Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Kicsit hot-rod, kicsit Bogár, de a mienk!

Tatinson Speedster

Laczkó Kornél | Laczkó Kornél | 2010.06.04. |
Kicsit hot-rod, kicsit Bogár, de a mienk!
Nemrég Békéscsabán jártunk, ahol erre a kis furcsaságra leltünk. Készítője, Gyulai László, saját becenevével fémjelzi alkotását. „Tati” az építés hosszú hónapjai alatt ritkán borotválkozott, így barátai Robinson nyomán nevezték el Tatinsonnak. Mivel a tulaj úgy érezte, nem engedhet meg magának egy igazi rodot, ezért abból épített autót, ami a rendelkezésére állt. Ez pedig megegyezik az első amerikai hot-rodderek filozófiájával, amit sikerült a hazai viszonyokhoz igazítani.
[title-raw]Fej
 
A tulajdonos saját kezűleg készítette el autóját, két év 2500 munkaóráján keresztül, az alváz-felújítástól kezdve, a motoron át, a kasztni minden egyes darabjáig, csak a fényezést bízta szakemberre. [title-raw]Az alapokat egy átalakítási engedélyes flexelt kabrió, és egy Osterman kitt adta – azonban Tati tapasztalta, hogy az átépítő-készletek műanyagjai rossz minőségűek, és nem illeszkednek rendesen, vagy ha igen, 5-6 év után szétrepednek. Így a kittet csak sablonnak használva, ennek mintájára készültek az üvegszálas-műanyag elemek, melyeket addig farigcsált, míg az ízlésének megfelelő darab alakot öltött. Volt, hogy kétheti munka után újra kezdte az egészet, mert nem volt megelégedve a végtermékkel – így érthető a lassú épülés. Több száz óra faragás, tapaszolás kellett, mire megszülettek a végleges darabok, melyek pontosan a gyári foglalatokhoz csavarozhatók, tehát az autó bármikor visszaalakít[title-raw]ható eredeti állapotába! A szín kiválasztásakor egy egyszerű ezüstszínű fényezés volt a cél, azonban a sablonkártyán nem tűnt fel az enyhe lilás beütés, csak a szín felvitele után, de ez nagyon jól illik az autó karakteréhez.
 
Tor
 
Az orr-rész átalakításának köszönhetően valamelyest nőtt a csomagtér, de a használhatósága nem sokat javult, mivel a pótkerék még mindig útban van pakolásnál. A küszöb keskenyebb, mint a gyári Bogárban, hogy minél könnyebb legyen a ki- és beszállás. Igazán[title-raw] csak a flexelt kabriós Bogarasok tudják, hogy az autó egyik leggyengébb pontja a küszöb, ahová könnyen bejut a víz, így hamar szétrohad, ennek elkerülése végett a Tatinsonban, a küszöb jókora zártszelvény-darabokból áll, és a fűtéscsövet rejti. A far legérdekesebb eleme a rendszámvilágítás felső burkolata, mely leginkább egy hatalmas emberi orr-ra emlékeztet. A tető púpjának eltüntetésével nyert 10 centihez még hozzájön a szélvédő 8,5 centis csoppolása, ha a 7 centis ültetést is beleszámoljuk, 25 centivel lett alacsonyabb a Bogár, mint gyári társai. Elől 4-4 centivel szélesedett ki, hátul viszont oldalanként 15-tel, így a 180 centis far, a bálna Mercik méreteivel vetekszik. Elől 5x15x175-ös, hátul 8x15x225-ös kerekek kapaszkodnak az aszfaltba. A küllős Wire Wheel felnik rendelésre érkeztek Amerikából. Csak néhány típusidegen alkatrész kapott helyet az autóban, ilyen a Zsiguli-fényszóró, mivel a Bogár lámpa[title-raw] nem függőleges, így nem állt volna egyenesen. Az amcsi West Coast tükrök jól illeszkednek az autó stílusához. A beltér legmeghatározóbb eleme a 34 centis Mercedes fa kormány. A műszerfal ettől eltekintve változatlan, mindenhol új szőnyegek és szép bőrkárpit virít. A Recaro-bőrülések mutatósak és kényelmesek, a hátsó ülés azonban csak jelzésértékű, hogy a hátra dobott táskákért ne kelljen nagyon mélyre hajolni.
 
Potroh
 
[title-raw]Az 1300-as blokk gond nélkül befogadta a nagyobb dugattyúkat, és a módosított hengerfejnek köszönhetően a lökettérfogat 1600 köbcentire nőtt. A főtengely és a vezérműtengely maradt a gyári, a szelepeket nagyobbra cserélték. A motor kapott egy nagyobb olajszivattyút, egy Transporter porlasztót, elektronikus gyújtást, és egy 36-os Weber ikerkarbit. A váltó maradt az eredeti, az amerikai Pipers rozsdamentes kipufogórendszer szépen muzsikál. A sok műanyag miatt az autó valamivel nehezebb gyári társainál, úgy 800 kilogramm körül van, ám a mérges kis motor jól mozgatja a Tatinsont, és kíméletes használat mellett simán eljár 8 literrel. Gyorsulása jónak mondható, 110 km/h-s sebesség alatt még egész tűrhető a menetzaj, aztán 130 felett már elkezd vetekedni a motorzajjal. Az óra 140-ig [title-raw]mér, de simán kiakasztható, a vége úgy 160 körül van. Az először beépített Monroe gázos lengéscsillapító nem bírta az igénybevételt, ezért egy felkeményített Sach lengéscsillapítóra cserélték. A futómű, egy átalakított gyári darab, a magassága elől fokozatmentesen, hátul fokozatokban állítható. A tapasztalatok szerint egész jól bírja a hazai útviszonyokat, a gyári dobfékek pedig teszik a dolgukat, ahogy tőlük telik. Azért, hogy a kasztni minél kisebb mértékben csavarodjon, keresztmerevítőkkel lett megerősítve. Ráadásul itt a hatalmas sárhányók merevségére is nagy hangsúlyt kellett fektetni, így több helyen is könyöktámaszok és merevítők erősítik a szerkezetet.
A kiállításokon a kis csoda-bogár olyannyira kuriózum, hogy senki nem tud elmenni mellette érzelmek nélkül! Éppen emiatt alaposan megosztja a Bogaras és a hot-rodos társadalmat is, van, aki szerint ronda, mások viszont elragadónak tartják. Nekünk tetszik, reméljük olvasóink is a szívükbe zárják!
Átlag: 5