Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Borok, Bujtor, Balaton

Tihanyban – a borvacsorák bűvöletében

Morvai Z. Attila | Komódi Erika | 2012.10.22. |
Borok, Bujtor, Balaton
„Túl rövid az élet, hogy sz.r borokat igyunk” – a legendás mondat a kitűnő kosárlabda edzőtől, Rátgéber Lászlótól származik (Ő Johann Wolfgang von Goethe-t idézte kicsit lazább fordításban). Én az ilyen bölcsességeket azonnal magamévá teszem, pláne akkor, ha úti célom Tihany. A Balaton északi partján fekvő falucska és környéke híres kitűnő borairól. Bujtor István filmjeinek rajongójaként a település egyébként is kedves a szívemnek, a színész-rendező alkotásainak főhőse, Ötvös Csöpi rendőrnyomozó ezer szállal kötődik Tihanyhoz, s a vitorlázáshoz.
Budapest felől, az M7-esen csúsztam le a Balaton felé, a legnagyobb forgalomban. Habár néhány kilométerrel többet tettem meg, a déli partról, a szántódi komppal jutottam át Tihanyba. Élmény volt, akárcsak a becsekkolás után a yacht kikötő drinkbárjában elfogyasztott hosszúlépés. Természetesen fehérborból. A csapossal rögtön összebarátkoztam, kikérte magának, amikor rendelésemet úgy adtam le, hogy egy deci borhoz, két deci szódát kérek. – Az egy hosszúlépés, az összes fröccs összetételét ismerem – jelentette ki. Jó helyre kerültem!
Elsőként a yacht kikötőt derítettem fel, apartmanomat mindössze 25 méter választotta el a vízen ringatózó vitorlásoktól. Ötvös Csöpi, pontosabban az őt alakító Bujtor István tökéletesen kiismerte magát ebben a számomra kicsit misztikus vízi közösségben. Életem nagy részét az Alföldön éltem le, így kíváncsisággal fordultam a hajók és tulajdonosaik felé. Rögtön konstatáltam, vidám, összetartó, kulturált társaság, hiányzik a sznobizmus, ez a hobbi nem csak a gazdagok kiváltsága. Voltak egészen aprócska vitorlások, persze nem hiányoztak a sokmillió forintos vízi csodák sem. Megtudtam, egy hajó éves fenntartási költsége hétszázezer és egymillió forint között mozog. Egyik beszélgetőpartnerem szerint az összeg kigazdálkodható, mint elmondta, nem dohányzik, nem kocsmázik, erre a hobbira költi a pénzét.
A település Bujtor István iránti tisztelete abban is tetten érhető, hogy a nemrég elhunyt népszerű színész-rendező nevét viseli a Belső-tó közelében lévő szabadtéri színpad. Bánatomra ottlétem alatt előadást nem tudtam megnézni, más időpontra kínált habkönnyű komédiát a plakát.
 
Apátság – belépni csak pénzért?!
 
Presztízs Magazin
Autóval indultam felderíteni Tihanyt, ám gyorsan rájöttem, felesleges, elég egy bringa. Szembetűnt a picinyke település gondozottsága, tisztasága, az utakat szegélyező villanyoszlopokon fürtökben lógott a muskátli. Szombat lévén a heti bazár nevű kirakodó vásárba is belefutottam – az Akasztó-dombon volt minden, csak akasztott ember nem.
Első utam a híres apátságba vezetett. Egy orgonista barátom felhívta figyelmemet, hogy az orgonát jól vegyem szemügyre, az ország egyik legszebb hangú remekművét itt láthatom. Nagyon nem tetszett, hogy az apátságba csak ezer forint befizetése után lehetett bejutni. Egy templom elsősorban ne pénzért látogatható turisztikai látványosság legyen, tárja ki kapuit a hívők és az érdeklődők előtt, elvégre mindannyiunk öröksége! Egy kétgyermekes családapa a jegyárról értesülve azonnal lefújta a templomlátogatást, mondván, a négyezer forintot inkább elsörözi. A fickó egyébként zseniális volt, hozzám fordulva megjegyezte, mennyi itt a lengyel. – És mind németül beszél – válaszoltam neki. – Tényleg – gondolkodott el.
Más miatt is mosolyra húzódott a szám, eszembe jutottak az Ötvös Csöpi-filmek jelenetei, a sorozat első darabjában az apátság múzeumából lopták el a Pogány madonnát. Kicsit odébb kerestem a visszhangot is, rikoltoztam, kiabáltam, nagy riadalmat nem okoztam, a körülöttem lévők ugyanezt tették. Azzal viszont sikerem volt, amikor a kurjongatóknak – Csöpi, a törvényt rugalmasan értelmező segítője, a Bánhidi László által alakított – Matuska stílusában válaszolgattam vissza. Úgy látszik, egy színész veszett el bennem…
Az egyházi dézsma miatti puffogásomat az apátságtól néhány méterre lévő fantasztikus cukrászdában csillapítottam. A teraszról varázslatos panoráma nyílik a Balatonra. A borkóstolást itt kezdtem, Juhfarkkal oltottam szomjam, a társaságomban lévő hölgyek pezsgő sorbet-t kortyolgattak. Az elegáns cukrászda árai arányban állnak a kiszolgálás minőségével, pluszban az ország egyik legszebb kilátásában gyönyörködhettünk.
Talán a bor lehetett az oka, de úgy behúzott a csőbe a gagyi, mint annak a rendje. A főút egyik kapualjában panoptikumot hirdettek, ahol a magyar királyok viaszfiguráit lehetett szemügyre venni. Már a kirakat is gyanút kellett volna, hogy keltsen, a villogó neon „open” felírat úgy nézett ki, mintha egy peepshow-ba invitálna. Felnőttet ezerért, gyereket kilencszázért engedtek be. Öt perc alatt végeztem…
A bóvlit nem csak a fent említett helyen értem tetten, kiráz a hideg az „ungarische” fílingtől: a boltok előtt csüngött a paprika-, fokhagyma fűzér, vigyorgott az Erős Pista, a népi motívumokkal díszített ajándéktárgyakról nem is beszélve. Egy turistának ez lenne Magyarország? –vetődött fel bennem a kérdés.
 
