Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

László Csaba egyelőre Skóciában marad

Katona Zoltán | 2011.04.06. |
László Csaba egyelőre Skóciában marad
Edzősködött a magyar és az ugandai válogatottnál, a Ferencvárosnál, a Hearts of Midlothiannál és a Charleroi-nál, ahol az utolsó pillanatban félreállították. Pedig van valami megmagyarázhatatlan megszállottság a foci iránt ebben az emberben. László Csabával beszélgettünk.

Amikor egyeztettük ezt az interjút, péntek este, éppen a Ferencváros–Újpest meccs volt a televízióban. Dobog még a szíved a Fradiért?

Hát persze. Nemcsak azért, mert a Ferencvárosnál dolgoztam, hanem én gyerekkoromban is Fradi-drukker voltam, és az maradtam. Nem mondhatnám, hogy mindennapi kapcsolatban vagyok a Fradi-történetekkel, de nagyon sokat beszélek játékosokkal. A mostani edzőt, Prunker Lászlót is nagyon jól ismerem, szerintem a szakmai munka jó kezekben van. A háttérrel vannak gondok, de az is megoldódik hamarosan. De a Fradinál már ez tradíció nagyon hosszú idő óta, hogy a háttér nem megfelelő. A magyar futballt a mostani kormány nagyon segíti, remélem, hogy ez a zöld-fehérekre is kiterjed.

 

Presztízs Magazin

Te voltál az utolsó olyan edzője a Fradinak, akivel európai kupában vett részt a csapat, 2004 őszén az akkori UEFA Kupában. Emlékezetes meccs volt a Puskás Ferenc Stadionban a Feyenoord elleni 1–1, amikor Tőzsér Dániel lőtt szabadrúgásgólt, de az akkori Feyenoordban olyanok játszottak, mint Kalou vagy Dirk Kuyt. Előbbi ma a Chelsea-t, utóbbi a Liverpoolt erősíti. És Ruud Gullit volt az edzőjük.

Lényegében egy nagyon neves csapatot fogadtunk akkor, ráadásul telt ház előtt. Az egy nagy siker volt, mert azelőtt Novák Dezső bácsival jutottak be a Bajnokok Ligájának csoportkörébe, azután meg nem volt egy magyar csapat sem semmiféle csoportkörben. Két bajnoki ezüstérmet szereztünk, játszottunk kupadöntőt, s azok a csoportmeccsek, amiket játszottunk a Feyenoord, a Schalke, a Basel és a Hearts ellen, azt hiszem, hogy a Fradi-szurkolók számára ma is élménynek számítanak.

A magyar válogatott másodedzője voltál, a Ferencváros vezetőedzője, Uganda válogatottjának edzője. Összejött az egyik álmod: Skóciában, az edinburgh-i Heartsnál lettél tréner. 2009-ben az év edzője voltál, aztán tavaly mégis távoznod kellett onnan is. Pedig jó eredményei voltak a csapatnak, hiszen fel tudott zárkózni a két nagy csapat, a Celtic és a Rangers mögé.

Lehet, hogy bennem is van hiba. Nem vagyok makacs, elfogadom a kompromisszumokat, de nekem nagyon fontosak az eredmények: én nem üzleti szempontból nézem a futballt, hanem sportemberi szemmel. Vannak olyan dolgok az életben, amikor azt kell mondanod, hogy ez elég. Úgy váltam el a Hearts-tól – még akkor is, ha egy-két sajtóorgánum megemlíti azt, hogy kirúgtak, hogy a tulajdonos nem volt megelégedve velem, ez abszolút nem állja meg a helyét – hogy Vlagyimir Romanov úrral mai napig jó kapcsolatom van. Én voltam a legtöbb ideig szerződésben levő edző a Hearts-nál, amikor eljöttem, a negyedik helyen, illetve a Ligakupa-negyeddöntőben voltunk. Utoljára az ötvenes években volt a Hearts ilyen jó helyzetben, és még nem volt vége a bajnokságnak. De a tulajdonosnak volt egy véleménye, nekem is volt, ezek nem egyeztek – én szerettem volna bizonyos mértékben megerősíteni a csapatot jövőre, neki más volt a véleménye, és azt mondta, hogy ennyi, kész. Én nem szeretnék csak a tulajdonosoknak megfelelni, én nem szeretnék senkinek megfelelni, én csak saját magamnak szeretnék megfelelni. Tudjam azt, hogy ha reggel felkelek, és elvégzem a munkámat, az egy százszázalékos tevékenység, és este úgy tudok lefeküdni, hogy nem kell azon gondolkodnom, mit nem tettem meg. Amikor fiatal edző voltam, és a Ferencvároshoz kerültem, akkor
mindenkinek meg szerettem volna felelni. Hogy a munkám tökéletes legyen a külvilág számára, de ez így nem működik. Emiatt, hogy ilyen vagyok, nehéz a tulajdonosokkal együtt dolgozni.

