Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Országjáró

Egy csepp Törökország a Rózsadombon

Egy csepp Törökország a Rózsadombon
Két éve adták át Gül Baba felújított türbéjét és a hozzá kapcsolódó Gül Baba Kulturális Központot – azóta a különleges hangulatú műemlék és környezete Budapest meghatározó művészeti és idegenforgalmi helyszínévé vált. Tovább

56 új ÖBB-Vectron mozdony közlekedhet Magyarországon

56 új ÖBB-Vectron mozdony közlekedhet Magyarországon
Az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) megkapta a magyarországi hatósági üzembehelyezési engedélyt 56 darab Siemens Vectron villamos mozdonyára. A gépek... Tovább

Ahol még a kőnek is szíve van

Ahol még a kőnek is szíve van
Dűlők, szőlő, bor, kilátó, templomok, templomromok, erdő, tópart, nádas, elegánsan rendben tartott kis falvak, takaros házak. Ezt mind – és persze... Tovább

Magyarország, te csodás!

Magyarország, te csodás!
A koronavírus-járvány miatt sokkal kevesebben utaznak külföldre, mint a korábbi években, de nem is kell feltétlenül repülőre ülni vagy átlépni az... Tovább

Legendák nyomában

Legendák nyomában
Sok olyan történet van, amelyekről szinte mindenki hallott már, aztán vagy elhisszük őket, vagy nem, de igazságtartalmuknak már kevesen járnak utána. Mi viszont pontosan ezt tettük néhány elterjedt magyarországi népi legendával kapcsolatban. Öngyilkosságok, romantikus dráma, állatáldozat és szellemjárás. De mégis mi igaz mindebből? Tovább

Óda Budapesthez

Óda Budapesthez
Budapest most koronavírusos, lélegeztetőgépre került. Mi vagyunk a gép: lakosai adják a városnak a friss oxigént azzal, hogy otthon maradnak, amikor csak tehetik. Így biztosan meg fog gyógyulni az otthonunk, ahogy mások lakóhelyei is Magyarországon és világszerte. Nem könnyű betartani, hogy ne mászkáljunk, én utoljára a Gellért-hegyre jutottam el egy nagyobb, fotózós kirándulásra még a járvány előtt, és a napokban visszanéztem az akkor készült képeket. Elgondolkodtam, másfél évtizede itt élőként mit is jelent nekem Budapest. Ha az egyes kerületeire gondolok, milyen első élmények ugranak be? Édes-bús nosztalgikus játék volt, de inkább édes, mint bús. Rájöttem, hogy humorral a karantén is kibírhatóbb. Most megosztom az eredményt a „világgal” – huszonhárom bekezdésben. Tovább

Az első serifftől az utolsó szexszimbólumig

Az első serifftől az utolsó szexszimbólumig
Kaliforniai utam előtt – afféle magányos vándorként – azzal motiváltam magam, hogy „csajozni“ indulok: meghódítani Loszi, Mónika, Holly, Beverly, SzanDi és Sziszkó szívét. Ám addig becézgettem így a felkeresni tervezett városokat, amíg ők hódították meg az enyémet! Az angyal Loszi, a mozisztár Holly és Beverly, na meg a szentek közül Mónika már az első körben megvolt – folytassuk most SzanDival! Meg egy latinával, akiről nem is álmodtam, egyéjszakás kalandnak mégis bejött a képbe. (Sziszkóról, a hippiről majd a trilógia zárórészében.) San Diegóba menet a vonaton mondjuk nem csak átvitt értelemben hálózott volna be – ha rajtuk múlik – az a három, már kora reggel (öröm)ittas, (túl)érett hölgy, akik mellettem utaztak. Egyikük szülinapját ünnepelni ruccantak le L.A.-ből a hétvégére, s legszívesebben engem is vittek volna a partira: nem győztek szórakoztatni, kínálni, hozzám érni. Leszálláskor szinte menekültem a karjaikból, még jó, hogy várt rám „a“ hostel! Tovább

A mosolygó lokálpatrióták városa

A mosolygó lokálpatrióták városa
Az első dolog, amit megtanultam a pécsi emberektől a pécsi emberekről, az az volt, hogy ha tehetik, nem a járdán, hanem az út közepén sétálnak. A kevésbé forgalmas kertvárosi utcáik így sétálóutcák is egyben. A második, hogy büszkék a zenei kultúrájukra, amelynek Lovasi Andrást, Rudán Joe-t, a Halott Pénzt, a Punnany Massifot és a Kodály-módszert is köszönhetjük. A harmadik, hogy saját szavaikkal a mérleghinta „döci”, a papucs „tutyi”, a vonalas telefon „stabil”. Csiklandoz helyett azt mondják, „csikál”, sikít helyett pedig azt, hogy „sikonyál”. A város egy kicsit mintha ország is lenne az országban, afféle karakteres, félmediterrán fél-Magyarország. Hogy miért „fél”? Mert nem teljesen az, érezhetően picit eltér. Ha Szabolcs-Szatmár-Bereg hasonlítható Hajdú-Biharhoz, Borsod Heveshez vagy Veszprém Győr-Moson-Sopronhoz, akkor Baranya nem hasonlítható semmi máshoz. Tovább

Balkán Balaton

Balkán Balaton
„Szeretjük a magyarokat! Titeket sem kímélt a történelem, de mindig kiálltatok magatokért” – jelenti ki korántsem hibátlan, de jól érthető angolsággal Robert, a macedón taxisofőr. Még jó, hogy kedvel minket: közel három órát kell egy légtérben eltöltenünk, nagyjából ennyi az út a szkopjei reptérről az Ohridi-tó partjáig. Busszal is meg lehet tenni, csak úgy kicsivel hosszabb, így meg mindjárt kapunk egy autentikus „idegenvezetőt” is hozzá, aki boldogan osztja meg véleményét hol a nőkről („nem érdemes vitába szállni velük”), hol az albánokról („velük csak vitába szállni érdemes”), hol magáról Ohrid városáról („nem vitás, hogy remek hely!”). Bennfentes infókkal felvértezve érkezünk hát úti célunkhoz. Átszelve egy látványos hegyvonulatot, döbbenten figyeljük a hegyi falvak vakolatlan házai közül itt-ott kikandikáló – inkább giccses, mintsem pompás – palotákat. Többségükön albán zászló, az egyik tartóoszlopán óriási piros masni. „A tulajdonos Svájcban melózik, onnan jár haza parádézni” – ingatja a fejét Robert, akitől szinte sajnáljuk, hogy Ohridban el kell válnunk. Tovább