Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Az autóépítés nehézségei és csodája

Lamborghini Countach replika, avagy részletek Kövér Pál naplójából

Laczkó Kornél | Patyus Ferenc | 2010.12.14. |
Autót építeni saját kezűleg, a napi munka mellett, otthon, a garázsban nem egyszerű mulatság és főleg nem olcsó, ha az emberfia bérből és fizetésből él. Az alábbi történet egy Lamborghini Countach replika születésének momentumait eleveníti fel, az építő szemszögéből bemutatva. A végeredmény pedig – bár irigylésre méltó –, bizonyára kevesen vállalnák be a többéves munkát, vagy az ingázást a garázs és a lakás között, a garázsban alvást, esetleg a totális újrakezdést egy gyerekkori álom kedvéért. Szerencsére vannak köztünk néhányan, akikben nem nő fel a gyermek, csak folyamatosan követelőzik…
A teteje
 
Pontosan emlékszem a dátumra, mikor az őrület elkezdődött: 1999. május 21. Aznap láttam meg az újságban egy német Saier gyártmányú, eladó Lamborghini replika karosszériát. Felrémlett gyerekkori álmom, amikor az Ágyúgolyó futam című filmben megláttam és elhatároztam, nekem lesz egyszer egy ilyenem! Ám, mint a legtöbb halandó, meglehetősen korlátozott anyagi helyzetem miatt egy eredetit sosem tudnék megvásárolni, de még egy utánzatot sem nagyon, hiszen a fent említett német gyártó indulásra kész replikáit is 14.700 márkáért kínálta 1991-ben.
A kínálkozó lehetőségen felbuzdulva úgy döntöttem, megpróbálkozom az építéssel. Néhány nap múlva elmentem megnézni, mivel addig még eredetit sem láttam élőben. Mondanom sem kell, megtette hatását a látvány, napokig nem bírtam aludni! Végül május 28-án visszamentem és lefoglalóztam. Lelkesedésem jól példázza, hogy akkoriban egy panellakásban éltem, így még helyem sem volt ahová vigyem, nemhogy építsem. Július 4-én kifizettem a fennmaradó összeget, és így összesen 400 ezer Ft-ért már magaménak mondhattam. Próbáltam hirdetések alapján garázst keresni, de egyik sem volt megfelelő számomra. Végül egy nagyon kedves barátom ajánlotta fel az udvarát Pesterzsébeten, amíg jobbat nem találok. Augusztusban elszállítottuk hozzá, és elkezdhettem gondolkodni, hogyan tovább?
 
Az alja
 
Presztízs Magazin
Nem sokáig tartott a tétovázás. Mivel ezt a replikát bogár-alvázra gyártották, így tudtam, körülbelül mire számíthatok a kiadások tekintetében. Hamarosan vettem egy alvázat darabokban, futómű nélkül, de motorral 50 ezerért, és nekiláttam a teljes restaurálásának. Szerszámkészletem 2000 januárjában lett teljes. Az alváz lecsupaszítása után homokszórásra vittem, ez gyorsan kész lett, két nap múlva már mehettem is érte a Csepel művekbe. Mikor hazahoztam, azonnal ráhegesztettük az új taposólemezeket és rámenkoffot (első futómű-tartót). Az alvázzal jól haladtam ahhoz képest, hogy csak minden harmadik nap tudtam dolgozni az autón, bár akkor kora reggeltől késő estig. Arról nem is beszélve, hogy a műhelyhez 30 percet kellett buszoznom, mivel a Csepeli lakótelepen éltem. Négy nap alatt négy rétegben kentem le alapozó festékkel. Ezután, 2000. április elején elkezdtem az első futómű felújítását. Fém tisztára drótkorongoztam minden alkatrészt, majd mindet lefestettem. Az összes gumi szilentet és gömbfejet újra cseréltem. Lassan, de biztosan haladtam.
2001. február. Amerikai krómozott felniket vettem hozzá, két 10 collos 295/50-es, és 2 db 8 collos 205/50-es cipőket, R15-ös gumikkal szerelve. Az alvázra téve csodálatos látványt nyújtottak. Nyárra teljesen kész lettem az alvázzal, minden új volt rajta. Következő lépésként a karosszériát kellett ráhelyezni, tökéletes pontossággal.
 
