Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Egyedül, mégsem magányosan

Pásztor Zoltán | Pásztor Zoltán-Profimedia-Red Dot | 2018.10.07. |
Thaiföld
Egyedül, mégsem magányosan
Nagyon vártam már. Azt a megismételhetetlen hangulatot, illatot, amely akkor kerít hatalmába, ha Keletre utazom. Azt az érzést, amit akkor élek át, amikor leszállok a repülőről, megvárom a csomagomat, és kisétálok a reptérről. Az üvegajtón túl egyszer csak Ázsia az arcomba csap. Ezt éreztem most is, néhány nappal ezelőtt, ezúttal Phuketben, ahová 10 órás repülőút után érkeztem Isztambul érintésével.
Valami megmagyarázhatatlan, mámorító érzés ez, amely a fülledt forrósággal, a kocsizajjal, a mosolygó emberekkel és az itt termő növények túláradó illatával keveredik.
Itt még az esőben is legszívesebben táncra perdülne az ember. Vagy csak nézné az esőcseppeket hosszan, kitartóan, titkon azt remélve, hogy annak a pillanatnak soha nem lesz vége.
Presztízs MagazinAmikor először jártam Thaiföldön és eljutottam Ko Samui szigetére, úgy éreztem, hogy a Paradicsomban vagyok. Annyira valószerűtlenül idilli volt minden az egzotikus gyümölcsökkel, a papagájokkal a fán, hogy kezdtem átérezni, milyen lehetett, amikor ötszáz évvel ezelőtt a portugál, spanyol hajósok több hónapig, esetleg több évig tartó hajóút után megérkeztek egy ilyen szigetre.
 
Majomparádé!
 
És most újra itt. Ráadásul ezúttal nem egy „átlagos” tengerparti nyaralásra érkeztem, hanem egyhetes hajóútra. Mindennap más szigeten állt meg a hajó, bebarangolva az Andamán-tenger legszebb tájait, és közben eljutott a legérintetlenebb helyekre is. Hét napig távol mindentől, a nagyvárosok lüktetésétől, a berregő motoroktól.
Az első állomás máris egy különleges hely volt, a majmok szigete. Nagy látványosság ez: tenyérnyi földdarabon élnek itt ezek a vagány, igaz, néha túl pofátlan emberszabásúak. Nagyon gyorsan tanulnak. Egy óvatlan cseh férfi csak a zsebkendőjét vette ki a zsebéből, a majom szinte azonnal elleste a mozdulatot, és már nyúlt is a cseh nadrágjába. Kivette a zsebkendőt, majd kifújta a saját orrocskáját. Vagy csak úgy tett, mintha, kifújta volna? Nem is ez a lényeg, hanem a bámulatos és ösztönös tanulni vágyás, ami ezeket az állatokat jellemzi.
Presztízs MagazinA majmok különben is gyorsan elsajátítanak mindenféle ismeretet. Több olyan iskola is létezik Thaiföldön, ahová gazdáik „beíratják a nebulókat”: 3 hónapos bentlakásos intézmény ez, ahol megtanulják, hogyan kell felmászni a kókuszpálmára, milyen az érett gyümölcs, és hogyan kell azt ledobni a fáról, hogy az ügyes gazda összeszedje a kókuszokat a fa köré kifeszített háló segítségével.
Mivel jól úsznak, lemennek a víz alá is, ha onnan kell felhozni valamit, sőt apró trükkökkel szórakoztatják a nagyérdeműt. Persze, hogy mindehhez iskola szükségeltetik.
A majmok etetése tilos a szigeten, és ezt szigorúan be is próbálják tartatni a turistákkal. A cél, hogy az állatok saját maguk találják meg a táplálékukat. Ha megtanulják, hogy az ember eteti őket, ellustulnak, elkényelmesednek, és csak tartják majd a markukat, például, a banánért. A kis galádok gyakran azt is megteszik, hogy a nekik tetsző tárgyakat, élelmiszereket ellopják az embertől. 
 
Sziklalakók
 
Presztízs MagazinDe már siklott is tovább hajónk az újabb kalandok felé. Több száz kisebb-nagyobb sziget volt itt elszórva. Ide-oda „dobálta”azokat a Teremtő, aki arra is vigyázott, hogy még a 21. században is látványosságok maradjanak. Volt olyan, ahol akár több ezer ember kereste boldogulását, de akadt olyan is, ahová csak a madarak jártak. És volt olyan, ahová az ember ment a madarak nyomában. Ilyen volt az a földdarab is, amelyen hatalmas sziklába vájva egy thai családot pillantottunk meg. Igen, nem délibáb volt. Néhány négyzetméteren remeteként éltek: apa, anya két gyerekkel. És hogy miért választották maguknak ezt az ingerszegény környezetet? Nos, a madarak, egészen pontosan a fecskék miatt. Az állatok ugyanis a sziklabarlang réseibe építik a fészküket. Ezeket szedik össze a férfiak, hogy aztán jó pénzért eladják azokat a kínaiaknak. Ebből készül a híres fecskefészekleves, az alapanyag kilójáért akár 2000 dollárt is elkérnek. Igazi ínyencség ez, és csak egyetlen fecskefajta képes ilyen fészket összegyúrni a saját nyálából, amelybe tengeri moszat és alga is keveredik. Én magam sohasem kóstoltam, de aki igen, nem igazán érti, mit szeretnek ezen annyira a kínaiak. Mindenesetre ez a tevékenység munkát ad a barlanglakóknak, akik hatalmas bambuszlétrán egyensúlyozva próbálják elérni a sziklamélyedésekbe rakott fészkeket. Nem veszélytelen mutatvány, már sokan lelték halálukat munka közben.
 
