Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Szupermodernizáció – és a „kísértő” múlt

Elképesztő sebességre kapcsolt a keleti világ(fő)város

Jánoska Pálma | Süveg Áron | 2013.12.30. |
Peking
Szupermodernizáció – és a „kísértő” múlt
Peking és Kína jövőjét valószínűleg a legszakavatottabb helyi közgazdasági és társadalomkutatók is csak óvatos körvonalakkal tudnák illusztrálni, totális és pontos képet szinte lehetetlen még csak elképzelni is. Nem csoda, hisz a mai napig folyamatosan, rohamléptékkel duzzadó, mára több mint 20 milliós világváros mind népességében, mind pedig szerkezetében az egyik legösszetettebb lakóközösség a Földön.

Hogy el tudjuk képzelni ezt rohamos fejlődést és urbanizációt, elég belegondolni abba a történetbe, melyet egy több mint húsz éve Pekingben élő barátom mesélt, amikor még 15 millióval kevesebben éltek a városukban. Ők a Peking peremén húzódó körgyűrűnél laktak, melynek másik oldalát akkor poros dombok és a „senki földje” szegélyezte. Az egykori városfal mentén végighúzódó külső gyűrű ma csak a második a Pekinget övező hatból, a belváros egyik fő ütőerének számít. Az elmúlt évtizedek városiasodási hulláma szinte megállíthatatlan. A jobb élet reményében a vidéket feladók száma a mai napig növekszik, s ennek a migrációnak a fő végcélja elsősorban a Kína keleti partján elterülő megapoliszok, Peking, vagy Sanghaji, csak, hogy a legismertebbeket említsük, s ne beszéljünk a számtalan, 5-8 milliós „kisvárosról”.

Álmaik otthonát keresik a hutongokban

Presztízs Magazin

Az elképesztő modernizáció és emberáradat ellenére Peking belső részei megmaradtak régimódi nagyvárosnak. Itt nincsenek felhőket karcoló, világrekorder építmények, nem szaggat a fejünk felett több sávos monorail, sokkal inkább egy elterebélyesedett és elkényelmesedett öreg hölgyre emlékeztet. Vagy talán Los Angelesre, ahol a belvárost leszámítva a világ legnagyobb falujában érezhetjük magunkat. Persze ez csak a felszín, vagy ha úgy tetszik, az összkép. A városban egymást érik a modern épületek és építkezések, elég csak az Opera impozáns üveg és acél épületére, vagy az olimpiai versenyek helyszínéül szolgáló Madárfészekre gondolni. A sztárépítészek által megálmodott házak ékkőként ragyognak ki az évszázados falak és városrészek közül, melyeket, ha eredeti mivoltukban szeretnénk látni, akkor igencsak sietnünk kell a látogatással. Habár az olimpia, az egyre növekvő turistaáradat igényei és a nemzetközi mintáknak is megfelelni vágyó józanész mintha valamelyest lassítani látszana az iszonyatos tempójú kínai újjáépítési lázat. Talán a jövőben már nem rombolnak le kétutcányi házsorokat és évezredes műemlékeket – amilyen az eredeti városfal is volt – hogy 8 sávosra bővítsék a 2 sávos utat, nem dózerolnak le hosszú generációk óta lakott városrészeket, melyek Peking történelmének legalább olyan fontos hírmondói, mint a Tiltott Város, vagy Mao mauzóleuma. Talán… Az utóbbi időben egyre nagyobb romantikával keresik a tehetősek a belváros szívében megbúvó régi kis utcákban és sikátorokban – helyi nevén hutongokban – álmaik otthonát. Bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki a magáénak szeretne tudni egy egész udvart körül ölelő tradicionális házat (siheyuan). Központi elhelyezkedésüknek köszönhetően –ezeknek többségén–, még manapság is több család osztozik. A szomszédok jobb anyagi helyzetét szimbolizálja az, ha van saját vízvezetékük, esetleg garázsuk, emeletük is.

