Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Doki jól döntött

Külhonban sem szűnik meg hazagondolni az aranyérmes birkózó

Balázs Árpád | archív | 2013.07.26. |
birkózás
Doki jól döntött
A székelyudvarhelyi Tamás Zoltán, alias Doki mindjárt a ’89-es romániai fordulat után Ausztriát választotta, ott telepedett le. Otthonosan mozog Bécsben, neve ismerősen cseng az osztrák és a magyar birkózó körökben. Kilencévesen kezdte a birkózást, a nemes szórakozást a mai napig nem adta fel, és sikert sikerre halmoz. Legutóbb a Budaörsi Veterán Birkózók Világbajnokságán lett aranyérmes osztrák színekben, de a magyar körökben is ünnepelték.

A fiatalos arcú férfi jó pár évet letagadhatna. Túl a negyvenen is példát mutat a fiataloknak, miként kell győztesként felállni a szőnyegről. Azt mondja, a birkózás nem agresszivitásra nevel, hanem oldja a gátlásosságból eredő feszültségeket, a bátortalanból magabiztosan bátor, de nem vakmerő gyerek lesz.

Alaposan felkavarta az indulatokat a NOB végrehajtó bizottságának döntése, amellyel kivette a birkózást a 2020. évi olimpia programjából. Miként érintett a hír, mint veterán birkózót, aki ha már nem is akar olimpiára menni, de azért dolgozik, hogy tanítványai ott legyenek?
– Azt hittem vicc, nem hittem a szememnek, olyan volt, mint egy jéghideg vizes zuhany. Az egyik legősibb sportágat kiiktatni az olimpiai sportágak közül szerintem teljes komolytalanság. Aki ezt kitalálta, már rég megbánta, a birkózói lobbi van olyan erős, hogy ezt az elképzelést le tudja győzni. Bízom benne, hogy a birkózás 2020-ban is ott lesz az olimpián.

Presztízs Magazin

Ha nem tudnám, el se hinnem, hogy túl vagy néhány ikszen, egy veterán világbajnokkal beszélgetek. Hogy tudtál ilyen fiatalos maradni?
– Veteránnak mondanak, de nem érzem magam annak, ott folytattam, ahol abbahagytam. Élvezni kell az életet, az éveket, egy kicsit takarékra vettem a lángokat, de nem hagytam fel a birkózással. Van élet a fiatalság múlásával is.
Hogyan lesz valakiből birkózó?
– Szoktam mondani, véletlenek nincsenek, és kitartok emellett.. Alig voltam kilencéves, amikor elkezdődött a pályafutásom. Huszonnégy kilós súlycsoportban kezdtem, de visszatérve kérdésed lényegére: az idősebbik fiútestvérem már járt birkózni, amikor belekóstoltam. Én is elmentem néhányszor vele, kíváncsiskodni, ekkor jött Téglás Ernő, az edző, hogy ha van kedvem, birkózhatok a kicsikkel. Ekkor döntöttem el, hogy birkózó lesz belőlem. És jól döntöttem.
Milyen élményeid vannak az első edzésekről?
– Meg kellett szokni, hogy a szőnyegen nincs barátság, ott le kell győzni az ellenfelet tisztességes küzdelemben. Ropogtak a csontjaim, ha győztem, örvendtem, ha vesztettem, volt sírás is. Ezt nem lehet tagadni. Roppant vézna gyermek voltam, ennek ellenére meg tudtam győzni szüleimet, hogy járhassak az edzésekre.

