Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Az ördög játszóterében

Filmeseket megihlető környezet – a Halál-völgy

Süveg Áron | Süveg Áron | 2015.03.26. |
Halál-völgy
Az ördög játszóterében
Alapjában véve nem lenne furcsa érzés egy olyan hely felé autózni, amit úgy hívnak, Halál-völgy. Az utazó ember már régen hozzászokott a túlzó elnevezésekhez. Ugyan mi is történhetne velünk Amerika közepén, két olyan nagyváros közelségében, mint Las Vegas és Los Angeles? Azonban az elhagyatott és monumentális táj hátborzongató. Ahogy a Sierra Nevada hegylánc roppant csúcsai is eltűnnek a visszapillantóban, és mi folyamatosan süllyedünk egyre lejjebb a végtelennek tűnő úttal, s ahogy folyamatosan kopik ki a növényzet az útszéléről, rajtunk is egyre nagyobb izgalom lesz úrrá. Tank és telefonok feltöltve, vizek betárazva. Mi bajunk lehet?
A Halál-völgy Nemzeti Park Észak-Amerika legforróbb és legszárazabb nemzeti parkja. Ez nem marketing-szöveg, hanem szó szerint csontszáraz tény. Nevét is e különleges tulajdonságáról nyerte, amikor egy 1849-ben útnak indult karaván húsz legkitartóbb ökröskocsija –  a visszaforduló többiekkel ellentétben – nekivágott a zord vidéknek. Mivel a hegyeken a kocsikkal nem tudtak feljutni, ezért azokból tüzet raktak, és csak ökreiket elfogyasztva sikerült túlélniük a hajmeresztő kalandot. A legenda szerint csupán egy öregember halt meg az út során, melynek végéről visszatekintve a forró medencére így búcsúztak: Viszlát, Halál-völgy!
Presztízs MagazinEnnek ellenére a nemzeti park nem vicc! A gyakran 50 Celsius fok feletti hőmérséklet és a sivatagi tájakra jellemző éjszakai fagyos időjárás mindenkit körültekintésre int. A hatalmas méretű parkban sötétedéskor már jó tudni a hazavezető irányt.
Ha több napot szeretnénk itt eltölteni, viszont nem gondolkodtunk előre, és szerencsétlenségünkre a völgyben található kevés szálláshely mindegyike foglalt, akkor szerencsénkre a nemzeti park bejáratánál fekszik egy hamisítatlan kaliforniai hegyi falu, Lone Pine. Westernfilmekbe illő a hangulat, a főutat szegélyező faléces homlokzatok, bárok, éttermek és motelek a maguk módján legalább olyan magával ragadó kulturális emlékek, mint egy apró toszkán falucska. Ez az igazi Amerika, távol a nagyvárosok zajától! Egyfajta bemelegítésként a kisváros körül számtalan túraútvonalat érdemes bebarangolni, de ha csak egyre van időnk, akkor az Alabama Hills legyen az!
A Mount Whitney 4421 méter magas hegycsúcsainak lábánál elterülő sziklás táj számtalan filmes stábot ihletett meg a maga egyedi és ősi hangulatával, ikonikus sziklaformáival. Az eredeti vadnyugati díszletek szívében könnyű megfeledkezni arról, miért is jöttünk! Az óriás sziklákra felmászva és onnan a tájba révedve szinte elrepül az idő, a pár kilométerre elterülő Halál-völgy pedig hatalmas, számtalan csodájával már bizsergeti a talpunkat.
 
 
Presztízs MagazinA legmélyebben
A Death Valley (Halál-völgy) Nemzeti Park a legszárazabb és legforróbb nemzeti park Amerikában. Legalacsonyabb pontja a Badwater-medence, egyben Észak-Amerika legalacsonyabban fekvő helye, 86 m-rel a tengerszint alatt. A völgy nevét a kaliforniai aranyláz idején, a benne eltévedt, és majdnem odaveszett bevándorlóktól kapta.
A park teljes területe több mint 13 ezer km². A Föld egyik legforróbb területe, éves csapadékmennyisége az 50 millimétert sem éri el, mégis sokféle állat és növény lakik benne. 1933 óta védelem alatt áll, 1994-ben nyilvánították nemzeti parkká.
 
