Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Guruló Ázsia

Közlekedő edények – avagy: közlekedő egyének

Kalmár Anna | Süveg Áron | 2012.04.28. |
Guruló Ázsia
Ami egy ázsiai városról beugrik: zaj, káosz, tuktuk, végtelen dudaszó. Az Ázsia útjain tapasztalható viselkedésforma, a közlekedési eszközök nem szokványos használata egy külön kategória. Ugyanolyan említésre méltó viszont az ottani éghajlat, a gasztronómia, vagy a kulturális sokszínűség. Világviszonylatban itt használják a legtöbb járművet, és évente csaknem 1,4 millióan veszítik életüket balesetben. Amennyiben a közúti biztonság nem változik, ezek száma 2030-ra elérheti a 2,1 milliót! A halálos közlekedési balesetek 90%-a a fejlődő országokban történik. Dél-Ázsiában (Indiában, Indonéziában) ez a második vezető halálok, és túlnyomó többségben két- és háromkerekű járművekhez köthető.

 

A forgalmat kikerülni nem lehet, beleolvadni a sodrásba és élvezni azt, annál inkább. Hab a tortán, hogy a balesetek okozóinak nagyobb része jogosítvány nélkül ül a volán mögött, igaz autós iskolát sem látni. A Fülöp-szigetektől eltekintve mindenhol baloldalon vezetnek, jobbkormányos kocsikkal.
Az átlagos sebesség a GDP-vel arányosan nő. Indonéziában a közlekedés nem gyorsabb 25 km/h-nál, Thaiföldön néha „szédületes” tempóban, ötvennel döngetnek, Malajziában rendes sztrádák vannak, kilencven-száz kilométer/órás sebességgel. Minden országban gyakran találkozunk teljesen kulturált minőségű aszfalttal, a budapesti átlagot például a thai főutak magasan verik.
 

Padlógáz és satufék

 
Presztízs Magazin
Nemcsak a sebesség változik a GDP-vel, hanem a járműtípusok arányai is. Ázsiáról nem az autó jut eszünkbe, bár az is van, de számuk meg sem közelíti a keresztbe-kasul száguldozó motorokat, tuktukokat, riksákat, bicikliket, vagy a kézzel húzott, indiai, kétkerekű riksákat. Akinek van pénze kocsira, annak nagyon nagy kocsira, vagy nagyon régire is van. Szinte már India jelképe az újra gyártósoron lévő Ambassador. Karosszériája felül sárga, alul fekete, műbőr ülései kopottak, fényesek, szakadtak. Menet közben recseg-ropog, zötyög, a műszerfal tele fityegő Buddhával, ganeshaval.
Szingapúrban státusszimbólum az autó, itt háromszor annyiba kerül, mint bárhol a világon. Szingapúrt kivéve a középosztály teljes hiánya kínál magyarázatot a gyérebb állományra – havi húszezer forintos keresetből nehéz bármilyen kocsit venni, robogóra viszont telik.
A tömegközlekedési eszközöket akár songthaew-nek hívják Thaiföldön, akár bemo-nak Indonéziában, vagy jeepney-nek a Fülöp-szigeteken, mind ugyanarra a mintára készítették. Túldekorált, kényelmetlen, hűthetetlen, alacsony plafonú járgányok, telizsúfolva. A csomagok a tetőn hihetetlen tornyokat formálnak. A sofőr két üzemmódot ismer: padlógáz és satufék.
A kocsi, vagy a tömegközlekedés mellett legnépszerűbb a motorbicikli és a tuktuk. Sisakot nem hordanak, vagy ha igen, akkor sem csatolják be – rendőr ellen van! Egy 125 köbcentis Honda például öt ember szállítására van hitelesítve. Hároméves gyerek áll a robogó elején, apuka térde között. Apu vezet, ötéves gyerek mögötte, hátul anyu, egyéves gyerekkel az ölében. Ha nem a család utazik, tökéletes bármilyen bútor, zöldség, kosár, csirkék szállítására is.
A katasztrofális sebességért városon belül leginkább a rengeteg motoros
Presztízs Magazin
és tuktuk felel. Hosszú a fékútjuk, össze-vissza cikáznak, fordulnak, bedugítanak egy kétszer négysávos utat is. A lassúság másik oka a rettenetes lámparendszer. Olyan sor gyűlik össze, ami nem tud felgyorsulni a zöld jelzés alatt, másrészt mindenki elalszik, s másodperceket várnak, mielőtt nekiindulnak.

 

Itt semmi sem egyértelmű

 
A városon kívüli „tetűtempó” oka talán a konvenciók hiánya. Egyszerűen nincs sebesség, amiben a közlekedés összes szereplője egyetértene. Mindenki folyamatosan előz mindenkit, de nem a békés, indexelős, kikukucskálós módszerrel. Egyszerűen átsodródik a jobb oldalra, dudál, felgyorsít. A szembejövő meg kénytelen nullára fékezni. A gyakori meglepetések miatt viszont ezek az apró emberek jobban figyelnek vezetés közben, mint az európaiak. A dudálás itt azt jelzi: helló, itt vagyok!
Mindazok, amik Európából nézve megkérdőjelezhetetlenek, opcionálissá válnak egy ázsiai metropolisz utcáin. Az ár, amit a szabályok figyelmen kívül hagyásáért fizetnek, irtózatos. Lassú közlekedés, hatalmas dugók – elképesztő halálozási ráták.
 

Tanácsok közlekedőknek
 

Presztízs Magazin
1. Járj nyitott szemmel! Sosem tudni, mikor cikázik be eléd motoros, tuktuk, biciklis.
2. Mindig a nagyobbnak van elsőbbsége: a busz a főnök! Utána az autó, majd a többi jármű.
3. Dudálj, ha kanyarodsz, vagy csak jelezni akarod jelenléted! Akinek mélyebb a dudahangja, azé az elsőbbség.
4. Jobbkéz-szabály nem létezik.
5. A körforgalommal még barátkoznak, a "minek körbemenni, ha előbb is le lehet kanyarodni" elvet követik.
6. Gyalogosok úton csak akkor menjenek át, ha kellően körbenéztek: senki nem fog megállni, hogy átengedje őket! A zebra jelentéséről fogalmuk sincs.
 

TukTuk
 

Egy autó túl drága, sok helyet foglal, a motor meg kényelmetlen. Az első
Presztízs Magazin
ember, aki a motor hátsó kereke helyére tengelyt illesztett két kerékkel, fölé kétszemélyes ülőalkalmatosságot eszkábált, föltalálta az ázsiai városok mozgékony, háromkerekű taxiját.
A tuktuk minden országban kicsit más, a díszítése külön tanulmányt is megér – indiai filmsztárok, Allah neve és szeme, kulcstartók, tükrök, fényvisszaverők, értelmetlen műanyagdarabok, diszkólámpa-készletek.
Kevesebbet fogyaszt, mint egy autó, de ugyanannyian elférnek benne. Könnyebben közlekedik a dugóban, mint egy kocsi, ezért több fuvarja van. Tuktukja bárkinek lehet, akinek van már egy motorja.
A tuktukozás városi sport. Élvezzük a menetszelet, részesei leszünk az utcai forgatagnak, cserélődnek mellettünk az utasok, és a dugóban vánszorogva a bevásárlást is el tudjuk intézni.
Még nincs értékelve