Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Vietnam – munka – mopedek

Élményekkel teli, kéthetes utazás északtól délig

Andrási Gabriella | Andrási Gabriella | 2011.02.11. |
Vietnam – munka – mopedek
Képes Ázsia-túránk következő állomása Vietnam. A gazdasági szaknyelv az angol „emerging markets” (felemelkedő piacok) kifejezést használja arra a csoportra, ahova ez az európai nagyállamok méretű ország tartozik. Valóban, itt a lényeg a felemelkedésen van, ami csak szorgalmas munka árán lehetséges. Rohamos ütemű fejlődés tapasztalható, mióta 1986-ban bevezették a gazdasági reformokat. Egy egész generáció nőtt fel 25 év alatt, akiknek egészen más elképzelésük van a világról, benne saját életükről, mint az előző, háborúk sújtotta nemzedéknek. A gazdasági növekedés páratlan, jó években közelít a 8-10%-hoz, a válságos 2009-es évben „csak” 4% felett volt. Azóta újra beindultak a motorok, 2010-ben GDP növekedés 6,5% körüli.

 

Vietnam területe Olasz- és Németországé között van, lakossága az előrejelzések szerint az évtized végére eléri a 100 milliót. Az ország abban is hasonlít Olaszországhoz, hogy hosszúkás alakja két útvonal lehetőségét nyújtja, vagy északról-délre indulunk el felfedezni, vagy a déli Mekong-delta irányából a kínai határ mentén fekvő magashegységig. Mi a fővárosba, Hanoiba érkeztünk meg, ezért utunk először felvezetett a Sapa várost körülölelő hegyvidékig. Innen lejutottunk a lélegzetelállító szépségű Ha Long-öbölig, majd a partvidék mentén egymást követően jártuk végig Hué-t, az egykori fővárost; Hoi An-t, Vietnam talán legatmoszferikusabb kisvárosát; Nha Trangot, Nizza vietnami mását, végül pedig az ország gazdaságának motorját Ho Si Minh-várost, az egykori Saigont. Az utazás befejező aktusaként a Mekong-delta vidékén hajóztunk fel egész Kambodzsáig.
Változatos, embert próbáló, de korántsem lehetetlen és többnyire nem is kényelmetlen feladat mindezt két hét alatt teljesíteni. A vonatok pontosak, az alvós éjszakai buszok viszonylag kényelmesek, a szállodák többnyire színvonalasak, a szolgáltatások mennyisége elképesztő. Egy bizonyos: ha még nem jártunk a világ ezen táján, a munkáról és a tömegről alkotott képünk alapvetően módosulni fog.
 
A lényeg: munka és család
 
Presztízs Magazin
Nem lehet máshogy fogalmazni, minthogy a jelenlegi Vietnam lényege a munka, aztán jön a család, majd a kettő ötvözete a családi munka. Az ország családi gazdaságok szövevényes rendszere. A hivatalos munkanélküliségi ráta 2%, persze munkának számít mindenfajta tevékenység, benne az is, ha valaki egy álló nap kismotoron üldögélve turistákat próbál „kiközvetíteni” egy-egy szállodába.
Apropó kismotor! Először is, itt minden emberi lény két részből áll: egy hús-vér testből és egy mopedből, ami a testének tartozéka. Ezek a fura, sildes sisakos, újabban a kipufogógáztól maszkkal védekező lények vesznek körül, bárhova néz az ember. Amikor az utcán átkelünk, először úgy érezzük, beláthatatlan kimenetelű kalandra vállalkozunk. Akkor indulunk csak el, amikor esélyünk van, hogy sérülésmentesen meg lehet tenni azt az 5-10 métert. Elindulunk hát, és csak arra figyelünk, vajon a felénk közelítő „hondás” milyen sebességgel érkezik, és közben milyen irányba fordítja el a kormányt. Vajon haladási irányunk és sebességünk elegendő-e, hogy a karambol elkerülhető legyen. De aztán hamar rájövünk, hogy ez az egész egyáltalán nem annyira drámai! A balesetek száma minimális, mert az itteniek rendkívül finom tér- és időérzékkel rendelkeznek.
 