Presztízs MagazinÚj élet a romokon
De már Phi Phi szigeténél hajóztunk. Különleges hely ez is. A 10 évvel ezelőtti cunami itt csapott le a legpusztítóbb erővel. A helyiek – már akik életben maradtak – azt mesélték, hogy a partokat szinte 15 méter magas hullámok nyaldosták. Mit nyaldosták? Bekapták, elnyelték, mint krokodil az áldozatát. Több ezren haltak meg vagy tűntek el a katasztrófában. A víz mindent elvitt. De 10 év múltán a természet újra felépítette önmagát, az emberek pedig új házakat, szállodákat húztak fel. Semmi nem emlékeztetett a tragédiára, csak esténként néhány szomorú történet valamelyik thai család házában.
A turisták ebből már semmit sem láttak. Vidáman töltötték nyaralásukat. Mert ez a föld kifejezetten nyaralásra, gondtalan pihenésre való.
 
Presztízs MagazinFilmsztárok a szigeteken
Nemcsak a turisták, hanem a filmesek is kiszemelték maguknak ezt a világot. Néhány kilométerrel arrébb forgatták 1974-ben a 007-es ügynök egyik produkcióját, az Aranypisztolyos férfi-t. Hivatalosan Ko Khao Ping Kan a sziget neve, de a film miatt mindenki csak James Bond szigetként emlegeti. A film vetítése óta a függőleges sziklasziget szinte fogalom a rajongók számára. Most is ezrek fordultak meg itt naponta, hogy elkészítsék kötelező fotójukat a gyönyörű természeti jelenség előtt.
De dolgozott itt Leonardo DiCaprio is heteken át, amikor a Beach című mozi felvételeit készítették. Leginkább a híres Maya Beachen, amelyet jelenleg lezártak a turisták elől, de azért fotókat készíthettünk. Az itteni korallvilág olyan pusztulást szenvedett el az elmúlt időszakban, hogy néhány évig regenerálódnia kell. Addig nem engednek senkit a puha fehér homokos strandra. 
 
 
Presztízs MagazinWonderful world
Hajónk egy 8 személyes katamarán volt 4 kabinnal, saját szakáccsal és kapitánnyal. Két motorja közül az egyik hajtotta, a másik a tengervizet alakította át édesvízzé. Ez utóbbiban fürödtünk, és ezzel főztünk. Megismételhetetlen, amikor a hajóból szájtátva bámultuk a napkeltét vagy a napnyugtát. Vagy amikor egy olyan szigetre érkeztünk, amelyiken csak egy ember élt. Éppen elment valahová, így házának ajtaja tárva-nyitva volt. Nem félt semmitől és senkitől. De kinek is lenne kedve betörni hozzá? Szentélyét áhítattal közelítettük meg. Jobbra kókuszdiók elszórva, balra egy tyúk néhány kiscsibével mutatta, hogy emberi jelenlét is van a szigeten. A thaiak különben is nagyon szelídek. Lopásról, rablásról csak ritkán lehet hallani. Ezért is jönnek erre a vidékre sokan egyedül, vagy fiatal lányok kis csoportban. Nincs mitől félniük. Az itt élők szeretik a turistákat. Jól tudják, hogy belőlük élnek. Thaiföld gazdaságának 10%-át a turizmus adja. 
Vége már annak az időnek, amikor az ország csak a szexturizmusáról volt híres. Ma már minden korosztály számára kínál csábító programokat: tengerparti nyaralást, dzsungeltúrát, buddhista szentélyek látogatását vagy éppen hajókirándulást.
Presztízs MagazinAz utóbbitól annak sem kell félnie, akinek érzékenyebb a gyomra, hiszen a nyílt tengerre csak nagyon ritkán mentünk, utunk során nyugodt, veszélytelen vízen hajóztunk. Ha elfáradtunk, megpihentünk, és a vidék legfinomabb ételeiből falatoztunk. A helyiek mindent csípősen esznek. Úgy tartják, hogy a paprika vagy a csili fogyasztása után a bőrön megjelenő izzadás tisztítja a testet, és megszabadítja a méreganyagoktól a szervezetet. Még a thai kisgyerek is paprikával a kezében születik – tartja a mondás.
De nekünk nem volt kötelező ez sem! Volt itt annyiféle íz, hogy elhagyhattuk a csípős csilit. Megkóstoltuk inkább a pad thai levest, a tenger gyümölcseit, a mangós édességet, vagy ittunk a papaja, esetleg a mandarin levéből.
Itt minden finom volt! És minden szép. Még az sem volt kellemetlen, amikor elkezdett esni az eső, hiszen legtöbbször csak néhány percig tartott! A víz meleg volt, és utánozhatatlan illatot teremtett maga körül. Pár perc, és ismét kisütött nap. Ennél többet nem is kívánhatott az ember. Csak azért izgultunk, hogy tartson minél tovább, hogy minden percét alaposan kiélvezhessük. 
Még nincs értékelve