Presztízs Magazin

A hutongok iránti romantika és a hirtelen megmentési vágy könnyen tetten érhető, ha van időnk elveszni a Hohai tótól keletre található Zhonglou negyed kis utcácskáiban. Az eszeveszett tempóban, pár hónap alatt kialakított sétálóutcában design- és ruhaboltok, bárok és éttermek tömkelege nyílt az elmúlt pár évben. A vörös lampionok és évezredesnek tűnő falak között reggeltől késő éjszakáig hömpölyög a tömeg. Lakóházak és szolid kis bárok szegélyezik a csendes kis sikátorokat, melyek a sétálóutca és a Lőpor torony környékét kötik össze a Hohai tavat körülölelő vígalmi negyeddel, ahol már egymásból nyílnak a legkülönfélébb ínyencségeket kínáló éttermek, karaoke bárok és éjszakai lebujok. Ezen a környéken velejéig Pekingben érezhetjük magunkat.

Kép- és időzavar – vagy ez ma a trend?

Presztízs Magazin

Ha széttekintünk a városban, láthatjuk, hogy egy újraértelmezett kulturális forradalom zajlik, párhuzamosan a világ felé való kitárulkozással. Egyfajta nemzetközi trendeknek megfelelően, Che Guevaraként él és virul Mao és a szocializmus szelleme, integet bögrékről, pólókról, órákról, sokszor kritikusan, vagy design luxustermékbe bújtatva. A tradicionális Kína keveredik a nagyvilági katyvasszal, porcelánba, ruhába, legyezőbe, operába, vagy akár teáskészletbe ágyazva a több ezer éves mesterek tudását és a legmodernebb trendeket.

Made in China – több jelentéssel bír

Peking az ország jogos kulturális fővárosa, ahol éppúgy megtalálhatók a hagyományos nemzeti történelmet bemutató múzeumok, és a leginkább kortárs művészeket prezentáló galériák. Ilyen az Art District 798 is, ahol párhuzamosan a legelképesztőbb kiállításokba, tárlatokba és installációkba botolhatunk egyetlen hatalmas, felújított ipari komplexumon belül, éhezzünk akár szobrokra, festményekre, vagy fotókra. De nem feltétlenül kell két órát utaznunk a belvárostól! A népszerű sétáló utcák és negyedek környéke ugyanúgy rejteget számtalan meglepetést, a romos kapualjak mögött megbúvó galériák és alkotóműhelyek sokszor ejtik ámulatba a felkészületlen utazót.

Presztízs Magazin

Nem hiába, a „made in China” jelölés nem csak az utóbbi évtizedek silány termékeinek a szimbóluma, hanem a sok évezredes, a világot meghódító művészetek és találmányok gyűjtőfogalma is egyben. A nyomtatás, a papírkészítés, a porcelánfestés, az ecsetkészítés, a selyemszövés, a legyező, az iránytű, a tea csak pár dolog a számtalan vívmány és technológia közül, melyek művészei a mai napig kézzel alkotnak Peking színfalai mögött, vagy éppen a „színpadon” egy-egy bolt, szalon hátsó traktusában. Ennek tudatában már érthető, miért kerül több millió forintnak megfelelő jüanba egy teáskészlet, hogy miért kell egy gondosan, kézzel válogatott és évekig érlelt teacsomagért több százezer forintot fizetni. Nekünk talán döbbenetes árak ezek, de a világnak ezen a felén népszerű termékek, nagy irántuk a kereslet. Ezen pár nap után nem is csodálkozunk! Az utak tömve vannak nyugati luxusautókkal, a legfelkapottabb divattervezők óriási méretű szalonjai dugig vannak vásárlókkal. A kínaiak sikerorientációja nélkül talán a központi vezetés is kevés lenne ilyen forgalmat és pénzmennyiséget generálni. A gazdagság szimbólumai, mint a menő okostelefon, márkás ruha és kiegészítők – mint mindenhol a világon – itt is hódítanak. A fővárosban sétálva ma már ne akarjunk uniformisba öltöztetett, boldog munkásembereket látni, egy padra leülve sokkal inkább érezhetjük magunkat a világ valamelyik trendi nagyvárosában.

