A Hold bűvöletében

A vágy, hogy az ember eljusson a Holdra, szinte egyidős az emberiséggel. Kezdetben csak szabad szemmel, majd különböző távcsövekkel kémlelték, később rádióhullámokat hívtak segítségül. Az ezzel kapcsolatos kísérletek 1946-ban hoztak eredményt: ekkor sikerült kimutatni először a radarhullámok Holdról való visszaverődését. Ezt követően indultak az űrszondákkal történő kísérletezések: a Luna-9 volt az első, amely legyőzve a közel 384 ezer kilométeres távolságot, le is szállt a Hold felszínén.

A sikerek felbátorították a megfelelő anyagiakkal rendelkező országokat: a szovjetek és az amerikaiak között őrült verseny kezdődött, hogy a különféle műszerek után ki tud előbb embert küldeni az egyre vonzóbb égitestre. Sokáig a szovjetek álltak nyerésre, majd 1961-ben John F. Kennedy amerikai elnök 25 milliárd dolláros programot hirdetett, melyben közel 25 ezer vállalat és kutatóintézet, és mintegy 400 ezer ember vett részt a NASA koordinálása alatt. Erőfeszítéseiket 1969. július 20-án koronázta siker, amikor Neil Armstrong parancsnok és Buzz Aldrin holdkomppilóta sikeres leszállást hajtottak végre a Hold felszínén. Azóta több ízben járt ember a Holdon. Ezek az űrbéli utazások járulnak hozzá ahhoz, hogy jobban megismerhessük a titokzatos égitestet.

 

 

A Holddal kapcsolatos kutatások egyik legérzékenyebb pontja kétségkívül a keletkezése: erre a kérdésre a mai napig nincsen egységes, minden tudós által elfogadott elmélet, olyan, amely ne hagyna maga után kérdőjeleket. Azonban nemcsak maga a folyamat kérdéses, de az időpont is, ugyanis újabb kutatások arra mutatnak rá, hogy a kialakulást előidéző történések az eddig becsültnél jóval korábbra tehetők.

A Hold születésével kapcsolatos elméletek rendkívül sokoldalúak: vannak olyanok, amelyek a Hold létrejöttét egy hatalmas becsapódásnak tulajdonítják, melynek során a Hold anyaga a Földből „szakadt ki” körülbelül 4,65 milliárd évvel ezelőtt. Léteznek olyan teóriák, amelyek szerint a Földből, mely akkor még mindössze öt-hat óra alatt fordult meg a tengelye körül, a centrifugális erő szakította ki. Olyan nézet is van, mely a Hold és a Föld keletkezését ugyanazon időpontra datálja, és egyazon folyamat eredményének tekinti. 2013-ban, egy Hold eredetéről tartott konferencián aztán Dave Stevenson, a Kaliforniai Egyetem professzora egy merőben új elmélettel állt elő. Stevenson számos kutatás, mérés és modellezés eredményére támaszkodva kifejtette, hogy nem kell elvetni annak a lehetőségét sem, hogy a Hold valójában a Vénuszba történt becsapódás nyomán keletkezett, így eredetileg nem is a Föld, hanem a Vénusz holdja volt. A professzor kifejtette: ahhoz, hogy a mai napig ismert elrendezés kialakuljon, valószínűleg egy újabb becsapódás vagy egy nagyobb erejű, mozgó égitest mágneses ereje kellett. A legújabb elméletek, köztük Edward Young professzoré szintén a becsapódást támogatják: eszerint a Hold a Föld és egy bolygóembrió, a Theia ütközésének következtében keletkezett.

 

 

A kialakulás körülményeinek tisztázását elősegítendő számos vizsgálat és kutatás zajlik, melyek fontos pontja a Holdról származó kőzetek kielemzése. Edward Young elmélete azért is kiemelkedő, mert a professzor hangsúlyozza: nem elegendő a szilárd kőzetek kialakulásának időpontjáig visszamenni az időben, hiszen az ütközés következtében leszakadó anyagok nagy valószínűséggel magma állapotban álltak össze, amely később a Hold köpenyének és kérgének anyagát adta, így azt kell vizsgálni, hogy maga a magma mikor keletkezhetett. Ehhez a kőzetekben található radioaktív urán és lutécium bomlástermékeit vizsgálják, de az elemzés nem könnyű feladat, mert a vizsgált anyagok többnyire más kőzetek tulajdonságait is magukban hordozzák. Érdekesség – hangsúlyozták a Kaliforniai Egyetem tudósai –, hogy a Holdat alkotó krátereknek csak egy része származik a meteoritok becsapódásaiból, viszont vulkanikus tevékenységet eddig nem észleltek a Hold területén. A Hold sűrűsége is számos kérdést vet fel: több tudós is arra a megállapításra jutott, hogy a Hold belső szerkezete valószínűleg üreges.

 

 

A Hold tulajdonságainak közelebbi megismerése mellett számos kutatás irányult a Holdnak a természetre, valamint az élet kialakulására gyakorolt hatásvizsgálatára. A Hold által előidézett egyik leglátványosabb jelenség, az apály és a dagály váltakozása ugyanis jelentősen hozzájárult a vízből kijutó szárazföldi létformák kialakulásához. A jelenséget az okozza, hogy a Hold gravitációs vonzásának hatására a földfelszín Hold felé mutató részei kissé megemelkednek, hullámhegyet alkotnak, az előtte és mögötte 90°-ra fekvő területek pedig kissé lesüllyednek. Egy dagályhullám 24 óra alatt kerüli meg a Földet, de a víz emelkedése és süllyedése körülbelül hatóránként következik be.

