Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A legjobbak közé tartozni!

Amikor az álom valósággá válik

Bene Csilla | Presztízs archív | 2013.08.16. |
strandfoci
A legjobbak közé tartozni!
A nyár fővárosának szívében tizenpár rövidnadrágos, papucsos, napbarnított fiú, ha jobban tetszik, férfi sétál. Nagy feltűnést kelt a kis csapat. Az idő borongós, ők mégis célba vették a helyi strandot. Vajon mire készülnek? Gondoltam, utána járok. Elsősorban nem, mint újságíró lettem kíváncsi, hanem mint nő. Hiszen melyik hölgyet ne foglalkoztatná, hogy hova tart egy csapat kimondottan jó pasi fényes nappal a szokatlanul hűvös nyári délutánon. A strandra érve látom, hogy a szél és eső dacára ledobják a papucsukat, és célirányosan a vizes homok felé tartanak. Ma már tudom, arra készültek, hogy megvalósítsák életük álmát.

Foci? Inkább strandfoci!

Ezek a fiúk a Magyar Strandlabdarúgó Válogatott tagjai. Épp edzőmeccset játszottak Bulgária csapatával. A lelátón még zordabbnak tűnt az időjárás, de ha már itt vagyok, szurkolok, kiabálok és bíztatom őket. Hiszen nagy dologra készülnek: a legjobbak közé akarnak tartozni! A meccs végén szinte biztosra veszem, így is lesz. Hamarosan. Simán nyertek, nagy fölénnyel. Ahogy véget ért a játék, elhatároztam, megismerem őket, a történetüket és az álmaikat.

Presztízs Magazin

A foci, mint tudjuk a világ legnépszerűbb sportja. De aki már látott strandfoci meccset, óhatatlanul előnyben részesíti majd ezt a fajta labdarúgást. Hiszen az a hangulat egyszerűen leírhatatlan! S hogy ebben részünk lehet, csupán egy embernek köszönhető. Ő nem más, mint a magyar strandfoci atyja, Izsvák Zsolt.
Zsolt sosem focizott, bár volt némi köze a labdához – a röplabdához. Mégis mert nagyot álmodni egy számára idegen műfajban. Azt, hogy mi, magyarok is részesei lehetünk a strandfoci világának, egy pillanat tört részének köszönhetjük. Alig két évtizeddel ezelőtt a kanapén ülve Zsolt kapcsolgatta a tévét, és látott egy brazil strandfoci meccsközvetítést. Ekkor született a gondolat: valami nagyot fog alkotni.

Mintha a gyerekem lenne…

Mi is hát az a strandfoci? – kérdezem Zsoltot.
– Ez a sportág Brazíliából indult a ’90-es években. A hangulata magával ragadó.. Gondoljunk csak bele… Brazília, szamba és a lányok… A világ irigykedni kezdett, és mindenhol voltak önálló kezdeményezések, mindenki strandfocit akart játszani. Jelenleg a sportág az olimpia kapujában toporog!
Mi a helyzet Magyarországgal?
– Mint említetted, az egész egy tévéközvetítéssel kezdődött. Beleszerettem. Mivel itthon még senki sem foglalkozott vele, kezembe vettem a dolgokat. Beszereztem a szabályokat, és kicsit magyarosítottam őket. Aztán megrendeztük az első tornát a Tisza Tónál. A nevezők száma évről évre nőtt, mi pedig bővítettük a helyszíneket. Képbe került a Balaton. 2004-ben aztán eljutottunk az első nemzetközi tornánkra, ahol rögtön bezsebeltük a C csoport ezüstérmét, egy év múlva jött a B csoport, 2006 óta működünk a Magyar Labdarúgó Szövetség alatt. 2010 óta önálló szakágként létezünk. Én pedig nem más vagyok, mint az MLSZ Strandlabdarúgó Szakág Vezetője.

Presztízs Magazin

Nem kis dolgot vittél véghez…
– Nem mindenki számára adatik meg, hogy egy sportágat a nulláról eljuttasson valahová, nem is akárhová! Ez számomra olyan, mintha a gyerekem lenne.
Holnap indulás Olaszországba?
– Pontosan, irány az Európa Liga! Jelenleg a B csoportban vagyunk, de ha ezt megnyerjük, irány az A, vagyis a legjobb tizenkettő.
Aztán jöhet a győzelmi buli?
– Szó sincs róla! Részeredményeknél tartunk. A strandfoci, bár úgy tűnik, egy hatalmas buli, valójában kőkemény munka! Az én feladatom, hogy ösztönözzem a fiúkat és nap mint nap tudtukra adjam, hogy mennyire büszkének kell lenniük arra, hogy a hazájukat képviselik. Egy Gandhi-idézettel tudnám leginkább leírni az ide vezető utat:” Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, később harcolnak ellened, majd győzöl.”

Amerikából jöttem…

Weisz Tamás már nyolcévesen tudta, ő bizony focista lesz. A kisfiú véghezvitte célját, és ma már a Magyar Strandlabdarúgó Válogatott edzője.
– Újpesten kezdtem, és egészen az NB 1-ig jutottam. Játszottam Csepelen, Tatabányán, Amerikában, Kecskeméten, Ausztriában, most pedig Maglód csapatát erősítem.
Amerika?