Az egészet elölről
 
Épp, hogy sikeresen végeztem a művelettel, megláttam egy hirdetést,
Presztízs Magazin
amiben egy hivatalos papírokkal rendelkező, Ford-motoros bogarat kínáltak eladásra. Nagy dilemmába estem, mivel én előbb az eredeti Wolksvagen motorral akartam levizsgáztatni, és majd csak azután terveztem átvariálni Ford motorosra. A kicsinyke 1300 köbcentis motor 40 lóereje nem igazán passzolt volna a Lamborgini replikához, míg a Ford 2300 köbcentis V6-os erőforrása 114 lóerőt produkált, de akkoriban nekem drága volt a szóban forgó autó. Így folytattam tovább az eredeti elképzeléseim szerint, ami azért gyakran bővelkedett kihívásokban. Csakhogy egy példát említsek, a bukólámpát működtető szerkezet megfelelő nyitási szögének beállításával három hónapon át kísérleteztem.
 
2001. október. Ekkor sajnos egy kis időre megszakadt a munkám, mivel új helyet kellett keresni a járgánynak, mert barátomnak kellett az udvar és a garázsa. Szerencsére hamarosan találtam egy megfelelő helyet, egy garázssoron lévő aprócska alig 20 m2-es, de háromszintű épület formájában. A tetőtere alkalmas volt lakhatásra, mivel volt zuhanyzó, wc. Tapétázás, festés után oda is költöztem albérletbe. Az autó a földszinten kapott helyet, a pincében pedig be tudtam rendezni a műhelyemet. Szerettem ott lakni…
 
A szerszámkészletem minimális volt a további munkákhoz, így hát sok mindent kellett vásárolnom. De sebaj, nem tört meg a lendület, pedig sok barátomtól megkaptam: „Ebből soha nem lesz autó!”
 
Presztízs Magazin
2002. február. Ismét megjelent a hirdetés a Ford-motoros bogárról, de most már elérhetőbb áron, 390 ezerért. Sokat vacilláltam, hisz már kész volt a futómű és az alváz teljesen. Ha megveszem, kezdhetem elölről az egészet, és két év munkája kárba vész. Hosszas belső vívódás után döntöttem, márciusra összekotortam a pénzt és többszöri, eredménytelen alkudozást követően végül 350 ezerért megvettem. A felújított alvázra áttettem a Ford-motoros bogár felépítményét és eladtam, a meglehetősen rozsdás alváznak pedig ismét nekiestem.
 
És megcsináltam!
 
Sajnos, az évek alatt többször is visszavetettek egészségügyi problémáim. Korábban, 18 évig igazolt focista voltam, aztán hosszú kihagyás után kispályán kezdtem játszani, aminek néhány sérülés lett a vége. 2003-ban Achilles-ín szakadásom lett, ami fél éves kiesést eredményezett. 2005 nyarán térdműtéten estem át, újabb három hónap szünet. A fényezőknél is fél évet állt az autó, csak 2007. augusztusára lett kész, de ezt követően már csak a belső dizájnt kellett tökéletesítenem. Saját elképzeléseim alapján készült a műszerfal, amihez teljesen egyedi megoldásokat használtam, ami épp kipattant a fejemből. Egyik ilyen a visszajelző lámpák, melyek egy motorkerékpár index-visszajelzőjéből készültek. Kiszedtem a zöld üveget belőlük, és hátsó lámpaburából reszeltem bele másikat, majd jelzéseket ragasztottam rájuk. Az index-szel együtt tíz visszajelzőm van, a kapcsolók pedig a plafonon, a szélvédő elejénél kaptak helyet. Egy szimpla középső tükörből nem igazán látni hátra, így nagyon sokat segít a tolató kamera, aminek a képernyője a hozzá való visszapillantóba van építve. Nagyon ügyes találmány! A logókat és feliratokat pedig a német ebay-en vásároltam, egy barátom segítségével.
 
Megérte!
 
Mindent összevetve nyolc évembe került életem autója! Teljesen 2008.
Presztízs Magazin
tavaszára lett kész, és büszkén mentem vele a Szolnoki Autó Kiállításra, ahová előzetesen meghívtak. Végre megmutathattam az autómat. Rendkívüli élmény volt a sok csodálkozó és gratuláló ember. Többször átfutott rajtam az elmúlt évek emléke, és végre láttam, hogy minden fáradságért kárpótolt az emberek hozzáállása. Ezúton is külön köszönöm barátnőmnek az éveken át tartó türelmét, és szeretném kifejezni hálámat minden barátomnak a segítségért, hogy megvalósíthattam álmomat, egy Lamborghini Countach replikát.

 

Átlag: 5