Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Tüzek éjszakája – Hogueras Alicantéban

Tancsa Ágnes | Tancsa Ágnes | 2010.09.16. |
Spanyolország, ha nem is a legnagyobb, de a legnyüzsgőbb városa Alicante. Az ország dél-keleti fekvésű kikötővárosa kedvelt a turisták körében, amit elsősorban több kilométer hosszú, tiszta homokos tengerpartjának és kellemes klímájának köszönhet (télen sem csökken az átlaghőmérséklet 17 Celsius fok alá). Bár magát a Costa Blanca kulturális fővárosaként aposztrofálja, valljuk meg őszintén, a történelem és a politika kegyetlenségéből adódóan össze sem lehet hasonlítani azonos nagyságú spanyol városok kulturális szerepvállalásával. Azonban kevés műemlékét, sajátos adottságait rendkívül jól használja ki a 330 ezer lakosú Alicante. Így egyáltalán nem meglepő, hogy reptere akkora forgalmat bonyolít, mint Barcelona és Madrid légikikötői. Mi a titka? Az emberek mentalitása, a bikaviadalok, a pezsgő éjszakai élet és az egymást folyamatosan követő fesztiválok.

Aki június második felében érkezik a városba garantáltan a legnagyobb hőségben, a legzajosabb, leglátványosabb fesztiválon vehet részt, ugyanis június 20-tól 24-ig rendezik meg a Hogueras de San Juant. Az öt napos forgatag ideje alatt munkaszünet van, így semmi sem akadályozza a helyieket, hogy hajnalig mulassanak az utcákon a „barracas” rengetegben.

Hogy mi is ez az ünnep?

Presztízs Magazin
Mi úgy ismerjük, mint Szent Iván éjjele. A Szent János utcabál, vagyis a „Tűz Éjszakája” pogány eredetű ünnep, ami a naptárreform előtt egybeesett a június 21-i nyári napfordulóval. Az alcicanteiek ekkor ünnepelték az év leghosszabb napját, gazdag termést remélve, és a legrövidebb éjszakát, hogy elűzzék a rosszat. Az itt élők akkor is ragaszkodtak ehhez a hagyományhoz, amikor Alicante várossá fejlődött. Az utcákon, tereken gyújtottak máglyákat, itt gyűltek össze a családok, barátok. Sokan, főleg a város gazdag családjai nem nézték jó szemmel a hangos ünneplést, és a gyújtogatásokat, ezért 1822-ben az akkori polgármester rendeletben tiltotta be, 20-100 real büntetés terhe mellett. Azonban 1881-ben elfelejtették kihirdetni a rendeletet, ezt kihasználva a városiak összegyűltek az utcán és zenével, játékokkal ünnepeltek. Ekkor állították az első „ninot”-okat, azaz olyan szobrokat, amelyek valamilyen személyt figuráztak ki. Ma is ezek körül a szobrok, hoguerasok körül forog az ünnep, amik gyakran még most is helyi politikusokat, művészeket, ismert embereket karikíroznak ki, ezért a turisták sokszor nem is értik a szobrok mondanivalóját.
 
José María Py nevéhez köthető az első hivatalos ünnep, aki, mint turisztikai látványosságot el
Presztízs Magazin
tudta fogadtatni a város vezetésével a helyiek kedvelt szórakozását. 1940 előtt volt néhány év szünet, de azóta minden évben megrendezik a Hogueras de San Juan fesztivált.
A városrészekben bizottságok alakulnak, akik megválasztják a kerület szépét, aki képviseli őket az ünnepségen, és 25-én ők gyújtják meg a szobrot, aminek felállítására a helyiek egész évben gyűjtik a pénzt. Idén május 1-jén választották meg a fesztivál szépségkirálynőjét, 80 jelölt közül, hat udvarhölgyével együtt. Ők képviselik Alicantét egy éven keresztül minden jelentős eseményen. 1957 óta a nagy szobrok mindegyike mellé készítenek egy gyerek hougeras-t is, így május 2-án megválasztották a gyerek Alicante Szépét is. A lányok estélyi ruhában vonulnak fel, majd a tizenöt döntős alicantei hagyományos mennyasszonyi ruhában (aminek konfekciós változata is ezer eurónál kezdődik) lépnek fel, idén 7000 néző előtt a Plaza de Torros, vagyis a bikaviadal arénájában.
Azt már mondani sem kell, hogy utána hatalmas tűzijáték kíséretében hajnalig ünnepelnek.
 

