cement- , tégla- és kerámiagyártással közvetlenül is környezetszennyező, a legnagyobb kárt azonban a már beépített, soha többé újra nem hasznosítható termékekkel idézi elő. Barna Gyula belsőépítész, az eljárás feltalálója szerint a terv fő törekvése, hogy az építmény olyan visszaforgatható anyagokból legyen megkonstruálva, amelyek a gyártási szinten is minél kevésbé szennyezik a környezetet.
A házat természetesen nem a papírról bennünk élő benyomás szerint kell elképzelni. A rengeteg egymásra ragasztott rétegből álló, spiráltekercselt technikával készült papírcsövek, amelyekből a ház áll, rendkívül erősek és strapabíróak. Egy 25 cm átmérőjű, 50 cm magas papírcső Műszaki Egyetemi mérések szerint 27 tonnát bír el, nem kell tehát attól félnünk, hogy a ház az első viharban a fejünkre omlik. A papír természetesen különféle eljárásokkal kezelt, tűz- és vízálló, az épület pedig tulajdonságait tekintve leginkább a faépületekhez hasonlítható.
A legfontosabb viszont, hogy míg használati értéke megegyezik az általunk eddig ismert lakóépületekével, a papírépítmény a használati ciklus végén teljes mértékben visszaforgatható, újrahasznosítható és egyáltalán nem környezetszennyező. A papírház a következő lépcsőfok lehet abban a ma már világszintű törekvésben, amely a környezetbarát építkezés megvalósítását célozza.
