Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A Földre csókolt sziget

…és lakói, akiket e csók elvarázsolt

dr. Szász Adrián | dr. Szász Adrián | 2019.06.05. |
Szicília
A Földre csókolt sziget
Renzino Barbera szicíliai költő – 1923 és 2009 között – 86 évet élt, ezalatt minden reggel úgy ébredt fel, mintha akkor születne, este pedig úgy feküdt le, mintha akkor halna meg. „Így sokkal többet éltem, mint bárki más” – indokolta már idősként e rafinált hozzáállást. Nem tudni, a ma élő szicíliaiak mennyire követik tudatosan művész-elődjük útmutatását, ám annyi szent: tudnak élni! Erről mi is meggyőződtünk egy tíznapos utazás keretében, amelyet Európa hetedik legnagyobb szigetének dél-keleti régiójába tettünk. Taorminától Szirakúzán át Ragusáig, felkeresve a Keresztapa filmtrilógia forgatási helyszíneit, Szicília csokoládé-fővárosát és Odüsszeusz szikláit is. Aki bármelyik reggel „úgy születne”, hogy szeretné mindezt utánunk csinálni, azt most felkészítjük, mire számíthat a helyiektől.
Csupa jóra egyébként! Főleg, ha a bűnszövetkezet szó olasz megfelelőjét ritkán emlegeti nekik. Én is csak körülírom: M-mel kezdődik, A-ra végződik, és – akár a Bibliának – tízparancsolata is van. Ilyen szabályok: soha ne nézz más családtag asszonyára, ne járj kocsmába, ne mutatkozz rendőrökkel, és mindig az igazat válaszold, ha kérdeznek! Nekünk először a cataniai reptéren válaszolta az igazat az a buszjegy-árus, amelyik komótosan kinyomtatta a taorminai jegyünket, ráérősen visszaadott az eurónkból, majd kérdeztük tőle, mikor indul a járat. „Fél perc múlva” – felelte. Kis híján összetörtük magunkat – csomagokkal a nyakunkban – a buszig, mire a fél reptér döbbenten fordult utánunk: mi ez a para? Első lecke: Szicíliában ismeretlen tevékenység a kapkodás. A busz is megvárt, és mi is csak a fejünket kapkodtuk, mivel a közlekedésben jobbról-balról mindenki dudál, ám ezt sem sürgetésként teszik, csak kommunikálnak a sofőrök: „hello, utolértelek”, „király a verdád”, „az enyém királyabb”, „nekem meg a csajom szebb!”.
 
Celentano és Keresztapa, avagy miből lesz a bazsalikom?
 
Presztízs MagazinTaorminában nyitásként mindjárt a tíz nap legjobb lasagnéjét ettük a La Vecchia étteremben. Második lecke: ha nem szólsz, hogy nem kérsz előételnek friss pékárut, automatikusan hoznak, és felszámolják. A szervizdíj pedig per fő szerepel a számlán. Másnap a szállásunk tetőteraszán reggeliztünk, az asztaltól az Etna csúcsát láttuk, a kapucsínó mellé isteni briós járt! A Bed and Breakfast Varó Taorminát egy német-olasz pár, Alessandra és Federico üzemelteti, közel van mindenhez, a környékbeli kerthelyiségekből este olasz világslágerek dallamai szűrődnek fel a szobákba. Az Adriano Celentano Best of-ot tehát tartalmazza az ár. Tipp a környék bejárásához: a városközponttól jóleső sétatávra található a buszállomás, ahonnan gyakran indul – panorámás szerpentinen – helyi járat az Isola Bella szigethez. A parton fürdés előtt és után szép kavicsokat gyűjthetünk. Az állomás a Keresztapa-túra felszállóhelye is, erre – a helyiek által legendaként tisztelt Al Pacino nyomában – mi is beneveztünk! És jóval többet kaptunk tőle, mint vártuk.
Presztízs MagazinIdegenvezetőnk, Christy „a tudás szökőkútja, egy sétáló, beszélő könyvtár volt, tele érdekes szicíliai sztorikkal, melyek egy életre velünk maradnak”. Ezt egy internetes fórumon írták róla, szebben mi sem tudnánk jellemezni. A Keresztapa klasszikus első részének szicíliai forgatását is megjárt férfi a minket szállító kisbusz anyósülésén a menetiránynak mindvégig háttal térdelve mesélt, miközben vadul kanyarogtunk a kis hegyi utakon. Amint megálltunk, rágyújtott, de a cigaretta mindig a kezében égett csonkig, mert csak mondta és mondta… Így jártuk be vele az időutazás-hangulatú Savoca és Forza d’Agro falvakat: a Vitelli Bar-t, ahol Michael Corleone a filmben randevúra kérte Apolloniát az édesapjától, és a mozibeli esküvő-helyszíneket. Közben megismertük a szicíliai maffia – na, tessék, csak leírtam – valódi történetét, az itt élők jelképeit és gondolkodását. Például, hogy a szigeten nem férfi, aki nem tud a gyerekeire házat örökíteni, a nők temperamentumát pedig az erkélyeiken látható virágtartók eredettörténete szemlélteti.
Presztízs MagazinEzek a színes kerámia-kaspók ugyanis emberfejet formáznak, mindenfelé ilyeneket látni. A legenda szerint 1100 körül – amikor a mórok uralták Szicíliát –, élt egy gyönyörű lány, aki az egész napját a balkonján lévő virágai között töltötte. Egy nap egymásba szerettek egy fiatal mór fiúval, aki az erkélye alatt sétálva látta meg őt. Néhány együtt töltött szerelmes nap után a fiú közölte: visszamegy Keletre, a feleségéhez és a két gyermekéhez. A forróvérű szicíliai lány azonban utolsó éjszakájukon álmában megölte a szerelmét és levágta a fejét, bazsalikomot ültetett bele, majd kitette az erkélyre. A mór így soha többé nem hagyhatta el őt, a bazsalikom pedig a legszebbé fejlődött a környéken!
 
