Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Elmerülve a bárokban – és a bájakban

Etiópia, 6. rész

Nagy Bendegúz | Nagy Bendegúz | 2014.01.22. |
Etiópia
Elmerülve a bárokban – és a bájakban
Migbey és lakótársa, legjobb barátnője, Jezine mindössze fél óra késéssel, fél kilenc körül befut. Az ágyon fekszem, félálomban valami távoli vidéken csavargok éppen. Ösztönösen megérzem az ágyam szélén ülő Migbey jelenlétét, mert felébredek. Mosolyog, hozzám bújik, megölel. Kérdezi: nem megyünk a Csecseo-ba, a hagyományos zenét játszó szórakozóhelyre? Dehogynem, megyünk-megyünk. Iso kéznél van, David eltűnt valamerre. Iso és Migbey elindul megkeresni.

A szobában, kettesben maradok Jezine-vel, aki annyira félénk, hogyha tudna, a föld alá bújna, de megelégszik azzal, hogy a kisasztal sarkán félig a függönybe burkolózva bepréseli magát a falsarokba, és rám sem mer nézni. Kérdezgetem angolul, de nem válaszol. Összeszedem a felvételhez szükséges holmikat, és újra megpróbálok kapcsolatot teremteni a lánnyal. Melege van, gyöngyözik a homloka. Intéssel kérdezem tőle, nem szeretne-e inkább odakint üldögélni. Ahogy feláll, a suta mozdulatain látom, mennyire fél tőlem. Kint az udvaron kicsit felenged, néhány angol szó is eszébe jut. Sőt pár percen belül el is mosolyodik. Bosszús vagyok, hogy David eltűnt, pedig tudta, hogy nyolc körül indulunk.

Órákkal zárás előtt…

Presztízs Magazin

Migbey telefonja itt van a szobában, Iso-t hívom fel, hogy jöjjenek vissza, David nélkül megyünk. Nagyon csinos ma a ’hercegnőm’. Szűk szövetnadrágot, blúzt és arannyal hímzett tüll sálszerű fátylat öltött magára. Ma végre van alkalmam jobban megnézni a lakótársát is, aki szintén nagyon szemrevaló teremtés. Migbey társaságában egyfolytában nevet, villogtatja hófehér fogsorát.
Elballagunk a Csecseo felé, ahol megnyúlt arccal vesszük tudomásul, hogy    hétfőn be van zárva. Puff neki! Visszafelé láttam egy jónak látszó bárt, leülünk a teraszon. A pincérnő hozza a laminált angol nyelvű étlapot, amiben ezúttal csak elvétve találunk hibát. Leszámítva, hogy bármit kérünk (mint a Hofi kabaréban), a válasz minden esetben az, hogy nincs. Se kávé, se tej, se tea, mert a ’maschine is off’, azaz kikapcsolták a gépet. Még nem sikerült megértenem, nem is fogom, hogy az etiópiai bárokban, éttermekben miért kapcsolják ki már órákkal zárás előtt a gépeket. A második ok, ami miatt rendszeresen semmit sem lehet enni vagy inni, az a ’nincs áram’. De az legalább érthető. Ebben az esetben, ha megkérdezem, mégis hogyan világít egy meztelen izzó a fejünk felett, vagy nem kapok választ, vagy mutatják a csupasz vezetéket, amelyen keresztül valahonnan a messzi távolból érkezik az illegálisan csapolt delej. Minden elismerésem az itteni embereké. Ha otthon is így vezetnék az áramot, naponta több száz ember halna meg.
Taktikát változtatunk. Mi van? Coca, Mirinda és Dashen sör. Hát miért nem ezzel kezdte, drágaságom? Akkor kérünk két Cocat-t és két Dashent. Pár perc múlva, de még mindig órákkal az éjféli záróra előtt nagy dérrel-dúrral az összes széket és asztalt behordják, elkezdenek takarítani, és bár nem kértük, a számlát is a kezünkbe nyomják. David egyfolytában csóválja a fejét, nem ehhez van Mekele-ben szokva. Furcsa neki a tíz órakor már kihalt szellemváros.

Én szabad akarattal rendelkezem!

