Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Wyrfarkas futballdresszben

Dombi Tibornak a foci az élete!

Balogh Zoltán | archív | 2010.06.26. |
Wyrfarkas futballdresszben
Izgalmasra sikeredett az első osztályú magyar labdarúgó bajnokság hajrája. Csak az utolsó fordulóban dőlt el, hogy melyik csapat tagjainak nyakába kerül az aranyérem. A versenyfutást a BL-résztvevő DVSC nyerte a Videoton előtt, a harmadik helyen a Győri ETO végzett. A debreceniek hat év alatt ötödik elsőségüket gyűjtötték be és a közönség-kedvenc Dombi Tibor részese volt mindegyik sikernek. A Pannon Presztízs magazin kérésére a Kicsinek (egy ideje Bombázónak) becézett futballista értékelte a hajdúságiak szezonját. Beszélt végéhez közeledő pályafutásáról, legjobb barátjáról, Sándor Tamásról, Wyrfarkas nevű zenekaráról és kislányáról, Kamilláról is.
Vereséggel zártatok Kecskeméten, a Vidi zakójának köszönhetően mégis bajnokok lettetek. A meccs után kritikát fogalmaztál meg magaddal, s csapatoddal szemben, első felindulásodban egy berúgást helyeztél kilátásba.
– Csak egy laza sörözés lett belőle – mosolyodott el Dombi Tibor. – Azóta letisztult a kép. Ha ez lett volna az első bajnoki aranyunk, öt perc alatt elfelejtettük volna a vereséget. Az utóbbi nyolc évben mindig dobogón voltunk, BL-ben szerepeltünk, hazai szinten nagy csapat lettünk. Bizonyos elvárásoknak meg kell felelnünk, én is felállítottam egy mércét, ez alá nem mehetek. Azért is voltam mérges, mert Kecskeméten borzalmasan játszottam.
 
Három trófea egy idényben
 
Szurkolók vállán
Olyan nagy szemrehányást azért ne tégy magadnak, a bajnokság 30 mérkőzésből állt.
– Abszolút megérdemelten szereztük meg a bajnoki címet, mellé Magyar Kupát és Liga-kupát nyertünk, a BL-szereplésről nem is beszélve és csak az utolsó két-három fordulóban nem hoztuk azt a szintet, ami tőlünk elvárható.
– Az évek során a Loki legtöbb NB I-es mérkőzésen pályára lépő labdarúgója vált belőled, 390 fellépést számlálsz. A 2009/2010-es szezonban húsz meccsen szerepeltél, ám mindössze egyszer voltál kezdő, topjátékosból kiegészítő emberré váltál. Hogyan dolgoztad fel?
– Ez nem egyik percről a másikra történt, de valóban nem volt könnyű megemészteni. Fejben szerencsére sikerült helyretennem a dolgokat. Fizikálisan már nem bírnék olyan szinten 90 percet, ahogyan azt szeretném, az én játékstílusomhoz pedig tökéletes erőnlét szükséges. 37 éves leszek, úgy érzem, a padról beállva még hozzá tudok tenni a csapat játékához. Rengeteg erőt ad, hogy a társak elfogadnak, de legalább ilyen fontos a közönség szeretete.
Pályafutásod vége felé csodás élményben lehetett részed, bejutottatok a BL csoportkörébe, ahol klassziscsapatokkal ütköztetek. Melyik gárda ellen láttál esélyt a pontszerzésre?
– Nem gondoltam, hogy bejutunk a csoportkörbe, aztán csak jöttek a meccsek egymás után. Éppen, amire előzőleg nem számítottunk, a Liverpool ellen elcsíphettünk volna egy pontot. Ha a statisztikákat, az ellenfeleink erejét nézzük, akkor nem volt benne a pontszerzés a pakliban, ám a meccsekre visszagondolva, igen.
– Biztosan élvezted a miliőt?
–Nagyon, hiszen előtte csak a tévében láttuk, milyen is ez a sorozat, mekkora felhajtás kíséri. Játéktudásban vagyunk a legkevésbé lemaradva, a körítésben, a futballkultúrában azonban nagy a hátrányunk.
 
