Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Fél évszázad közszolgálat

„Vállalni kell mindazt, amit az élet ránk parancsol”

Balogh Zoltán | 2013.01.11. |
sport, sportriporter
Fél évszázad közszolgálat
72 esztendősen is fiatalos lendülettel végzi munkáját, a Magyar Rádió örökös tagján, Novotny Zoltánon nem fog az idő. Londonban már 12. olimpiájáról közvetített. A hivatását alázattal végző, a köz művelését mindig szem előtt tartó, összetéveszthetetlen orgánummal rendelkező rádiós egyházközösségében, az evangélikus gyülekezetben is a szolgálat fontosságát tartja követendőnek. A protestáns értékeket, a jó igazságát, a szeretet győzelmét, a felebaráti megbocsátást hirdeti.

– Nem volt könnyű interjú időpontot egyeztetnünk, közel sem nyugdíjas tempóban éli az életét. Milyen feladatokat lát el?
– Bár nyugdíjas vagyok, ugyanakkor teljes munkaidőben dolgozom, státuszban vagyok a Magyar Rádiónál. A napjaim ugyanazzal, ugyanúgy telnek, mint 50 éve mindennap.
– 1963-ban szerzett diplomát az ELTE történelem-magyar szakán. Egyértelmű, volt, hogy a katedra helyett a rádiós pályát választja?
– Nem, szívesen elmentem volna tanítani is, de egyetlen tanári állást sem kínáltak fel. Már egyetemista koromban jelentkeztem a rádióba, tanultam a szakmát, külsőztem, a sportszerkesztőséggel már ekkor kapcsolatba kerültem. Az első interjút Granek Istvánnal, a magyar kajak-kenu sport egyik legkiemelkedőbb alakjával készítettem, az első tudósítást pedig egy kézilabda OKISZ-kupáról adtam le. Egyébként a rádióban sem volt hely, de jött a véletlen, behívtak egy bemondói meghallgatásra, és megfeleltem. Így bemondóként kezdtem a rádióban, de az első adandó alkalommal átmentem a sportszerkesztőségbe.
– Emlékszik az első élő közvetítésére?
– Hogyne, a Körkapcsolás megindulásával, 1963 októberében egy Tatabánya-Csepel bajnoki mérkőzésről közvetítettem.

A köz művelője

– Ötven éves rádiós múlt áll Ön mögött, mennyit fejlődött az idők során a technika?
– Rengeteget. 1962-63-ban egy több mint tízkilós felvevő készülékkel a vállán ment a riporter interjút készíteni, ma pedig elég egy tenyérben elférő számítógép. Régen a szalagokból ollóval vágtuk össze az anyagot, üvegben lévő folyadékkal ragasztottuk össze. Nem volt könnyű feladat, hogy a vágásnál ne szenvedjen csorbát a szöveg, ma már ezt is számítógép oldja meg. Az egyenes, élő közvetítés technikai fejlődésében nincs ekkora ugrás, bár itt is erőteljesen bejött a számítógép, de ugyanúgy szükséges a mikrofon, és a kábelek.
– A kereskedelmi televíziók, rádiók termelik a sztárokat, mennyire van ma respektje a közszolgálati rádiózásnak, jönnek-e a fiatalok?
– Természetesen jelentkeznek, de a kor szellemét tükrözi, hogy a közszolgálatban dolgozók közül csak egy-két embert sztárolnak, de ők sem válnak olyan celebbé, mint a kereskedelmi televíziók, rádiók munkatársai.
– Ön nem kapott ajánlatot kereskedelmi csatornáktól?
– Nem. A közvélemény-kutatások szerint a reklámozásnál a 18-39 év közötti korosztályt veszik „emberszámba”, őket tartják fizetőképes keresletnek, a többiek mintha nem is léteznének. Éppen ezért az e korosztályhoz tartozókat szerepeltetik a képernyőn, rádióban. „Fénykoromban” a közszolgálati televízió megpróbált kétszer is átcsábítani. Az első eset közvetlenül egy olimpia előtt történt, etikátlannak éreztem volna ekkor kiválni a rádió csapatából. Utána lehet, hajlottam volna rá, de addigra ejtették, később meg én éreztem kicsit komolytalannak. Ezzel együtt 27 évet televízióztam egyfolytában.
– Önt elsősorban sportriporterként ismerik, holott dolgozott a Híradóban, az Ablakban, gyerekműsorokban, volt a Petőfi adó főszerkesztője. Beszélhetünk aranyévekről, vagy minden időszaknak megvolt a maga szépsége?
– Utóbbira szavaznék, soha nem tekintettem magam szakbarbárnak, ha más műsorban kaptam szerepet, igyekeztem más oldalamat is megmutatni. Érdekesnek és izgalmasnak tartom azt az időszakot, amikor a Calypsón tevékenykedtem, igyekeztem valami újat belopni a műsorba, például Márai-könyvekből olvastam föl. Különös elégedettséggel tölt el két dolog. Az egyik, még ma is találkozom olyanokkal, akik azt mondják, alig várták a pénteki adást, amikor Márait idéztem. A másik, a kitüntetéseim közül legbüszkébb a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kodály Zoltán közművelődési díjára vagyok, merem hinni, hogy ezt valóban a köz műveléséért kaptam.