Presztízs Magazin

A lányok haza akarnak menni. Elsétálunk velük a St. Giorgisz templomig, ott kék ’Bázsázs’ taxiba vágják magukat, húsz birr a viteldíj a nem túl messzi Mercato-ig. Mi sétálunk egyet, korán van még az alváshoz. A Tana hotel sarkán befordulunk az ismerős kisutcába. A Gerry Bar bejárata előtt felfedezem Odd chopperét. Már rengetegszer elmentem a bár előtt, ideje lenne alaposabban körülnézni.
Kiderül, ide nem lehet csak úgy besétálni, ez egy privát klub. Az ajtónállónak mutatom a choppert, a saját loboncos hajam, és a fülébe üvöltöm, hogy Odd barátai vagyunk, be szeretnénk menni. Nem érti, hogy mit akarok. Erre magamra mutatok, majd a bejáratra és ráüvöltök, hogy ’farandzsi’. Jó, jó, miért nem ezzel kezdtem. Odd dongalábain dülöngélve jön ki elénk, kísér be a klubba. Egy nagy helyiség, ami nagyjából úgy néz ki, mint bármelyik diszkó a világban. A plafonra függesztett recsegő hangfalakból dobhártyarepesztő frenetikus etióp ’disco-shit’zene kábít el bennünket. Elég hamar leesik, hogy ez is csak egy kupleráj. Gazdag bonvivánok járnak ide nőcskéket felcsípni és jó alaposan meghegeszteni.

Presztízs Magazin

Nagy feltűnést keltek, a pincérek és a tulaj zavarban van. Kerekesszékes ember ide nem jöhetne be, mert mi a társadalom legalját képezzük, de ’farandzsi’-ként viszont érinthetetlen vagyok. Kompromisszumos megoldásként az egyik pincér szó nélkül a WC-ajtó melletti sarokba akar állítani. Jól rácsapok a kezére, amit még kétszer meg kell ismételnem, hogy végre felismerje: szabad akarattal rendelkezem. Odd részeg vigyorral mondja, azaz inkább üvölti a fülembe, hogy ő azért iszik, mert mindent duplán szeret. A whiskit, a látást és a nőket. Rámutat a kedvesével, Hagari-val táncoló csajra. A csaj profi prosti, ő pedig felbérelte, hogy vezesse őket körbe a bahir dar-i éjszakában, minekutána az éjszakát a Ghion hotelben majd hármasban fogják eltölteni. Láthatólag Hagarinak nincs ínyére a dolog, de mit tehetne? Sok a ’habesha’ lány, és kevés a fóka, azaz ’farandzsi’. Ő már a szerencsések közé tartozik, kifogta magának ezt az Odd névre hallgató gazdag norvég barmot, így elnézi neki ezt a kis jellembeli ferdeséget. Odd kérdezi, nekem nincs-e kedvem csatlakozni hozzájuk? Inni, kurvázni, vagy hegeszteni? Vinnyogva röhög, undorító egy szerencsfia ez az Odd. Hagari klasszisokkal jobb nő, amellett okos, de neki minden éjjel egy kurva is kell…

A pincérek trükkösek!

Presztízs Magazin

Az ismert angolszász számra én is kitombolom magam, két keréken jól megbillegtetem és forgatom a széket. Ezzel osztatlan elismerést vívok ki magamnak, végre észreveszik az embert a székben. Megtapsolnak, többen megveregetik a hátam, örülnek nekem, mindenféle italra meg akarnak hívni. Kérdem, hogy tej van-e? A földön fetrengenek a nevetéstől, hogy milyen vicces ’farandzsi’ vagyok. Nem tudják, hogy nem viccelek. Sok bárban lehet tejet inni.
A viszki itt nagyon értékes lehet, mert három pincér hozza az üveget, a kis acél mércét és a poharakat. Valahol elvesztettem a fotóállványt a székhez rögzítő kék gumipókot. A mobilt elemlámpának használva próbálom megkeresni, de sehol sem találom. Pár perc múlva az egyik pincér tálcán hozza a gumipókot. Int nekem, hogy ezt kerestem-e? Meg vagyok döbbenve. Igen, nagyon köszönöm. Annyira szélsőséges ez az ország, és azon belül is ez a nyomorúságos lebuj. Fél órája még legszívesebben a vécében rejtegettek volna, és most valahonnan elővarázsolták a gumipókot. Mindent látnak, mindent tudnak ezek az ember, ezt sokadszorra is meg kell állapítanom. És nem felejtenek. A ’farandzsi’ minden mozdulatát, rezdülését követik és elemzik.