Sapa – szubtrópusi Svájc és skanzen
 
A hegyvidéki Sapa meglátogatása két szempontból érdekes, a
Presztízs Magazin
lélegzetelállító táj és a kellemes klíma miatt. Ha tiszta az ég és süt a nap, csodálattal bámuljuk ezt a kivételesen szép vidéket, a svájci Alpok vietnami változatát. Az odavezető út tele van látványos teraszos művelésű rizsföldekkel. Sapa fölé tornyosul Vietnam legmagasabb csúcsa, a 3143 méter magas Fansipan. A várost a franciák fedezték fel valamikor a 19. század végén, aztán elkezdek villákat építeni ide. Sapa magashegyi klímája éppen megfelelő, pihentető környezet volt a trópusi vidéken kitikkadt gyarmati hivatalnokoknak és tiszteknek.
A másik vonzerőt a környék népe jelenti: többségében különböző etnikai kisebbségek lakják a vidéket ma is, akik rizstermesztésből és egyre inkább a turizmusból élnek. A szombati piacnapon különösen sokan érkeznek. Színes és tipikusan jellegzetes kosztümjeikről lehet megkülönböztetni a hmogokat a yaoktól, a tay törzsbelieket a giayoktól. Ez a négy nemzetiség alkotja azt a színes tömeget, akikkel a piacon alkudozhatunk, vagy a csoportokba verődött árusaik elől menekülhetünk, viszonylag kevés sikerrel.
 
Hanoi és a „honda”
 
Presztízs Magazin
Sapából egyórás buszozás után éjszakai vonat „visz le” Hanoiba, a 350 kilométerre fekvő fővárosba. Ha a legkedvezőbb (és legdrágább) éjszakai utat választjuk, nem látjuk ugyan a tájat, de viszonylag kényelmes körülmények között jutunk el úticélunkhoz.
Hanoi az ország központja, gazdaságilag nem éri el Saigon szintjét, de a látnivalók tekintetében elsőrangú. Van valami megmagyarázhatatlan párizsias beütése. Nem az emberek, vagy a házak többsége, inkább a hangulat, az arányok. Minden kisebb, mint Európában, de az egész, mintha az ottani városstruktúrát idézné: az utcák, a terek, a városi tavak, és az igazán modern épületek csekély száma. Itt található a Ho Si Minh-mauzóleum, a Nemzeti Történelmi Múzeum, a Forradalmi Múzeum, a Nemzeti Szépművészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, az Irodalom Temploma, az Egyoszlopos Pagoda, Hanoi Zászlótornya, és számos történelmi látványosság. Bőven akad napközben program, de mégis a legkellemesebb a belváros közepén lévő Hoam Kien tó melletti séta, és a kis mellékutcákban megbújó éttermekben töltött gasztronómiai túra.
 