Presztízs Magazin

– Igen!  A Tatabánya egyik szponzora révén lehetőségem volt egy próbajátékra. Ez olyannyira jól sikerült, hogy 23 évesen mindenféle ismeretség, nyelvtudás nélkül beválogattak a csapatba, később családi okokból jöttem haza. Akkor jónak tartottam ezt a döntést, ma már kicsit bánom. De félreértés ne essék, nem cserélném el a mostani életem semmiért! Természetesen nem égettem fel minden hidat magam mögött, maradtak kint barátaim, ismerőseim és üzleti vonalam is. Ughy Márk barátom, aki mellesleg most is a Válogatottat erősíti, invitált 2000 elején egy strandfoci-tornára, itt rögtön gólkirály lettem, és egyenes út vezetett a válogatottságig. 2004 óta vagyok stabil tagja a csapatnak. Később csapatkapitány lettem, most pedig én vagyok az edző, mellette játszom is a csapatban.
Foci, strandfoci, edzősködés, család. Nincs túl sok szabadidőd…
– Azt még nem is tudod, hogy utánpótlás-edző is vagyok, így tehát gyerekekkel és felnőttekkel is dolgozom. Mindegyik érdekes, mindegyikben van elhivatottság, mindegyiknél a győzelem motivál. Mindemellett van egy vállalkozásom, feleségem és egy négyéves kisfiam, Borisz.
Szerencsésnek tartod magad?
– Abszolút. Élvezem az élet minden egyes percét. A munkám a hobbym, ott a családom, de akkor lesz igazán teljes a kép, ha felkerülünk az A ligába. Reményeim szerint idén augusztusban.

Szeretnék kijutni az Olimpiára…

Presztízs Magazin

Jaksa Péter fiatal, intelligens és iszonyúan tehetséges. Lételeme a küzdelem. Nos, azt hiszem ő az, akinek valóban a csillagos ég a határ.
– Olyan családban nőttem fel, ahol a sport mindig is fontos szerepet játszott, ezt a példát láttam apukámtól, ezeket az impulzusokat nevelték belém. Sok mindennel foglalkoztam, futottam, duatlonoztam, triatlonoztam. Viszont ami mindig is örömet és boldogságot jelentett, az a csapatsport, a futball. Jó volt együtt szenvedni, közös célokért küzdeni, egy csapatban a többiekkel. Hatéves korom óta foglalkozom a futballal, azon belül is sok fajtájával, teremfoci, nagypályás foci, strandfutball.
Hogyan jött a strandfoci?
– Épp Bonyhádon fociztam, és szerencsémre a Bonyhád BFC-nek van egy strandfocival foglalkozó szakága. Ide kaptam meghívást négy éve. Az első szezonom még az ismerkedéssel telt, aztán a nagy kiugrás a rákövetkező volt, amikor is a Magyar Válogatott olasz szövetségi kapitánya meghívott az edzőtáborukba. Ezek után jött az, amiről minden sportoló álmodik: a címeres mez, a válogatottság. A bemutatkozásom csodásra sikerült, az első meccsemen két góllal járultam hozzá a győzelemhez. Innentől kirobbanthatatlan lettem, szinte alapember a csapatban, mindenhova mentem a kerettel, rengeteg országba jutottam el a strandfoci által, és csodás élményeket, tapasztalatokat szereztem.

Ezt még megnyerem…

Presztízs Magazin

Badalik Szabolcs úgy gondolja, a csúcson kell abbahagyni. Tervei szerint, ha eljutnak a világbajnokságra, kiszáll. Harmincöt éves, és bár szerinte a foci nincs korhoz kötve, átadja helyét a fiatalabb generációnak.
– Az NB 2-es Kazincbarcika csapatában játszom, és játszottam akkor is, amikor kapcsolatba kerültem a strandfocival. Ismertem az egyik válogatott játékost, ő kért meg, hogy próbáljam ki magam ebben a műfajban is.
Inkább foci, vagy strandfoci?
– Strandfoci! Sokkal látványosabb, pörgősebb, érdekesebb. A helyszínek is jobban hatnak a közérzetre. Napfény, homok, tengerpart, na és persze bikinis csajok.
Mit kaptál a strandfocitól?
– Rengeteg élményt, mindazt, amiről valaha is álmodtam. Körbejárhattam a világot, olyan helyekre jutottam el, amit más el sem tud képzelni. Játszottam például Dubai partjain, vagy vegyük a 2010-es Bibione VB selejtezőt. Azt hiszem, mind a saját, mind a csapat életében ez volt a legfontosabb mérkőzés. Egy gól híján bejutottunk Európa legjobb nyolca közé. A legnagyobb élményért pedig mindössze ide Siófokig kellett jönnöm. Az, hogy 2000 ember előtt játszhatsz, akik mind bíztatnak és egy emberként állnak mögötted, egyszerűen leírhatatlan.
Te mennyire tartod magad szerencsésnek?
– Határozottan, több szempontból is. 2000-ben egy mikrobuszban utaztam, út közben helyet cseréltem a csapattársammal. Rá pár percre a mikrobusz frontálisan ütközött egy autóval. Egy ember nem élte túl – az, akivel helyet cseréltem. Akkor tudtam, küldetésem van még az életben. Mindemellett csodás családom, remek barátaim vannak. Egészséges vagyok, bejártam a világot, a nők sem vetnek meg. Kell ennél több?

Később beszélgettem Zsolttal. A tudtára adtam, hogy szerelmes lettem. Beleszerettem a strandfociba, a fiúkba, a kitartásukba, a munkájukba és az akaraterejükbe. Zsolt erre csak mosolyogva annyit mondott, hogy hisz még nem is láttam semmit. Nem láttam a csillogást, a meccseket a tengerparton, a levegőben tapintható adrenalint és a versenyfutást az idővel. Megígértem, látni fogom.
Hisz ott a helyem, ott a helyünk, amikor a fiúk bevonulnak a csillagok közé!

Képgaléria

Átlag: 5