Presztízs Magazin

Odd és profi kis csapata távozik. Előtte Hagari odahajol hozzám és közli, hogy a számlájukat kifizették, ha a pincér ezzel a szokásos etióp trükkel próbálkozna. Valamint, hogy a sör itt 25 birr, ne fizessünk többet. Édes parfümjétől, és az arcomba préselt csokoládé színű és illatú mellétől hirtelen megrészegülök. Istenem, mekkora barom ez az Odd! Eszembe jut egy miskolci macsó ismerősöm cinikus mondása, miszerint mutassam meg neki a legszebb és legokosabb nőt, és ő bemutat annak a férfinak, aki már évek óta unja, aki meg akar tőle szabadulni. Kétségtelen, hogy van némi igazság benne.
Fizetnénk. A pincér hatodik érzéke jól működik, de azért pár sörrel többet akar velünk fizettetni, ráadásul száz birres áron. Iso japán, nem szereti a konfliktusokat, David ugyan helybéli, de töketlen fiatal tacskó, nem tudják, mitévők legyenek. Odaadom a pincérnek a száz birrt (négy sör árát), és mielőtt még belekezdene a szokásos cirkuszba, a fülébe üvöltöm, hogyha nem tetszik, felállok és szétverem a fejét a székkel. Ezt érti, mosolyogva veregeti meg a vállam, hogy csigavér, nem kell ennyire felkapni a vizet! A gazdag, hülye farandzsik szó nélkül szoktak fizetni, de mi hátizsákos és őrült farandzsik vagyunk! Hát ő ilyenről még nem hallott. A lépcsőn készségesen lesegít, kint még egyszer elnézést kér.

Furcsa árképzés a lányoknál

Presztízs Magazin

Folytatjuk utunkat az afrikai éjszakában. A falak mentén néha megmozdul egy-egy fekete kupac, eszembe juttatva az addisa-babai Mercato környékét. Szerencsétlen emberek hevernek itt is szanaszét. Gyermekek árulják így éjfélhez közeledvén a sorsjegyet, papír zsebkendőt, rágót és mindenféle apró, haszontalan marhaságot. Engem már néven szólítanak. Amióta a ’Guza’ feliratú kosaras pólómban párszor végiggrasszáltam Bahir Dar szalonképes és alvilági környékét, a suhancok és néha az öltönyös üzletemberek is a nevemen szólítanak.
A chopper a ’Jhon Bar’ előtt parkol. A neve nem elírás, legalábbis nem én írtam el. A barátokkal rengeteg mulatunk azon, hogy Etiópiában a cégtulajdonosok annyi fáradságot sem vesznek, hogy beüssék a hely nevét a „gugliba”. Az állam esett le, amikor Mekele-ben David felvilágosított, hogy nemcsak az angol cégtáblák hemzsegnek a helyesírási hibáktól. Az amhara, tigrinya és egyéb nyelveken íródott cégérek is szebbnél szebb bakikat sorakoztatnak fel. Ez már a nemtörődömség non plusz ultrája.
A Jhon Bar nem magánklub, sokkal kisebb, lepusztultabb, mocskosabb, mint a Gerry Bar. A bejáratnál senki sem állít meg, de odabent egy kétfogú, kövér, töltött kacsaként dülöngélő, vadul rágózó öregasszony mindenféleképpen sarokba akar állítani. Ezek, úgy látszik, egy és ugyanazon képzésre jártak. Nem hagyom magam, most rögtön előrukkolok a kétkerekezős tánccal, aminek két azonnali haszna van. Békén hagynak, és rémületükben hátrahőkölve, mindjárt helyet szorítanak nekünk is. Itt már kevesebb a körítés.

Presztízs Magazin

Ez a hely már inkább kupi, mint bár. Egy haltekintetű kövérkés csaj Davidot, egy magas, szemrevaló teremtés Iso-t veszi azonnal kezelésbe. Egy pár percig figyelem az eseményeket, majd kimegyek a ház elé a flaszterra. Itt látszik meg a tulajdonos gazdagsága. Igazi beton járólapokból készült a ház előtti placc, mindössze a burkolt terület széle, az útpadka és az út találkozásánál lenne szükségem egy kisebb teljesítményű darura, mert a senki földje itt is úgy néz ki, mintha megbombázták, majd felszántották volna.
Elhelyezkedek a ’Madame’ mellett. Ő az a kövér nő, aki odabent el akart helyezni. A ’Madame’ igazi békebeli intézményvezető, árgus szemekkel felügyeli a boltot. Kiélt arca felett a feje közepéig hátracsúszott Tesco-gazdaságos paróka, apró malacszemei sunyin villognak az arcában, ahogy a megmaradt néhány fogával vehemensen rágja a rágót, ami itt természetesen státuszszimbólum, a nyál a mellére és a díszburkolatra fröcsög. Néha vet rám egy pillantást, és jelentőségteljesen biccent felém. – Bizony, édes öcsém, ez a hely az enyém, itt én vagyok a góré!
A dolgozó delnők jönnek-mennek, nagy a forgalom. Néha megállnak mellettem, próbálják eladni magukat, de még ha élni is szeretnék a lehetőséggel, akkor is elmenne a kedvem, olyan bűn rondák.
A halszemű is megunhatta Davidot, mert kijött és engem próbál horogra akasztani. Hétszáz birr a kiindulási ár. Sokallom, a Ghion hotelben az angolul jól beszélő, csodaszép lányok kétszázért adják magukat. Dühös lesz. Tudja, ismeri a Ghiont, ott csupa repedtsarkú cafka vadászik a farandzsikra. Ő sokkal jobb náluk, ő intézményesített kurva. A Madame nagyokat helyesel, a nyála most már rám is fröcsög. Na és ugyan mivel vagy jobb, mint ők? Ha veszek neki egy sört, elárulja. Nincs nálam pénz… Dühösen pattan fel, megbántott mozdulattal simítja végig az arcom.

