A legjobbak közé tartozni!

Foci? Inkább strandfoci!

Ezek a fiúk a Magyar Strandlabdarúgó Válogatott tagjai. Épp edzőmeccset játszottak Bulgária csapatával. A lelátón még zordabbnak tűnt az időjárás, de ha már itt vagyok, szurkolok, kiabálok és bíztatom őket. Hiszen nagy dologra készülnek: a legjobbak közé akarnak tartozni! A meccs végén szinte biztosra veszem, így is lesz. Hamarosan. Simán nyertek, nagy fölénnyel. Ahogy véget ért a játék, elhatároztam, megismerem őket, a történetüket és az álmaikat.

A foci, mint tudjuk a világ legnépszerűbb sportja. De aki már látott strandfoci meccset, óhatatlanul előnyben részesíti majd ezt a fajta labdarúgást. Hiszen az a hangulat egyszerűen leírhatatlan! S hogy ebben részünk lehet, csupán egy embernek köszönhető. Ő nem más, mint a magyar strandfoci atyja, Izsvák Zsolt.
Zsolt sosem focizott, bár volt némi köze a labdához – a röplabdához. Mégis mert nagyot álmodni egy számára idegen műfajban. Azt, hogy mi, magyarok is részesei lehetünk a strandfoci világának, egy pillanat tört részének köszönhetjük. Alig két évtizeddel ezelőtt a kanapén ülve Zsolt kapcsolgatta a tévét, és látott egy brazil strandfoci meccsközvetítést. Ekkor született a gondolat: valami nagyot fog alkotni.

Mintha a gyerekem lenne…

– Mi is hát az a strandfoci? – kérdezem Zsoltot.
– Ez a sportág Brazíliából indult a ’90-es években. A hangulata magával ragadó.. Gondoljunk csak bele… Brazília, szamba és a lányok… A világ irigykedni kezdett, és mindenhol voltak önálló kezdeményezések, mindenki strandfocit akart játszani. Jelenleg a sportág az olimpia kapujában toporog!
– Mi a helyzet Magyarországgal?
– Mint említetted, az egész egy tévéközvetítéssel kezdődött. Beleszerettem. Mivel itthon még senki sem foglalkozott vele, kezembe vettem a dolgokat. Beszereztem a szabályokat, és kicsit magyarosítottam őket. Aztán megrendeztük az első tornát a Tisza Tónál. A nevezők száma évről évre nőtt, mi pedig bővítettük a helyszíneket. Képbe került a Balaton. 2004-ben aztán eljutottunk az első nemzetközi tornánkra, ahol rögtön bezsebeltük a C csoport ezüstérmét, egy év múlva jött a B csoport, 2006 óta működünk a Magyar Labdarúgó Szövetség alatt. 2010 óta önálló szakágként létezünk. Én pedig nem más vagyok, mint az MLSZ Strandlabdarúgó Szakág Vezetője.

– Nem kis dolgot vittél véghez…
– Nem mindenki számára adatik meg, hogy egy sportágat a nulláról eljuttasson valahová, nem is akárhová! Ez számomra olyan, mintha a gyerekem lenne.
– Holnap indulás Olaszországba?
– Pontosan, irány az Európa Liga! Jelenleg a B csoportban vagyunk, de ha ezt megnyerjük, irány az A, vagyis a legjobb tizenkettő.
– Aztán jöhet a győzelmi buli?
– Szó sincs róla! Részeredményeknél tartunk. A strandfoci, bár úgy tűnik, egy hatalmas buli, valójában kőkemény munka! Az én feladatom, hogy ösztönözzem a fiúkat és nap mint nap tudtukra adjam, hogy mennyire büszkének kell lenniük arra, hogy a hazájukat képviselik. Egy Gandhi-idézettel tudnám leginkább leírni az ide vezető utat:” Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, később harcolnak ellened, majd győzöl.”

Amerikából jöttem…

Weisz Tamás már nyolcévesen tudta, ő bizony focista lesz. A kisfiú véghezvitte célját, és ma már a Magyar Strandlabdarúgó Válogatott edzője.
– Újpesten kezdtem, és egészen az NB 1-ig jutottam. Játszottam Csepelen, Tatabányán, Amerikában, Kecskeméten, Ausztriában, most pedig Maglód csapatát erősítem.
– Amerika?

– Igen!  A Tatabánya egyik szponzora révén lehetőségem volt egy próbajátékra. Ez olyannyira jól sikerült, hogy 23 évesen mindenféle ismeretség, nyelvtudás nélkül beválogattak a csapatba, később családi okokból jöttem haza. Akkor jónak tartottam ezt a döntést, ma már kicsit bánom. De félreértés ne essék, nem cserélném el a mostani életem semmiért! Természetesen nem égettem fel minden hidat magam mögött, maradtak kint barátaim, ismerőseim és üzleti vonalam is. Ughy Márk barátom, aki mellesleg most is a Válogatottat erősíti, invitált 2000 elején egy strandfoci-tornára, itt rögtön gólkirály lettem, és egyenes út vezetett a válogatottságig. 2004 óta vagyok stabil tagja a csapatnak. Később csapatkapitány lettem, most pedig én vagyok az edző, mellette játszom is a csapatban.
– Foci, strandfoci, edzősködés, család. Nincs túl sok szabadidőd…
– Azt még nem is tudod, hogy utánpótlás-edző is vagyok, így tehát gyerekekkel és felnőttekkel is dolgozom. Mindegyik érdekes, mindegyikben van elhivatottság, mindegyiknél a győzelem motivál. Mindemellett van egy vállalkozásom, feleségem és egy négyéves kisfiam, Borisz.
– Szerencsésnek tartod magad?
– Abszolút. Élvezem az élet minden egyes percét. A munkám a hobbym, ott a családom, de akkor lesz igazán teljes a kép, ha felkerülünk az A ligába. Reményeim szerint idén augusztusban.