Ereszkedés a pokolba
 
Lone Pine-t és az égig érő hegyeket magunk mögött hagyva motorizált 60 lovunkkal szép lassan lejtésnek indul alattunk a 136-os út. Az időtlen kaliforniai tájat cserjék, yukkák, Joshua-fák és kaktuszfélék pettyezik, elkóborolt homokdűnék, autóroncsok és szellemvárosoknak tűnő lakókocsi falvak színezik, mielőtt a Owens-tó kiszáradt és sós medrét elhagyva alá nem bukik a meredek szerpentinen.
Presztízs MagazinA Panamint völgyön áthaladva még egyszer fel kell kaptassunk a 2000 méteres sziklarengeteg közé, és közel 40 kilométert kell kanyarogjunk a holdbéli tájon, mielőtt ténylegesen betesszük lábunkat a Halál-völgye nyugati bejáratának számító Stovepipe Wells-nél. A hófehér, szürkés, krémszínű és narancssárga dűnerengeteg az ormótlan hegyek lábáig betölti a teljes Mesquite síkságot, mely az első hely, ahol kikászálódunk az autóból. Nem kell kisgyermeknek lenni ahhoz, hogy az Isten háta mögötti szabadság túladagolásunknak engedve, kacagva vessük alá magunkat, és lehemperegjünk a háznyi magas homokdűnékről.
A minden napszakban más és más színben pompázó sivatagi tájat nehezen elengedve újra autóba pattanunk, mely inkább szaunaként funkcionál a parkolás után. Közel egy órányi road movie után pont jókor kerül elénk a mínusz 53 méteren fekvő Furnace Creek. A motellel, étteremmel és közérttel ellátott sivatagi állomás remek hely egy rövid felfrissülésre, és a vízkészletek visszatöltésére. Annál inkább, mert az oázis jellegű telepet elhagyva a főcsapást is magunk mögött hagyjuk, amikor a 190-es útról a sokat sejtető Badwater Road-ra fordulunk.
 
Az ördög játszótere
 
A kanyonokkal és elképesztő sziklaformákkal tarkított meredélyek és a kiszáradt síkság határán kígyózó kényelmes és néma utazgatás talán az egyik legszürreálisabb élmény, amiben részünk lehet. A táj valóban festői, amikor a Badwater road-ot egy még alsóbb rendűre cserélve indulunk meg a Művészek útján (Artist’s Drive). Vékonyka kanyonokban, olykor hatalmas sziklatömböket keresztülvágva kígyózunk az úttal felfelé a Fekete-hegység (Black Mountains) oldalában, mielőtt az Artist’s Palette néven elhíresült tájegységbe érkeznénk. A különböző fémek oxidációjából adódóan a környék valóban egy művész festőpalettájára emlékeztet. A vörösben, lilában, sárgában, zöldben és rózsaszínben pompázó hegyoldal, és a vele szemközt elterülő sós, kiszáradt mélyföld a természet művészi érzékének zsenialitását igazolja.
Presztízs MagazinA bevállalni mindenképp érdemes kerülőútról visszacsatlakozva a Badwater Road-ba nem sokáig élvezhetjük az egyenes út gyomorsimogató hatását. Az aszfaltot elhagyva most sóba döngölt kis csapáson haladunk tovább, hogy közelebbről szemügyre vegyük az Ördög Golfpályája-ként ismert újabb halálos látványosságot, mely fentről, a hegyoldalából inkább tűnt bolyhos pulcsinak, mint ijesztő sportpályának. Azonban pár lépéssel beljebb haladva a térdnyi magas só, föld- és kőrengetegen, már hátborzongató a gondolat is, hogy mondjuk, csak a szemközti hegy lábáig eljussunk ezen a szétforgácsolt, sókristályokkal telitűzdelt terepen. A Mojave sivatag ezen északi nyúlványa csak óriási ördögpatákkal járható!
A hatalmas hegyek lába és a tengerszint alatt átlagosan ötven méterrel a délutáni hőségben tovább utazva – elfogyasztva az egész napra félretett víz felét –, már a tájhoz méltóan lomhán és lassan bökünk egy-egy kiemelkedően szép vagy érdekes sziklaformáció, holdbéli látkép felé, mígnem elérjük a Badwater Basin-t. A hatalmas kiterjedésű sós, hófehér mélyföld a maga 86 méteres tengerszint alatti fekvésével a Halál-völgynek, és egyben Észak-Amerikának a legmélyebben fekvő pontja. A csaknem 50 km mélyen délre elnyúló völgybe letekintve, mintha egy másik bolygón lennénk! Apokaliptikus érzés beleszagolni a vadnyugatnak eme páratlan atmoszférájába.
 