A Charleroi-nál csodára vártak, hogy az együttes elkerülje a kiesést. Amikor átvetted a

Presztízs Magazin

csapatot, még volt remény, hogy feljön a csapat egy olyan helyre, ahol nem kell osztályozót játszania. Aztán mégis, ott is... Ez körülbelül három hete történt.

Aki a pénzét befekteti valamibe – ez lehet futball vagy kézilabda vagy egyéb üzleti vállalkozás –, akkor szeretné meghatározni azt, hogy miként, hogyan történjen. A futball olyan sport, amihez mindenki ért, legalábbis azt hiszi magáról. Meg vagyok győződve, nem azért vannak edzők, játékosok meg szakemberek, akik évtizedekig tanulják a szakmát, hogy azt mondják nekik, nem értenek a futballhoz. Szerintem nagyon sok tulajdonos elköveti azt a hibát, hogy nem bízik meg a szakvezetésben. Ez egy csapatmunka, amiben mindenkinek megvan a szerepe. Akkor vagy eredményes az üzleti oldalán is, ha a pályán is vannak eredményeid: jobban el tudod adni a játékosokat, többen jönnek ki a mérkőzésre. A Charleroi már harmadik éve küzd a kiesés ellen – az idén stabilizáltuk a helyünket, a télen a lehetséges 18 pontból hoztunk 12-őt, az volt a cél, hogy megszerezzük a 14. helyet. Ha a tavaszi utolsó két mérkőzést megnyerjük, akkor a 14. vagyunk.

És akkor állították fel a padról László Csabát...

Igen. Euforikus állapot volt a klubon belül, hogy kezünkben a lehetőség. A Westerlo ellen kellett játszanunk az első mérkőzést, és csütörtök délután közölte a tulajdonos, hogy üljünk le beszélgetni. Végül is az volt a lényege, hogy az utolsó két mérkőzést nem velem képzeli el. Erre mit tudsz mondani? Nem bontottunk szerződést, még mindig a Charleroi-nak vagyok az alkalmazottja, tegnapelőtt beszéltem utoljára az elnökkel.

Akkor mit hoz a jövő László Csaba számára?

 

Presztízs Magazin

A családdal úgy döntöttünk, hogy ők még egy évig Skóciában maradnak, bárhová is fogok menni, a nagyobbik lányomnak be kell fejeznie az iskolát. Most újra elkezdődik a körforgás, de azért nem szeretnék csapatot vagy országot mondani, mert minden klubnak, ahol szóba kerültem, jelenleg van trénere. Egyetlen, amit meg szabad említenem, az a skót Kilmarnock, akik a múlt hét végén kerestek újra, mert az edző elment Finnországba.

Azon gondolkodom, hogy legrosszabb esetben visszamegyek Skóciába. Azért van ennek is pikantériája, mert a nyáron már egyszer megkeresett a Kilmarnock tulajdonosa, de úgy éreztem, hogy nem olyan kihívás a Hearts után a Kilmarnockot edzeni, ami nekem fontos lenne. A családom miatt lehet, hogy igent mondok, de nem biztos, nem tudom még ezt eldönteni. Az sem kizárt, hogy Magyarországra, de az sem, hogy épp Törökországba,
Görögországba vagy Belgiumba kerülök. Majd meglátjuk.

Még nincs értékelve