Vizitúra a Halong-öbölben
 
A turisták útja a fővárosból leginkább a Halong-öböl valamelyik
Presztízs Magazin
kapujához vezet. Előbb Haipongba megyünk, innét vízibusz szállít Cat Ba szigetére. Ez a 12 ezres turistaparadicsom a Halong-öböl-túrák „fővárosa”. A város a mintegy 30 km átmérőjű sziget központja, körötte közel 2000 (!) további kisebb szigettel. A legtöbb egy sziklacsúcs, lakatlan, erdővel borított, soha emberi láb nem érintette mészkő, csak látvány, csak természet, csak szép. Az öblöt egy méretes kirándulóhajó-had járja minden egyes nap: ez itt a legnagyobb iparág. Minden más helyi „biznisz” a turizmusra épül.
Az öböl Vietnam egyik legszebb természeti látványossága. Elnevezése szó szerint leszálló sárkányok öblét jelenti. A legenda szerint, amikor idegenek támadtak a vidékre, egy sárkányanya már nem bírta nézni az itteniek szenvedését, hát leszállt az égből, hogy segítséget nyújtson. Gyöngyökkel szórta tele a tengeröblöt, melyek a vízbe pottyanva jáde-kövekké változtak.
Ennyi a mítosz, és a valóság igazodik ehhez a nemes történethez. A kevésbé romantikus része a dolognak talán  az, hogy az üzlet itt is fontosabb mindennél. Egy éjszakai hajó-túráért nem kellett többet fizetni, mint 20 USD. Mindez teljes ellátással, és kiegészítő programmal: kenuzás a sziklazátonyok között, cseppkőbarlangtúra. Ha szerencsések vagyunk és az idő is kifogástalan, életünk fotóit készíthetjük el. El sem tudjuk rontani.
 
Hoi An, a trópusi Szentendre
 
Presztízs Magazin
Észak és Dél találkozópontján fekszik a lenyűgöző építészettel rendelkező kisváros, a Vietnami múlt legépebben megmaradt emléke. Kellemes klímája miatt télen-nyáron turisták hada csatangol itt, és talán meg kell említeni, hogy a szolgáltatások teljes köre elérhető. Nem található kellemesebb hely az egész országban ahhoz,mint hogy egy-két napot megpihenjünk, céltalanul lődörögjünk ebben a kisvárosban.
A folyóparti – egykori nevén Faifo – város fontos kikötő. Mai állapota a 19-20. század fordulóját idézi, abból a korból szinte egyedülálló emléke Vietnamnak. A kínai, a japán és a francia kultúra elemei keveredtek itt, tipikusan vietnami jellegzetességekkel. A szűk utcákon barangolva nem nehéz elképzelni, milyen lehetett itt az élet 150 éve. Az óvárosban nem lehet engedély nélkül bármit építeni, az intakt és egységes a városkép Ázsia-szerte ritka jelenség.
 
Egy tengerparti modern város: Nha Trang
 
Nha Trang afféle vietnami Nizza, legalábbis láthatóan ez a cél lebeg a
Presztízs Magazin
városvezetés előtt. A tengerparti nagyváros szépen kiépített parttal rendelkezik, sokkal szebbel, mint a kényes európai turisták többsége képzelné. Valami hasonlót kap itt az utazó, mint a francia, olasz és spanyol partok nagyvárosaiban, csak sokkal olcsóbban. A tengeri levegő tiszta, a klíma kiváló, az infrastruktúra fejlődik, a hotelek színvonalasak, a tengeri herkentyűk ínycsiklandóak. Amennyiben hajlandóak vagyunk megharcolni a különféle kereskedelmi ügynökök mopedes típusával (valamint, ha valaki szereti a tengerparti henyélést), olyan nagy csalódás nem is érheti.
 
Ho Si Minh-város – amiből egyszer úgyis újra hivatalosan Saigon lesz
 
Mármint hivatalosan is. A helyieknek még mindig Saigon, és az is marad! Ho Apó legendája tartja magát, képe még a legeldugottabb vietnami faluban is feltűnik, de mintha Saigon már kezdené levetni magáról a szigorú (ugyanakkor bölcs és igazságos) partizánvezér képét.
Az mindenképpen elmondható, hogy a város a vietnami szocialista-kapitalizmus fővárosa. A leglátványosabb irodaházak itt épülnek, igaz a legkaotikusabb közlekedési viszonyok is itt a legjellemzőbbek. Lakosa már hétmillió, és a mopedek száma sem marad el nagyban ettől. A központi városmag elegánsabb utcáiban nehéz eldönteni, hol vagyunk: Dél-Franciaországban, Londonban, esetleg Párizsban.
Aztán Cholonban „kínai negyedben” kicsit módosul a kép, az őskáosz kifejezés illik erre a legjobban. 300 éve laknak itt elsősorban kereskedők, akik bármivel foglalkoznak, ami pénzt hoz. Mindenesetre az ember folyamatosan azon gondolkodik, hogy lehetett itt akár „elméletileg” is kommunizmus, amikor a gazdaság alapjait a családok vállalkozásai képezik. És ez a gyakorlatban sem lehetett soha másképp!
 