Debrecenben lett volna az igazi
 
– Megfelelő stadion híján, Budapesten kellett lejátszanotok a hazai
Gólöröm
meccseket.
– Fantasztikus volt, hogy Debrecenen kívül is mennyien voltak kíváncsiak ránk, 40 ezren jöttek ki a Puskás stadionba. Ez nagyon jólesett, én mégis jobban örültem volna, ha nincsenek ennyien, csak húszezren, de Debrecenben léphetünk pályára, s az egész város átélhette volna a BL-őrületet.
– Mennyire vet árnyékot a BL-szereplésre, hogy bundagyanú miatt nyolc játékostársadat meghallgatták az UEFA illetékesei?
– Annyira nem érdekel a dolog. Abszurdumnak tartom, hogy ahhoz, hogy kikapjunk, meccset kelljen eladnunk a BL-ben! Ilyen erős csapat lennénk?
– Beszéljünk kellemesebb témáról. Első edződ, Sidó Csaba a mai napig nagy szeretettel beszél rólad, sokszor emlegeti fel debütáló debreceni tréningedet, amikor a serdülőkhöz kerültél.
– Igen, az érdekes volt. Láttam, hogy a társaim edzés előtt, szórakozásból magasba rúgják a labdát, majd szépen leveszik. Gondoltam, ezt nekem is meg kell csinálnom. Úgy sikerült, hogy a szomszédos ruhagyárba kellett átmásznom a labdáért, ahol az üzemet őrző kutyák majdnem megkergettek.
– Mestereid közül kitől tanultál a legtöbbet?
– Emberileg a már említett Sidó Csabától és Garamvölgyi Lajostól, míg szakmailag Csank Jánostól és Piski Elemértől.
– Állítsd össze az álomcsapatodat!
– A választásomnál elsőbbséget élveznek a barátok, s azok a társak, akikkel az első bajnoki címet szereztük. Egy 18-as keretet mondanék: Sandro Tomics - Bernáth Csaba, Komlósi Ádám, Liviu Goian, Szatmári Csaba - Dombi Tibor, Habi Ronald, Sándor Tamás, Böőr Zoltán - Kerekes Zsombor, Igor Bogdanovics. Cserék: Vukasin Polekszics (kapus), Pető Zoltán, Vadicska Zsolt, Madar Csaba, Halmosi Péter, Kiss Zoltán, Bajzáth Péter. Edző: Garamvölgyi Lajos.
 
Örök barátok
 
Dombi és Sándor Tamás
– A nemrég visszavonult Loki-ikonnal, Sándor Tamással tizenévesen lettek csapattársak. Barátságotok töretlen, pedig igen különböző egyéniségek vagytok.
– Tamással mindent együtt értünk el. Kollégistaként az ő szülei jelentették számomra a családot, sokat voltam náluk. Az anyukáját Maminak hívtam, Tamás olyan, mintha a testvérem lenne. Van két bátyám, a fiatalabb, Zoli, őt sokszor szólítom véletlenül Tobénak, míg Tamást Zolinak. Nagyon rosszul érintett, amikor Tobe visszavonult, beszélni sem szerettem róla. Először magamat sajnáltam, saját kudarcomként éltem meg a visszavonulását. Valóban különbözünk, ő nem nagyon beszél az érzéseiről, nehéz belőle kihúzni a szavakat.
– Sándor Tamással a Wyrfarkas nevű zenekarban is együtt nyomjátok. Mennyire fontos számodra a banda, a zene?
– Hiába hobbi, úgy vagyok vele, mint a focival, ha belekezdek, akkor szeretem teljes odaadással csinálni, akárcsak Tamás. Egyébként nemsokára megjelenik az első lemezünk, apróbb simítások vannak még hátra.
– December végéig köt szerződés a Lokihoz. Van terved, mihez kezdesz, ha befejezed a futballt?
– Amikor 29 évesen visszajöttem Debrecenbe, már akkor feltettem magamnak ezt a kérdést. Nagy trauma lesz, ha egyszer be kell fejeznem a játékot. Azért edzek pluszban, hogy minél tovább a pályán maradhassak, nekem a futball az életem. A pihenők alatt minden bajom van. Hiányzik, ha nem érzem az edzések, meccsek utáni megszokott, kellemes fáradtságot.
– Maradnál a futball közelében?
– Nem tudom. Néhány kivételtől eltekintve nem tetszik, ahogyan a vezetők végzik a munkájukat. Persze, nem látok bele az életükbe, lehet, belefáradtak, keveset keresnek. Nem mondhatnám el a véleményemet, sablonokban kellene fogalmaznom, ez pedig nagyon távol áll tőlem. A futballvezető olyan, mint egy politikus, mindig azt kell mondania, amit hallani akarnak az emberek. Gyerekekkel pedig nem hiszem, hogy lenne türelmem foglalkozni, kilencven százalékukból nem lesz focista, szóval nincsenek ilyen irányú edzői ambícióim. Profikkal viszont szívesen dolgoznék, mert velük szemben elvárásokat támaszthatnék.
A gyerekfutball nem köt le, viszont van egy tündéri négyéves kishölgy, akit
Dombi Kamillával
feltétlen rajongással szeretsz. Kislányod, Kamilla mennyire változtatta meg az életedet?
– Ez sem egyik napról a másikra történt. Amikor megszületett, én nem tudtam nagy szavakat mondani, hogy milyen fantasztikus érzés az apaság. Igazán akkor találtunk egymásra, amikor már elkezdett kommunikálni. Nagyon örülök, hogy lányom van. Tudom, a filmekben hallani ilyet, de ő az egyetlen ember, akiért odaadnám az életemet!
 
Dombi Tibor
Mezszám: 7
Poszt: jobboldali középpályás
Születési idő: 1973.11.11.
Születési hely: Püspökladány
Magasság: 174 cm
Súly: 73 kg
Klubjai: DSI, DVSC, Eintracht Frankfurt (német), DVSC, FC Utrecht (holland), DVSC
NB I-es mérkőzések/gólok a DVSC-ben: 390/29
Válogatottság/gól: 35/1
Magyar bajnok: 2004–05, 2005–06, 2006–07, 2008–09, 2009–10
Magyar szuperkupa-győztes: 2005, 2006, 2007, 2009, 2010
Magyarkupa-győztes: 1999, 2008, 2010
Ligakupa-győztes: 2010
BL-résztvevő: 2009/2010-es szezon
Átlag: 4.5