A jelenség hihetetlen mennyiségű vizet mozgat meg: a leglátványosabb árapályt a kanadai Fundy-öbölben jegyzik, ott az apály és a dagály közötti különbség 15-20 méter is lehet. Európában a franciaországi Saint Malo büszkélkedhet hasonlóval, ahol a jelenség során hatalmas hullámok nyaldossák a part menti sétányokat.

Égi kísérőnk látványa önmagában is varázslatos (noha mindig ugyanazon oldalát látjuk), ám részvételével számos égi „csoda” valósul meg. A napfogyatkozás és a holdfogyatkozás mellett olyan különlegességeknek is szemtanúi lehetünk, mint a „szuperhold” elnevezéssel illetett. Ez akkor fordul elő, amikor a Hold ellipszis alakú pályájának Földhöz legközelebb eső részén következik be a telihold, ami azért figyelemre méltó, mert ilyenkor körülbelül 14%-kal nagyobb, és 30%-kal fényesebb. Legközelebb 2034. november 25-én gyönyörködhetünk benne. Ugyan a telihold e fajtájának elnevezése nem tudományos, de a kifejezést a NASA is használja. „Kék Holdról” pedig akkor beszélhetünk, ha a 29,5 naponta ismétlődő holdfázisok egy hónapon belül kétszer eredményeznek teliholdat.

 

 

Noha nem állnak mögöttük tudományos kísérletek, a Holddal kapcsolatos népi megfigyelések is évszázadok óta gazdagítják az ezüstös égitest vaskos irodalmát. Ezek többnyire a Hold különböző fázisaihoz kötött tapasztalások, melyek bárki számára bátran kipróbálhatók.

Újhold: az első fázis, az újrakezdés, újjászületés időszaka. A népi megfigyelések szerint ilyenkor erősebbnek, kreatívabbnak érezhetjük magunkat, amely erőt ad a régóta halogatott teendők elvégzéséhez. Fogyókúrába vagy tisztítókúrába is érdemes belekezdeni, hiszen ebben az időszakban a csökkent éhségérzet miatt könnyebben mondunk le a nassolnivalóról. Nagyanyáink úgy vélték, hogy a kapcsolatok szempontjából is áldásos ez az időszak: aki ekkor ismerkedik, költözik össze vagy házasodik párjával, hosszan tartó boldogságra számíthat. 

Dagadó Hold: a növekvő Hold a felhalmozás és a regeneráció ideje. A teliholdig terjedő idő kedvez minden változtatásnak, újításnak, reformnak, régóta halogatott lépés megtételének. Akik gyermeket terveznek, érdemes ilyenkor próbálkozniuk, hiszen a Hold növekvő mivolta a termékenységet is elősegíti. Érdekes népi megfigyelés, hogy ha ekkor vágatjuk le hajunkat, gyorsabban nő és dúsabb is lesz.

Telihold: nemcsak a népi megfigyelések, de a természetgyógyászat is épít azokra a tapasztalatokra, melyek szerint a Hold e fázisa felerősíti érzelmeinket, legyen szó örömről, bánatról, félelemről, boldogságról. Figyeljünk magunkra, hiszen a legjobb ötleteink is ilyenkor születhetnek, ugyanis a testi és szellemi teljesítőképességünk csúcsára is érünk. Érdekes megfigyelés, de igaz: teliholdkor a szülések száma megnövekszik. 

Fogyó Hold: a népi megfigyelések szerint ebben az időszakban szabadulunk meg legkönnyebben rossz szokásainktól, a tisztítás, a fogyókúra, a takarítás, a méregtelenítés, a lomtalanítás is a Hold fogyásakor a leghatásosabb és a leggyorsabb. A megfigyelések szerint a betegségek gyógyítására is pozitívan hat, ezért ha lehet, a beavatkozásokat erre az időszakra időzítsük!

 

 

A holdkór, ismertebb nevén az alvajárás nem új keletű jelenség, már a Bibliában is találunk rá utalást Jézus gyógyításaival kapcsolatban. Noha a holdkór nem azonos annak filmes megjelenítésével, mégis számos kellemetlenség okozója lehet.

A problémák az elalvás utáni harmadik órában jelentkeznek, ekkor kezdődik az alvajáráshoz kapcsolódó tevékenység, mely a sétától kezdve a hétköznapi tevékenységeken át szinte bármi lehet. Jellemző, hogy az alvajárás alanya sokszor egyáltalán nem is emlékszik ezen idő alatt végzett cselekvéseire. Egyes kutatások szerint a tizenhárom éven aluli gyerekek mintegy 25%-a holdkóros, a neurológusok ezt agyi éretlenséggel és az öröklött hajlammal magyarázzák, noha a felnőttek között is jellemző. A jelenség nem veszélytelen, mert ilyenkor megváltozott tudatállapotban cselekszenek, valóságérzékelésük nem teljes. Mindenképpen kivizsgálást és megfelelő óvintézkedések megtételét igényli, hangsúlyozzák a neurológusok, ilyen például az ablakok bereteszelése és a lépcsők elkerítése.