A Megkong-delta
 
Presztízs Magazin
A Tibeti-fennsíkon eredő Mekong, a kilenc sárkány folyója, kiterjedt deltával ömlik a Dél-kínai-tengerbe – Saigontól távolodva ide utaztunk. Ez az ország legtermékenyebb, egyben legsűrűbben lakott vidéke. A helyiek rizst, cukornádat és kókuszt termesztenek, és ezek származékos termékeinek készítéséből élnek. A vízi világ a halászokat látja el megélhetéssel, akik kis hajóikon, népes családjukkal együtt halászfarmokat építettek maguknak. A cölöpökön egyensúlyozó házak alatt fémháló védi a tenyésztett halakat. A Mekong vizét amúgy mindenre használják: mosnak, mosogatnak, fürdenek benne, és innen nyerik a mindennapi betevőt. Mindent a Mekongból nyernek és minden oda kerül vissza, az élet alapja a folyó.
 
Praktikus tudnivalók
Pénz: 1 dong = nem sokkal több, mint 1 fillér. Napi szükséges büdzsé, kb. 25-40 USD.
Budapestről a repülőút átszállással jellemzően 25-30 órát vesz igénybe, valamely nagyobb ázsiai reptéren keresztül. Hanoi és Saigon között naponta több járat létezik.
Országon belül, ha lehetőségünk van rá, a vonatot válasszuk: gyors, kényelmes, pontos. A távolsági buszközlekedés is rohamosan fejlődik, de az utak hiányosságai miatt egyesek nehezen bírják a pszichés megterhelést. (Az éjszakai Vietnamon vágtató „alvós busz”, amely kizárólag a duda folyamatos használatára alapozza a biztonságot.)
 
Több mint 500 jellegzetes fogás
Szállás: Rendkívül vegyes, bár egyre javuló színvonalú lehetősek közül választhatunk. A tényleges árak nem csak a minőségtől, de a szezontól, és az elhelyezkedéstől függenek: Tet-ünnep (vietnámi holdújév) alatt jelentős a drágulás.
Jellemző a mini hotelek 15-30 USD közötti kínálata. Ezek alapvetően jó minőségű, fürdőszobás, esetleg csekély reggelivel kiegészített szállodák.
Étkezés: A vietnami látogatás egyik fénypontját a helyi konyha ízei jelentik. A tipikus és tradicionális ételek száma állítólag meghaladja az ötszázat. Ízletes, minőségi falatokat találhatunk bárhol. Minden sarkon valami más, rendkívül olcsón! A kávé viszont kritikán aluli. Ne is próbálkozzunk! Ajánlatunk: bármilyen típusú pho, azaz tésztásleves.
 
Látnivalók:
1. Az északi hegyvidék etnikailag vegyes falvai, Sapa városa.
2. Hanoi – a jelenlegi főváros, franciás jellegével, gyarmati időkből maradt épületeivel.
3. Kötelező hajókirándulás a Ha Long-öböl mészkőszikla tömbjei között. Egy éjszakát érdemes a vízen eltölteni!
4. Hue és Hoi An. Az egykori királyi székhely és Ázsia egyik legatmoszférikusabb kereskedővárosának kettőse.
5. Saigon (Ho Si Minh-város) Vietnám szíve és lelke; nyüzsgő, dinamikus ipari központ, egyben a gazdasági és kulturális élet motorja. Innét legkönnyebb eljutni a Mekong-delta nyüzsgő úszópiacaihoz, a kaotikus forgalmú városaiba, csendes kis szigeteire.
Átlag: 5