Test és lélek

Presztízs Magazin

Peking azonban nem csak rombolás és építés, rohanás és karrier, szmog és forgalom! A város számtalan parkjában mintha megállt volna élet. A hosszú élet titka nem kizárólag a teában rejlik, hanem a mindennapos mozgásban, a testnek és a léleknek az edzésében is. A kora reggel nyitó parkok még a pára felszáradása előtt megtelnek, mintha az utcán rohanó fiatalság tömege passzírozná ide be az öregek sokaságát, akik aztán az idő eltöltésének a legkülönfélébb módozatait gyakorolják nap, mint nap. A tai chi végtelen variáció a tibetitől a kardforgatósig, dominósok, kártyások, szövő és ének körök színesítik be a hatalmas zöld területeket és az azokat keresztül-kasul szelő sétáló árkádokat. Nyugodtság és elégedettség terül szét a sokszor matuzsálemi arcokon, a barázdák közt csillogó szemek végtelen történeteket mesélnek. Elveszni akár a Mennyek Templomának parkjában egy egész napra, több mint lelki felfrissülés, iránytű egy teljesebb és értékesebb öregkor felé.

Buta konvenció, vagy tisztelendő hagyomány?

Presztízs Magazin

Szerencsére manapság már nem kell papírok és engedélyek tömkelegét kiváltani és érvényesíttetni mindenhol, ha a nyakunkba vennénk Pekinget, vagy Kínát. Azonban utazni és közlekedni még mindig nem egyszerű. A mindent elsöprő és kíváncsi belföldi turizmus mérete, az angol nyelv ismeretének hiánya, könnyen fordíthatja rémálommá az utazást. Bár a számtalan high tech metróvonal és a sűrűn induló, több mint 300 km/h-val száguldó vonatok az ország minden pontjára pontosan és biztonságosan repítenek, ezeket a megszokott útvonalakat jobb, ha gondosan lefordított és papírra vetett címekkel hagyjuk el.
Egy srác kéredzkedik az asztalomhoz az utolsó Pekingben töltött estémen. Egyedül ülök a kedvenc kis utcámban, egy angol étlappal is rendelkező étteremben. A fiú szemein valami fura megtörtség ül, érződik magánya az első pillanattól. Egy menő olajcégnek dolgozik, ahol dollár milliárdokkal játszanak. Igazi sikeréhes kínai fiatal, aki egy vidéki városból tört fel oda, ahol éppen tart! De ezt is csak egy állomásnak tartja, sokkal nagyobb céljai vannak, ő is egy nagymogul szeretne lenni. Tudja is hogyan, az elszántsága és a határozottsága az egyetlen, ami tüzet képes gyújtani a tekintetében. Azonban így, a harmincas évei felé közeledve, már ebben sem olyan biztos. A sikereken túllépve nincs, mibe kapaszkodjon! Szülei több ezer kilométer távolságban, stabilnak hit kapcsolata a célegyenesben véget ért, amikor a lány szülei – társadalmi különbségekre hivatkozva – nem engedélyezték esküvőjüket. Bár most már a házasságban sem hisz, gyereket szeretne hamarosan, mely számára elképzelhetetlen intézményesítés nélkül.
A nagyvilág, a régi szokások és a kínai bürokrácia háromszögében vergődik. Kereszteződésben áll, ahol az egyik út pénzzel, míg a másik az emberi élet reményével van kikövezve. Csak abban bízhat, hogy akármelyiken is indul el, azok egy idő után megint keresztezik egymást és újra dönthet majd a saját sorsa felett.
Itt tart ma Peking.

Képgaléria

Még nincs értékelve