Az igazi barátságok érdek nélkül szövődnek

– 1968-tól kezdődően 12 olimpiáról közvetített, melyek voltak a kedvenc, s a legváratlanabb „aranyai”?
– Mindegyik kedves, 23 magyar aranyéremről közvetítettem, de legalább 50 születésénél voltam jelen. Két részre osztanám. Az egyik esetben a magyar sportoló már befejezte a szereplését, az ellenfél ellen kellett szurkolnom, hogy az ne teljesítse túl. Ez is érdekes, de van benne valami sportszerűtlen. Az igazi, legyenek ezek a kedvencek, azok az aranyak, amikor ott, abban a másodpercben dőlt el az aranyérem sorsa.
– Jó néhány katarzis átélt a sportközvetítések során, mennyire kell ilyenkor visszafognia magát, hogy az Önre jellemző precizitással adja vissza a pályán történteket?
– Ilyenkor nem kell visszafognia magát az embernek, persze, nem szabad elszállni, mert akkor követhetetlenné válik a közvetítés. Szabadjára lehet engedni a lelkesedést, végső soron én vagyok az a szurkoló, aki beszélhetek róla. Miért ne örüljek egy magyar győzelemnek?
– Lehet barátság sportújságíró, sportoló és edző között, nem csorbul ilyenkor a kritikai hang?
– Lehet barátság, mint ahogy ki is alakult sok ilyen az idők folyamán, de ezt egyik részről sem szabad kihasználni, helyén kell kezelni a kapcsolatot. Az igazi barátságok azonban valamelyik fél pályafutása után szövődnek, hiszen akkor már érdek nélküli a kapcsolat.
– Volt olyan, hogy valakivel szemben túl erős kritikát fogalmazott meg, s ezt később megbánta?
– Soha nem voltam az a vagdalkozó típus. Kétségtelen, mondtam olyat egy-egy játékosról, sportolóról, hogy a képességei alatt teljesített, de úgy érzem, soha nem voltam bántó.

