Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Sastin Marianna a csúcsra ért

Németh Béla | Martin Gábor | 2013.11.01. |
Sastin Marianna a csúcsra ért
A hazánkban megrendezett birkózó világbajnokságon szerzett aranya után rengetegen ünnepelték, mégsem szállt fejébe a dicsőség. Sastin Marianna készségesen mesélt arról, hogyan jutott el a világ tetejére, a magyar női szakágból először.

- Kezdjük a legelején. Hogyan keveredtél a birkózás világába?
- Cselgáncsozóként kezdtem a pályafutásomat, aztán 1999-ben Magyarország junior Európa-bajnokságot rendezett birkózásban, de csak azzal a feltétellel tehette, hogy a hölgyek számára is biztosítja a részvételt – kezdi Sastin Marianna. – Akkoriban még elég gyerekcipőben járt hazánkban a női birkózás, ezért nem is volt nagyon versenyzőnk. Gulyás István (a jelenlegi felnőtt szabadfogású válogatott szakvezetője) ismerte a dzsúdó edzőmet és megkérdezte tőle, lenne-e kedvünk indulni a megmérettetésen. Hatodik lettem, egy évvel később pedig már ezüstöt szereztem ugyanabban a korosztályban.
- Mikor döntöttél úgy, hogy véglegesen felhagysz a cselgánccsal?
- Egy ideig párhuzamosan űztem mindkettőt, de az akkori dzsúdó szövetségi kapitány azt mondta, aki birkózik, az ne cselgáncsozzon. Így hiába nyertem itthon a versenyeket, nem engem vitt ki a külföldi erőpróbákra. Nem láttam értelmét a folytatásnak. Sokan kérdezték, miért nem inkább a birkózást hagytam ott és tértem vissza a dzsúdóhoz, de erre nem tudom a konkrét választ. Talán úgy éreztem, sikeresebb lehetek ebben a sportágban, ráadásul akkor már ismertem Ákost (Wöller Ákos a jelenlegi női birkózó szakág edzője és Marianna férje) is.

Presztízs Magazin

- Ha már Ákosnál tartunk. Mióta is vagytok házasok?
- Két éve. 2011. április 30-án esküdtünk.
- Hogyan viszonyulsz ahhoz, hogy most ő a válogatott vezetője?
- Természetesen örülök neki. Személyes problémánk ebből fakadóan soha nem volt, de halottunk egy pár rosszindulatú megjegyzést a kinevezésekor. Többen úgy gondolták, azért kapta meg a posztot, mert a vőlegényem. Persze, ilyenről szó sem volt, és szerintem azóta bizonyította, hogy tökéletesen alkalmas a feladat elvégzésére. Ezt mutatja Barka Emese bronzérme a vb-n, vagy az én aranyam.
- Térjünk rá a világbajnoki szereplésedre. A média esélyesnek tartott, te hogyan indultál a versenynek?
- Nem sűrűn foglalkozom az úgynevezett esélylatolgatásokkal, amiket az újságok írnak. Én tudtam azt, hogy miért megyek oda. Minden versenyre úgy készülök, úgy állok fel a szőnyegre, hogy én nyerek. Szerintem ezt máshogy nem is lehet csinálni, főleg nem címeres mezben.
- Úgy készültél, hogy elégtételt veszel a 2005-ben elveszített budapesti vb-fináléért?
- Ezen nem járt az agyam. Mindig az aktuális versenyre koncentrálok, nem hiszem, hogy bárkinek jót tenne a felkészülése során, ha egy nyolc évvel ezelőtti dologgal foglalkozna. Inkább az volt bennem, hogy, na, végre megvan az első hely egy világversenyen. Ugyan többször voltam a dobogón Európa-bajnokságon és világbajnokságon is, de a legfényesebb medál eddig nem jött össze.
- Mi volt az első gondolat, ami átfutott az agyadon a döntő lefújása után?
- ÚÚÚRRISTEN, NYERTEEEM!!! Először fel sem fogtam, hogy én győztem. Ráadásul egy világbajnokságon! Tényleg fantasztikus érzés volt hazai környezetben a magyar himnuszt hallani.

Presztízs Magazin

- Hogyan ünnepeltetek?
- Csak szolidan, mert már nem vagyunk azok a buliba járósak, de így is tökéletes volt. Később a csapatommal is volt egy kisebb összejövetel, ott fogadtam a gratulációkat.
- Mennyire változott meg az életed a világbajnoki cím után? Sok felkérést kapsz a médiától?
- Igen, voltak, sőt még mindig vannak. Ezidáig pihentem, és próbáltam eleget tenni minden megkeresésnek. Szerencsére eddig még nem kellett lemondani egy meghívást sem. Nemrég kezdtük el a felkészülést, legközelebb november végén lesz versenyem.
- A 2016-os riói olimpián való részvételed tervben van?
- Abszolút, szeretnék ott lenni az ötkarikás játékokon, de először még kvalifikálni kell magam. Eddig nem sikerült megmutatnom az olimpián, hogy mire is vagyok képes úgy igazán, mivel kényszerűségből 63 kilogrammban kell indulnom (Marianna súlycsoportja az 59 kilogramm, ami nincs az olimpián). Viszont a Nemzetközi Birkózó Szövetség tervezi a súlykategóriák átrendezését, hétből hat súlycsoport lesz. 59 vagy 60 kiló lenne számomra a legideálisabb.
- Mivel szeretnél foglalkozni a visszavonulásod után?
- Az Államigazgatási Főiskolán végeztem, a közszolgálatnál tudnám magam elképzelni. Önkormányzatoknál, minisztériumokban vállalnék munkát.
- És a birkózás?
- Edző nem szívesen lennék, úgy gondolom, az nem nekem való feladat. Túlságosan türelmetlen vagyok, márpedig egy tréner számára nem hátrány, ha nyugodt tud maradni. A szövetségen belüli munkára alkalmasabbnak tartom magam. Persze, egyelőre még a sportolói karrieremre koncentrálok, ott szeretnék elérni még számos sikert, hogy a magyarok újra és újra büszkék lehessenek rám.

Még nincs értékelve