Levendula, levendula, levendula
 
A helyi nevezetességnek számító Babamúzeumba is bekukkantottam. A
német mesterek porcelánfejű babáit bemutató tárlat hölgytársaimnak jött be leginkább, én leragadtam az épület előtt álló kézzel faragott lovas kocsinál.
A környék jellegzetes növényéből, a levendulából készült termékeket árusító üzlet viszont nagyon tetszett, a tipp-topp kis helyen a szappantól az illóolajig mindent kínáltak. Áruk nem volt olcsó, de a kézműves termékeknél ez benne van a pakliban, a minőséget meg kell fizetni. Nem csalódtam az ott vásárolt termékekben. A Levendula Házat is jó szívvel ajánlom, a tihanyi Belső-tónál lévő modern látogatóközpont kicsiknek-nagyoknak élmény. Kulcsszavuk az interaktivitás, a látogatók mindent megfoghatnak, kipróbálhatnak. Egy „vulkán” belsejébe is beléphetnek, képet kapnak a földrengés utáni állapotokról, a Tihanyi félsziget kialakulásáról, növény- és állatvilágáról. Levendulatermékeket itt is árusítanak, jó minőségben, korrekt áron.
 
 
Nemcsak a fehér, a vörös is kitűnő
 
Tihany és környéke remek éttermeiről, csárdáiról is híres. Az interneten előzetes válogatást végeztem. Ahol nem tüntették fel az árakat, azt kapásból kihúztam, nem vagyok olcsójános, de elvárom, hogy az étel mellé az árat is odaírják. Gyermekkori, balul sikerült hegedűtanulmányaim miatt, ahol cigányzenét, magyar nótát kínáltak, azt hanyagoltam, így is maradt miből válogatni, nyolc-tíz minőségi vendéglátóhelyet fedeztem fel öt kilométeres körzetben. A Balaton halát, a süllőt több változatban megkóstoltam. Helytől függően 2500-3500 között mozgott az ár, egy balatoni halászlét 1500-2000-ért lehetett kanalazni. De legjobban a borvacsorák tetszettek, volt olyan hely, ahol négy „menüből” lehetett választani. Három-három, összeillő tájjellegű borból mértek egy-egy decit, menünként más harapnivalóval: diós sajttál, lilahagymás, szalonnás zsíros kenyér, házi pogácsa szerepelt a kínálatban. Megállapítottam, nem csak a fehér-, de a vörösborok minőségére sem lehet panasz. Az ott töltött idő alatt ez a kikapcsolódás igencsak ínyemre volt.
Nem úgy, mint a hazaút! Bujtor emlékének adózva, az északi parton próbáltam feljutni a sztrádára. A filmbeli autósüldözéses jelenetek helyszínein átutazva még lelkes voltam, ám amikor negyvennel araszoltunk a településeken, jó hangulatom alábbhagyott. (Hacsak nincs sok ráérő idejük, visszafelé is a szántódi kompot válasszák!) Morcosságom az M7-es gyors tempójában elillant, az járt a fejemben, milyen ételekhez „áldozom” majd fel a hűtőtáskában sorakozó tíz, kitűnő palack bort. Jelentem, azóta készletem erősen megfogyatkozott. Lehet, újra meg kellene céloznom Tihanyt? Elvégre itt a szüret!
Átlag: 5