Szendvics és hangerő, avagy az ideális kalauzok vidéke
 
Azon a paradicsomos foccaccián (lepénykenyéren) is ilyen szép bazsalikom volt, amelyiket már a Taormina-Giardini vasútállomásról Szirakúza felé robogó vonaton majszoltunk el. A szicíliai vasútnál az előzetes rémhírekkel ellentétben a tíz nap alatt semmiféle késéssel nem találkoztunk – közvetlen, segítőkész kalauzokkal annál inkább. Ha vissza kellett szaladnunk az automatához helyjegyért, a vonat megvárt (!) minket, a kalauz elkísért, hogy biztosan a jó jegytípust vegyük. Szirakúzában az időjárás elsőre nem volt ilyen barátságos – láttuk, milyen a tenger, ha valóban háborog. Zúgása így sem nyomhatta el a bérelt szobánk alatt lakó „tipico” szicíliai család zaját. A kiabálás volt az alaphangerő, amit néha feljebb tekertek. Éjfélig az összes gyerek ébren volt, hogy teljes legyen a kórus. A bejáratra fejmagasságban egy – a kisállat-bejárókhoz hasonló – nyílást vágtak: akinek a csinnadratta közepette bagózni támadt kedve, csak kidugta a fejét rajta.
Presztízs MagazinSzirakúza – azon belül az Ortigia szigeti óváros – mégsem erről marad emlékezetes, hanem „a” szendvicsesről. Mert vannak szendvicsárusok, szendvicsmesterek, és van: a szendvicsművész. Don Pasquale olívász fia, Andrea Borderi a Caseificio Borderi nevű üzletben friss alapanyagos szendvicskölteményeket kreál XXL-es méretben, tízből tizenegy pontos ízzel, baráti áron. A munkáját még nézni is élmény, mozdulatai a tökéletességig megkoreografáltak. Sajtkészítőnek tanult, majd a család kézműves sajtjait az Ortigia Marketen árusítva egyszer csak úgy döntött: továbbképzi magát szendvicsessé. Vele indul a tenger gyümölcseit gazdagon mérő piac utcája, melyen a halasok portékájukat még az átlag szicíliai családokét is lepipáló hangerővel kínálják.
 