Presztízs Magazin

Székelyudvarhelyen népszerű sport a birkózás, sok kiváló sportolót adott a küzdősportnak. Kik voltak irányítómestereid?
– Valóban, a labdarúgás és a kézilabda után a birkózás következik. A tavaly tartottuk meg az első világtalálkozónkat, mert időközben sokan szétszóródtunk a világban; több százan tiszteltük meg a rendezvényt. Olyan kiváló mestereim voltak, mint Téglás Ernő, Kalapács Árpád, Szönyi Árpád, Kémenes András és id. Kovács János, aki otthagyta munkájának keze nyomát a Budapesti Vasasnál, majd a Ferencvárosi Torna Clubnál is.
A székelyföldi közösség, ahol éltél a nyolcvanas években, felnézett a sportolóira, szerettek titeket, mégis úgy döntöttél, hogy elhagyod a szülőföldet. Mi volt a döntő ok?
– Négy birkózó olimpiai központ volt akkoriban Romániában, az egyiket Székelyudvarhelynek hívták, rangja volt és becsülete. Profi sportnak mondták, ennek ellenére minden sportolónak munkahelye volt. Be is jártunk, meg nem is dolgozni, a vezetőink hallgatólagos beleegyezésével szabadon járhattunk edzeni és hétvégeken versenyezni. Hogy miért telepedtem ki? Itt is a testvérem járt előttem. Tudtam, a sportban Nyugaton jobban fogom a tudásomat kamatoztatni, s én is Ausztriát választottam. Húszéves voltam, álmokkal tele, meguntam a sok nincstelenséget, sorban állást. 1990 januárjában léptem át az osztrák-magyar határt.
Bécs azért mégis egy világváros, itt nagyon pörög az élet. Könnyen befogadott?

Presztízs Magazin

– Először elkápráztatott a látványaival, majd jött a valóság, de azt mondhatom, a sport terén tárt karokkal fogadott. Testvéremmel együtt megkerestük a Rendőr Sportegyesületet, ahol mindketten elkezdtünk birkózni.. Rövid időn belül az osztrák felnőtt válogatott tagja lettem, előtte azonban megkaptam az osztrák állampolgárságot. Három súlycsoportban hétszer voltam országos felnőtt bajnok, nyolcszor csapatbajnok és kétszer szereztem veterán világbajnoki címet. Először Csehországban, majd a tavaly Budaörsön, a veterán birkózóknak megrendezett világbajnokságon, a 41-45 év közöttiek versenyében osztrák színekben aranyérmes lettem. Nem árulok el semmi újat azzal, ha azt mondom, hogy 2015-ben is szőnyegre szeretnék lépni.
Budaörsön mennyire volt nehéz az aranyérem birtokába jutni?
– Hazai pályának számított, ezért is volt kötelező számomra az indulás. Az osztrák utánpótlás edzőjeként sokszor vittem a fiúkat Budapestre edzőtáborba. Minden pillanatot, lehetőséget kihasználtam a felkészülésre, öt kilót kellett fogyni, de megérte.
Vallod-e, hogy lehet élni birkózás nélkül, de nem érdemes?
– Ez az egyik sportág, ahol az eredményekért a legkeményebben meg kell küzdeni. Sportemberként nem nézek le egy sportágat sem, de egy olyan sportban, mint például a curling (jégteke), el lehet mondani, hogy könnyen lehet jó eredményhez jutni. A birkózásban a szokásos súlyrendezés, vagyis mondhatom durván: a fogyasztás az egyik legnehezebb és legkellemetlenebb dolog. Az aktív birkózással nem hagytam fel, heti négy edzés mellett tornatanárként dolgozom két iskolában.
Most hol versenyzel, melyik klubnál keressünk?
– Már kilenc éve az AC Wals csapat birkózója vagyok, amíg bírom, nem mondok le róla. Készülök a bajnoki mérkőzésekre, az egyéni országos bajnoki cím elnyerésére, majd végül a 2015-ös veterán világbajnokságra. A válogatottal is nagyon sokat vagyok úton.
A család?
– Minden szabadidőm a családé, úgy osztom be, hogy ha lehet, együtt legyünk, nekem a biztos háttér a feleségem, a lányom és a fiam. A rokonság viszont a Székelyföldön, minden évben hazalátogatunk. Húsz évig ott volt, huszonnégy éve Bécsben van az otthonom. Szülőföldem mindig is Erdély, Székelyföld marad, ha szól a himnusz éremmel a nyakamban, nem szűnök meg hazagondolni, ahonnan indultam.

Átlag: 5