Hogy milyen a hangulat?

Fergeteges. A belváros négy sávos útjainak két, belső sávját lezárják, és egy részén éttermeket (barracas) alakítanak ki, másik részén pedig a helyiek, szervezők, bennfentesek asztalai vannak, ahol családjukkal ünnepelnek. Itt főznek, sütnek, táncolnak. Többnyire mindegyik családnak külön van zenésze, de legalább dj-je. Mivel a családok utca hosszat, egymás után helyezkednek el, így amikor mindenki egyszerre zenél és mulat, akkor meglehetősen nagy a hangzavar, ami sem őket, sem a környéken lakókat nem zavarja különösebben. Van lehetőség asztalbérlésre is, körülbelül 300 euró négy napra.
 
Miután hajnali hatig is képesek az utcán mulatozni (a gyerekek is!, aki ha elfáradnak, alszanak a babakocsiban), elég meglepő, hogy békésen viselik, amikor délelőtt fél kilenckor egy marék petárdát durrantanak el az összes kereszteződésben (haladnak sorban) és fél óráig fújják az ébresztőt a rezes bandák, akik egyébként mindenhova elkísérik a fesztiválozókat.
Az utolsó napon, 24-én éjféltől kezdődően égetik el a hogueras-okat, amelyeket fából, kartonból, parafából készítenek és háromemelet magasak. A Mount Benacantil (ezen áll a Santa Bárbara erőd) hegygerincéről fellőtt hatalmas pálma alakú tűzijátékkal kezdődik a Tűz Éjszakája. Meghatározott sorrendben gyújtják meg a Szépségek a szobrokat, hogy mindenki meg tudja nézni mindegyiket. A hatalmas szobrok a több emeletes házak közvetlen közelében vannak, ezért a tűzoltóknak is oda kell érniük mindenhova, akik egyébként elsősorban nem a házak ablakait védő fa spalettákat és árnyékolókat locsolják, hanem a bámészkodó tömeget, akik sportot csinálnak abból, hogy minél több helyen locsolják őket, minél vizesebbre. Ezen az éjszakán már nincs se zene, se tánc.

 

A kísérő rendezvények

 
Számtalan egyéb esemény is kíséri a fesztivált. Lovas felvonulás, virágáldozat, amikor is a San
Presztízs Magazin
Nikolas Katedrális előtti téren építenek egy nagy fa állványt, amire az ünnepségen felvonulók mindegyike visz virágot a kezében, amit a térre érve meghatározott rendben, egy kompozíciót kialakítva helyeznek el. A tíz napig tartó bikaviadalok is az ünnepséghez kapcsolódnak. Népviseletbe öltözött órákig tartó felvonulás szórakoztatja a barracasban ülőket, ami minden nap a Plaza de Luzeros-tól indul. Nem csak a városiak, hanem az ország több részéből érkeznek népviseletbe öltözött felvonulók, sőt dél-amerikaiak nemzeti csoportja is. Nem hasonlítható azonban ez a felvonulás egy itthon megszokotthoz. Sokkal látványosabb, hangosabb, élettel telibb.
 

Élet a Foguerasok után

 
A másnap reggel elég lehangoló, nem a szemét és a hamu, a romok miatt, mert ilyet nem találni, ugyanis még az éjszaka folyamán elbontják a barrac-okat, eltakarítják a több tonnányi szemetet, felmossák az utcákat (amit egyébként minden éjszaka megtesznek). Hanem azért, mert kiürül a város, hirtelen lesz nagyon csendes. De szerencsére semmi ok az elkeseredésre, mert egy-két nap és máris kezdődik a középkori vásár, ami ismét élettel tölti meg az utcákat. Amikor annak is vége, jön a tűzijáték fesztivál, ahol az eget beborító legújabb pirotechnikai újdonságokkal kápráztatják a tengerpartot betakaró tömeget minden nap, egy teljes órán keresztül. Egy budapesti augusztus huszadikát képzeljünk tízzel megszorozva egy alkalomra levetítve, robbanóanyag mennyiségben, látványban, profizmusban…stb! Amikor ennek is vége, jöhetett a foci őrület. Az alicanteieket nem kell félteni, mindig találnak okot az ünneplésre. Lenne mit tanulnunk tőlük. Ha mást nem, felszabadultan, szépen ünnepelni.

 

Még nincs értékelve