Presztízs Magazin

Nem szabad kitérni

– Mi a véleménye, futball-válogatottunk ott lesz a következő világbajnokságon, megszerezheti a csoport második helyét?
– Szurkolok, hogy sikerüljön, de józan ésszel nehezen tartom elképzelhetőnek. Hozzáteszem, jobb lenne a biztos vb-részvételt jelentő első helyet megszerezni, ám azt hiszem, ezt a hollandoktól nem lehet elvenni. Másodikként sem lenne könnyű kijutni, mert olyan ellenféllel kerülhetnénk össze, akivel szemben nem sok esélyünk lehet a kétfrontos csatában. A második helyért folytatott küzdelemben egyelőre jól állunk, de hogy ott is végezzünk, ahhoz a hazai meccseinket hozni kell, mellette pedig a román, török kettősből valaki ellen idegenben is pontot kellene szereznünk. Jelen esetben, mivel a románok jobban állnak a törököknél, lényeges a román meccs. Ha idegenben, a hollandoktól szereznénk pontot, az maga lenne a csoda.
– Fél évszázad közszolgálati rádiózás után nyugodtan hátradőlhetne. Ihatna egy pohár bort, ehetne egy kis sajtot, olíva bogyót, élvezhetné az életet, ehelyett az evangélikus gyülekezetben lát el több feladatot. Miért tartja ezt fontosnak?
– Az édesanyámtól azt tanultam, hogy higgyek az emberekben, s abban, hogy becsületesen kell élni. Nem szabad kitérni a kötelességek elől, erőnkhöz mérten vállalni kell mindazt, amit az élet ránk parancsol. Ha éppen arról van szó, hogy azokat az újságírókat kell összefognom, akik számára az örömhír a fontos, hirdetik a protestáns értékeket, a jó igazságát, a szeretet győzelmét, a felebaráti megbocsátást, akkor nekem eleget kell tennem ennek a kihívásnak. Azzal együtt, hogy megeszem a kecskesajtot olajbogyóval, s iszom rá egy pohár jó vörös bort.


Korok, klasszisok – Orthtól Messiig

A futball természetesen nem maradhatott ki beszélgetésünkből. Novotny Zoltán gyermekként látta játszani az Aranycsapat tagjait, sportriporterként négy világbajnokságról közvetített. Fiatal rádiósként dr. Buga Lászlótól azt hallotta: csak egy labdarúgó volt, Orth György! Novotny Zoltán Zsengellér Gyulát, Kispéter Mihályt, Puskás Ferencet, Kocsis Sándort, Bozsik Józsefet, Hidegkuti Nándort, Albert Flóriánt, Fazekas Lászlót csodálta legjobban a hazai klasszisok közül, külföldi kedvencei Cruyff, Beckenbauer, Pelé, Maradona voltak.
– Most pedig itt ez a Messi gyerek – utal a jelenkor zsenijére.
– Csodálatos, de hajlamosak vagyunk elfeledni, ő sem létezne a fazonszabászok, Iniesta vagy Xavi nélkül. Lehet, azért szimpatikusak nekem az úgynevezett előkészítők, mert kosarasként én is irányítójátékos voltam, jobban kedvelem, akik képet adnak a játéknak, gólpasszokkal szolgálnak.


Névjegy
1940. május 19-én, Budapesten született
1963-ban az ELTE BTK történelem-magyar szakán diplomázott
1963-tól 1966-ig bemondó a Magyar Rádiónál
1966-tól sportriporter
1982-től 1996-ig vezette az MR sportosztályát
1996 és 2002 között a Petőfi adó főszerkesztője
2002-től főmunkatárs, majd szerkesztő-műsorvezető-riporter
27 évig külsőzött a Magyar Televízióban
17 éven keresztül vezette a Magyar Sportújságírók Szövetségét, tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak.
 2004 óta elnöke a Protestáns Újságírók Szövetségének, tagja a Magyarországi Evangélikus Egyház médiabizottságának, a Deák téri gyülekezet presbitere.


Elismerések, díjak
Gyermekekért-díj, Rózsa Ferenc-díj, Magyar Lajos-díj, Feleki László-díj, Kazinczy-díj, Pro Renovanda Cultura Hungariae-díj, két egymást követő évben is az Év sportújságírója, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által odaítélt Aranytoll, Magyar Érdemrend Tisztikeresztje.

Átlag: 5