„Vicces fiú maga…!”

Presztízs Magazin

Egy kivételével mind undorító. Ez az egy magas, karcsú termetű, májvörös bársonyruhában és magas sarkú cipőben kelleti magát. Tigrayból származik, mint az én Hercegnőm. Észreveszi, hogy ránéztem, azon nyomban letelepszik mellém. Villogtatja a szemét, emelgeti a kebleit. Na és te, az éj fekete hercegnője, te mibe kerülsz? Ezer birrbe. Ugyan, miért vagy ilyen drága? Ha veszek neki egy sört, elárulja. Hmmm… itt valami összeesküvés szövődik. Tény, ami tény, ennek a lánynak nem ebben az ócska lebujban, hanem az Armani kifutón lenne a helye.
Alibiként elmondom, hogy én nős vagyok. A ’habesha’ feleségem itt tanít az egyetemen, és szégyenlős ember lévén én csak a feleségemmel vagyok hajlandó ágyba bújni. Tényleg? Igen, mert, tudod, én még levetkőzni sem tudok magamtól, így aztán roppant kínos lenne egy idegennel mindent újra kezdeni. És akkor mi a jó büdös francot keresek itt? A ’farandzsi’ barátaimmal vagyok, én vigyázok rájuk. És ha nem lennék nős és szégyenlős sem, akkor sem mennék el vele, mert nincs nálam pénz.

Presztízs Magazin

A sötétben eddig mindössze parázsló cigarettavégnek látszó elegáns öltönyös, nagy kerek karórás, bőrcipős férfi lép mellénk. Hallotta a beszélgetést, és igazi keresztényhez méltó módon nem tehet egyebet, minthogy kifizeti helyettem az ezer birrt.
Igazán kedves, de… és újra elmondom a történetet. Mondatonként a megfelelő helyen okosan helyeselve, még több kérdést tesz fel, majd megnyugtat, hogyha a vetkőzés miatt aggódom, hát ő igaz templomba járó ember, minden reggel ide jár a St.Giorgiszba, szívesen segít nekem a vetkőzésben. Megadja a számát, és ha végeztünk, hívjam fel, mert felöltözni is segít, mert ő igazi keresztény, és újra elmondja, hogy, melyik templomba és naponta hányszor megy.
Csuklanom kell. Halál komoly az ürge, ez az a pont, amikor már nem közölhetem, hogy vicceltem, mert ki tudja mire képes egy komoly, templomba járó ember egy ilyen vaskos tréfa hallatán. Inkább megköszönöm szépen, és megkérem, hogy az ezer birrt adja inkább a szegényeknek holnap reggel a St.Giorgiszban. Úgy lesz, mondja. Egy pillanatig sem kételkedem a szavaiban.
A csodaszép kurva csalódottan vág hátba, és elbillegve még megvillogtatja mennyei lábikráit. Hmmm… ha nem lennék nős, és le tudnék vetkőzni, talán, talán… Merengésemből a Madame ébreszt fel. Vicces kedvében lehet, mert közli, hogy vele is elmehetek, de ő ötezer birr-be kerül. Alku nélkül. Csak pislogok nagyokat… de gyorsan magamhoz térek: Madame, az a helyzet, hogy nem akartam az üzletet rontani, de én magam is ’Madame’ vagyok, de én tízezer birrbe kerülök.
Tehát, hogy ne raboljuk egymás idejét, szúrjon ide ízibe a markomba ötezer birrt, és már itt sem vagyok! Vicces fiú maga!- kiált fel, de még mielőtt zsíros praclijával hozzám érne, odébbállok.

Képgaléria

(folytatjuk)

Akik kitartóan nyomon követték kollégánk etiópiai élménybeszámolóját, bizonyára kíváncsiak rá, szerzőnk meddig „tartózkodik” még Afrika tetején. Nos, még három alkalommal olvashatnak Bendegúz etiópiai kalandjairól, aki aztán egy másik országba kalauzolja Olvasóit.

Átlag: 5