Szeretnék kijutni az Olimpiára…

Jaksa Péter fiatal, intelligens és iszonyúan tehetséges. Lételeme a küzdelem. Nos, azt hiszem ő az, akinek valóban a csillagos ég a határ.
– Olyan családban nőttem fel, ahol a sport mindig is fontos szerepet játszott, ezt a példát láttam apukámtól, ezeket az impulzusokat nevelték belém. Sok mindennel foglalkoztam, futottam, duatlonoztam, triatlonoztam. Viszont ami mindig is örömet és boldogságot jelentett, az a csapatsport, a futball. Jó volt együtt szenvedni, közös célokért küzdeni, egy csapatban a többiekkel. Hatéves korom óta foglalkozom a futballal, azon belül is sok fajtájával, teremfoci, nagypályás foci, strandfutball.
– Hogyan jött a strandfoci?
– Épp Bonyhádon fociztam, és szerencsémre a Bonyhád BFC-nek van egy strandfocival foglalkozó szakága. Ide kaptam meghívást négy éve. Az első szezonom még az ismerkedéssel telt, aztán a nagy kiugrás a rákövetkező volt, amikor is a Magyar Válogatott olasz szövetségi kapitánya meghívott az edzőtáborukba. Ezek után jött az, amiről minden sportoló álmodik: a címeres mez, a válogatottság. A bemutatkozásom csodásra sikerült, az első meccsemen két góllal járultam hozzá a győzelemhez. Innentől kirobbanthatatlan lettem, szinte alapember a csapatban, mindenhova mentem a kerettel, rengeteg országba jutottam el a strandfoci által, és csodás élményeket, tapasztalatokat szereztem.

Ezt még megnyerem…

Badalik Szabolcs úgy gondolja, a csúcson kell abbahagyni. Tervei szerint, ha eljutnak a világbajnokságra, kiszáll. Harmincöt éves, és bár szerinte a foci nincs korhoz kötve, átadja helyét a fiatalabb generációnak.
– Az NB 2-es Kazincbarcika csapatában játszom, és játszottam akkor is, amikor kapcsolatba kerültem a strandfocival. Ismertem az egyik válogatott játékost, ő kért meg, hogy próbáljam ki magam ebben a műfajban is.
– Inkább foci, vagy strandfoci?
– Strandfoci! Sokkal látványosabb, pörgősebb, érdekesebb. A helyszínek is jobban hatnak a közérzetre. Napfény, homok, tengerpart, na és persze bikinis csajok.
– Mit kaptál a strandfocitól?
– Rengeteg élményt, mindazt, amiről valaha is álmodtam. Körbejárhattam a világot, olyan helyekre jutottam el, amit más el sem tud képzelni. Játszottam például Dubai partjain, vagy vegyük a 2010-es Bibione VB selejtezőt. Azt hiszem, mind a saját, mind a csapat életében ez volt a legfontosabb mérkőzés. Egy gól híján bejutottunk Európa legjobb nyolca közé. A legnagyobb élményért pedig mindössze ide Siófokig kellett jönnöm. Az, hogy 2000 ember előtt játszhatsz, akik mind bíztatnak és egy emberként állnak mögötted, egyszerűen leírhatatlan.
– Te mennyire tartod magad szerencsésnek?
– Határozottan, több szempontból is. 2000-ben egy mikrobuszban utaztam, út közben helyet cseréltem a csapattársammal. Rá pár percre a mikrobusz frontálisan ütközött egy autóval. Egy ember nem élte túl – az, akivel helyet cseréltem. Akkor tudtam, küldetésem van még az életben. Mindemellett csodás családom, remek barátaim vannak. Egészséges vagyok, bejártam a világot, a nők sem vetnek meg. Kell ennél több?

Később beszélgettem Zsolttal. A tudtára adtam, hogy szerelmes lettem. Beleszerettem a strandfociba, a fiúkba, a kitartásukba, a munkájukba és az akaraterejükbe. Zsolt erre csak mosolyogva annyit mondott, hogy hisz még nem is láttam semmit. Nem láttam a csillogást, a meccseket a tengerparton, a levegőben tapintható adrenalint és a versenyfutást az idővel. Megígértem, látni fogom.
Hisz ott a helyem, ott a helyünk, amikor a fiúk bevonulnak a csillagok közé!

Képgaléria