Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Kritikus szemmel imádja a dzsúdót

Balogh Zoltán | 2010.12.11. |
Kritikus szemmel imádja a dzsúdót
Dr. Schumann Béla több mint negyven év után talált vissza a dzsúdóhoz, ám úgy véli, a hőskorhoz képest kicsit megkopott a mozgás örömének megbecsülése, sokkal inkább a versenyszellem dominál. A kritikai észrevételek mellett a sportág szeretete természetesen örök, a 66 esztendős kandidátus a kata-, a newaza- és a kettlebell-bajnokság főszponzoraként támogatja a sportágat.
Dr. Schumann Béla 14 évesen, 1958-ban ismerkedett meg a dzsúdóval, a sportág magyarországi hőskorában a Budapesti Honvéd versenyzőjeként koptatta a szőnyeget. Ifjúsági magyar bajnoki címet szerzett, tagja volt a korosztályos válogatottnak, egyetemi tanulmányai miatt azonban 1964-ben kénytelen volt szögre akasztani a dzsúdó git.
 
- A műegyetem teljes embert kívánt – indokolta akkori döntését dr. Schumann Béla. – Hihetetlenül fontos dolog volt számomra a dzsúdó, és az is maradt. Az állásharcot szerettem, a földharcot úgy tekintettem, mint a műkorcsolyában a kötelező kűrt. A horgok, a süllyesztett váll-, a boka-, a kaszáló csípő-, a támasztott gáncs- és a fejen át-dobás voltak a kedvenc technikáim.
 
A kandidátusi tudományos fokozattal rendelkező 66 éves sportember az egyetem elvégzése után tíz évig igazságügyi vegyészszakértőként dolgozott, majd orvosi biokémiával kezdett foglalkozni. Nem titkolt szakmai büszkeséggel tölti el, hogy több speciális biokémiai vizsgálatot is cége vezetett be Magyarországon, például az első nagy prosztata rákszűrés is a Laborexpert nevéhez köthető. Kedvenc területe az onkológia, rendkívül fontosnak tartja, hogy a tumorjelző vizsgálatok minél szélesebb körben terjedjenek el.
 
Presztízs Magazin
A sportág történéseit folyamatosan figyelemmel követő egykori dzsúdóka 2001-ben a tettek mezejére lépett, helyet, lehetőséget keresett, hogy kedvenc sportágát újra gyakorolhassa. A Jégszínházban talált társakra, csatlakozott a Flóri Miklós vezette senior dzsúdósokhoz. Négy évig edzett az „öregfiúknál”, több versenyen szerzett érmet. 2005-ben a veresegyházi dzsúdó klub vezetőedzőjét, Ilyés Gyulát kérte fel tréningjei irányítására. Az edzésmunka kicsit különbözik a megszokottól, adzsúdót speciális erősítő programmal kombinálják. A páros elkötelezett híve az Anti Aging-rendszernek, úgy vélik, az eltelt öt év bizonyította a módszer hatékonyságát.
 
- Rossz az a régi beidegződés, hogy az ember idősebb korban már képtelen új mozgásokat megtanulni, fizikálisan továbbfejlődni – jelentette ki dr. Schumann Béla, aki hobbiként nyaranta szívesen vitorlázik, teniszezik. – A Gyuszival végzett szisztematikus munkának az a lényege, hogy 40-50 év felett nem az állapot konzerválására kell törekedni, hanem a maximális erőállapot elérésére. Az edzésmódszerek hasonlóak az élsportolóknál használtakéhoz, ám már nincs eredménykényszer, így felszabadultan lehet végezni a munkát.
 
A senior cselgáncsozó családját is „megfertőzte” dzsúdó iránti szenvedélyével, fia is kipróbálta a sportágat, de a legifjabb generáció, a három fiúunoka is rendszeresen jár edzésre. Az apróságok próbálkozásait figyelemmel követi az egykori ifi bajnok, ám úgy véli, a sportág alaposan megváltozott a kezdeti időkhöz képest.
 
- Az ’50-es évek végén a magyar dzsúdó eléggé izoláltan fejlődött, külföldiekkel először ’62-ben, egy osztrák-magyar csapatverseny keretében találkoztak a legjobbak – vázolta a kor sportdiplomáciai viszonyait dr. Schumann Béla. – A magyar dzsúdó akkor kezdett a nemzetközi színtérre kilépni, amikor én már abbahagytam. Szerencsésnek érzem magam, hogy a hőskorban ismerhettem meg ezt a gyönyörű sportágat, úgy hiszem, ez volt az igazi amatőr sport. A legnagyobb dotálás az volt számunkra, amikor év végén a Honvédnál volt egy vacsora, vagy esetleg, ha vidékre utaztunk, fizették a másodosztályú vonatjegyet. Mostanában ambivalens érzéseim vannak, a dzsúdó, mint minden más sportág sokat fejlődött, de az élsport nagyon elszakadt attól, ami igazán a sport lényege. Hálás vagyok az akkori edzőimnek, akik nem csak azt tanították meg, hogyan kell befordulni egy válldobásra, hanem igazi sportemberré neveltek. Hadd mondjak egy példát: ’61-ben a felnőtt válogatott a Honvéd edzőtermében gyakorolt, én ifiként a 70 kilogramm legjobb magyar versenyzőjével kerültem össze, akit egy szép válldobással ipponra dobtam. A szigoráról híres edzőm, dr. Saáry József akkor csak annyit jegyzett meg, szép volt, fiam! Ám a következő edzésen ajándékot kaptam tőle, azt a dzsúdóruhát, amit 1937-ben, a Kodokan egyetemen töltött idő alatt kapott a japánoktól. A szerelést máig őrzöm, az egyik legkedvesebb emlékem. Ez egy apró momentum, de a mai napig él bennem. Elfogult vagyok, szerintem a dzsúdó a világ legjobb sportja, de ha az unokáim a junior korosztály után is űzni akarják, mindent el fogok követni, hogy lebeszéljem őket. Mint orvosi laboratóriumi szakember azt látom, hogy az eredményesség érdekében kifacsarják a fiatal embereket, ám az élettani kontroll meglehetősen gyenge. Nagyon örülök a nemzetközi sikereknek, de én elégedettebb lennék, ha kevesebb aranyérmesünk lenne nemzetközi versenyeken, ám sokkal több fiatal sportolna rendszeresen.
Átlag: 5