Arany út
 
Készleteink és időnk apadása miatt azonban ismét tovább kell álljunk a hatalmas kiterjedésű, és egyre inkább megszokott, „barátságos” nemzeti park eme pontjáról. Mivel estére el kell érjük a nagyjából 200km-re fekvő Las Vegast, most északnak fordulunk, hogy az angolul roppant találóan és lefordíthatatlanul „scenic way”-nek hívott idevezető utat részben ismét megtegyük, melynél szabadabb és boldogabb kényelmetlenség aligha képzelhető el.
Presztízs MagazinAzonban nem tudunk ellenállni a csábításnak, és a rohamosan alábukó Nap dacára még rövid sétát teszünk az Arany Kanyon (Golden-Canyon) poros útján. Mintha indiánok figyelnének a jellegzetes, olykor kerekded, olykor tű éles sziklák tetejéről! A kiszolgáltatottság érzése lesz úrrá az emberen, minél beljebb merészkedik a mélyen futó, egyre keskenyedő csapáson. Még ha indián nyilak nem is repkednek felénk, megnyugtató érzés vasparipánk oltalmazó és reményt adó közelségében lenni, mielőtt teljesen ránk sötétedik. Az aranyba forduló gigantikus sziklafalak tövéhez éppen időben érkezünk. Még vagy negyed óránk marad, hogy kiélvezzük a Zabriskie Point-nál kialakított terasz adta fenséges panorámát, az alattunk elterülő Halál-völggyel, és hosszan legeltessük a szemünket a villámgyorsan szaladó árnyjátékon, melyet a lemenő Nap játszik a mindent beborító sziklarengetegen.
Kevés vadabb tájat tudok elképzelni – nem csak nyugaton, de keleten is. Zseniális és szemkápráztató pontja ez a világnak!
Az utolsó fénysugarak távozását, és a félelmetes sötétség beálltát követően mi is jobbnak látjuk, ha hátunk mögött hagyjuk eme zord és fenséges tájat. Az első útszéli westernkocsma-jellegű csehóban burgerrel, sörrel és ötdolláros shake-kel öblítjük le a hosszú napot, hogy egy utolsót harapjunk a végletekig eredeti Amerikából, mielőtt két chopper és egy lakóautó között vissza nem pattanunk a kissé viseltesnek tűnő bérelt autónkba - mely a portól szinte alig felismerhető-, és megérkeznénk az amerikai álom fellegvárába, a fények városába, Las Vegasba. A hosszú szerpentin utolsó kanyarját követően – végleg visszacsatlakozunk a civilizációt is jelentő országútba –, és most már érthető vidámsággal mormoljuk el a bajszunk alatt, hogy viszlát, Halál-völgy!
 
 
Viszlát, mert…
Presztízs MagazinMéltatlan dolog egy nap alatt magunk mögött hagyni a természet eme egyedi és további rejtett csodákkal teleszórt elképesztő képződményeit. Nekünk sajnos nem engedte az időnk, hogy a hegyeket, völgyeket, sivatagokat és szellemvárosokat is magába foglaló nemzeti park minden érdekes részét bebarangoljuk. Pedig megérne egy külön nap túrázást, hogy meglátogassuk a Racetrack Playa-ként ismert hatalmas platót, mely leginkább a homokos medencéjében misztikusan mozgó szikláiról nevezetes. Vagy hosszabb, egész napos gyalogtúrákat tegyünk a néha 200 métert is meghaladó homokdűnék között. A sziklakanyonokban óvatosan elvesszünk a marsi, egyben western illatú tájban, és elhagyatott bányászfalvakat, valóságos szellemvárosokat vegyünk szemügyre.
A rengeteg Hollywoodi filmest, többek között a Star Wars alkotóit is megihlető környezet mindenképpen többet érdemel, mint egy rohanós „daytrip”. A Las Vegastól kétórányi autóútra fekvő nemzeti park tökéletes választás egy pár napos kiránduláshoz – ha már úgyis a környéken járunk –, és tuti mélyebben belénk ég, mint Vegas fényei!
 
Még nincs értékelve