Csokimáz és tinta, avagy itt nem a nők a pletykások
 
Presztízs MagazinA fotogén Szirakúzából a romantikus Ragusába is vonattal mentünk. Apartmanunk erkélye az óvárosra, Ragusa Iblára nézett, szállásadónk, Giuseppe széles mosollyal fogadott. Belőle „több is volt” a városban: a közeli abc-t is ő vezette, a reggelit is ő szállította ki, s azt hittük, távozáskor a taxis is ő lesz, de ennyire azért nem kicsi a világ. A barokk óváros történelmi utcácskái viszont azok, cserébe sok van belőlük és kanyarognak, eltévedni is öröm bennük. Hát még nézni, ahogy reggel leereszkednek rájuk a felhők, miközben csipegetjük a ricottás sütit friss szicíliai szőlővel. Ragusa Superiore-ban, az 1693-as földrengés után épített új városrészben főként az embereket figyeltük. A kifogástalan eleganciájú idős urakat, akik a tereken lófrálva napestig pletykálnak – úgy fest, itt ez nem az asszonyok dolga. A „mammák” otthon főznek, a templomba viszont ők is úgy kiöltöznek és olyan vidám csoportokban vonulnak, hogy rájuk nézve felderül a szívünk.
Presztízs MagazinÍzlelőbimbóink is derültek a közeli Modicában, a csoki-fellegvárban, ahol barokk környezetben kóstolhattunk ősi azték recept alapján előállított étcsokoládét. A titka: készítéséből kihagyják a hevítés fázisát, így az adalékanyagoktól mentes massza darabos marad. Kedvenc desszertünket mégsem itt, hanem már újra Cataniában, a visszaútra készülődve fogyasztottuk. Rame di Napoli névre hallgatott ez a csokoládémázzal borított, belül is csokikrémmel vagy lekvárral töltött puha kakaós keksz, a tetején ropogós helyi pisztáciával. A nápolyi és a szicíliai királyság 1816-os egyesülése alkalmából veretett rézérmét modellezi ez a süti, mindenszentekkor adják a felnőttek – az elhunyt rokonok „ajándékaként” – a gyerekeknek, hogy azok a következő egy évben jók legyenek. Na, mi ebből haza is hoztunk nem keveset, úgyhogy biztos nagyon jók leszünk!
Presztízs MagazinKalandunkat – Homérosz hőse után szabadon – Odüsszeusz szikláinál zártuk. A hely neve Aci Trezza, Cataniából busszal jutottunk ide. Odüsszeusz a történetben parázsló gerendával vakított meg itt egy rátámadó küklopszot, aki dühében szikladarabokat dobált a hajója után a tengerbe. Ezeket mi a partról, egy jó adag tintahal-tintás spagetti fogyasztása közben figyeltük, és az újabb ötcsillagos étel bizony még a látványukat is felülírta. Utolsó lecke: mindig kóstolj olyat is, amiről az útikönyv hallgat! De vissza az elsőhöz: a hazautunk hajnala ráérősségben is tartogatott még meglepetést. Egy járda nélküli autóút mentén kellett kigyalogolnunk a hoteltől – másfél kilométert csomagokkal – a reptérig, mert a megrendelt sofőr annyira nem csipkedte magát, hogy elfelejtett jönni. Így végül jobban bíztunk a lábunkban, minthogy új taxit hívjunk. „A hatodik napon az Atya, hogy művét bevégezé, örömében, mert ily szépet alkotott, a földet két kezébe vette, s rá csókot nyomott. Ott, hol ajka illeté, ott van Szicília” – ezt is Barbera költő írta. Úgy tűnik, ettől a csóktól a helyiek kicsit megrészegültek, kicsit elvarázsolódtak, de mivel az ízébe mi is belekóstoltunk, nem haragszunk rájuk, megértjük őket, visszavágyunk közéjük!
 
 
Presztízs MagazinSzicília jelképe
A Triscele vagy Trinacria nevű – kissé ijesztő – címerkép Medusza görög mitológiai alak fejét ábrázolja kígyó-hajjal, a fejből kinövő három lábbal, melyek a sziget három sarkát jelképezik. A fejet körülvevő szárnyak az idő múlására, a kígyók a bölcsességre utalnak, de utóbbiakat már búzakalászok váltották, ezek Szicília természeti kincsekben való gazdagságát szimbolizálják.
 
 
 
Presztízs Magazin
Ezek is ők
Reggelire alapvetően édességet esznek.
Jobban értik az angolt, mint gondolnánk. Mutogatni legalábbis angolul is tudnak.
A sziesztát szigorúan veszik, azaz 13-16 óra között hiába akarnánk ebédelni náluk, nem fogunk.
Büszkék rá, ha ismeretlenül is fotózzuk őket.
A postájuk sem kapkod: a kint feladott képeslapjaink két hónap (!) alatt értek célba.
 
 
 
 
Még nincs értékelve