Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Gyönyörködtet, gyógyít és véd

dr. Szász Adrián | Profimédia-Red Dot | 2021.04.28. |
Fekete-erdő
Gyönyörködtet, gyógyít és véd
A sonka, a torta, a kakukkos óra meg a Duna is innen ered: a németországi Fekete-erdő Amikor meséltem egy erdélyi ismerősömnek, hogy legközelebb a németországi Fekete-erdőről fogok írni, felkiáltott, hogy „de jó, az olyan, mint Erdély, csak kicsit másképp!”. És tényleg. Nem is tudtam, honnan olyan ismerős, miért érzem olyan otthonosan magam benne, de így már tiszta. Ha a Fekete-erdőnek otthont adó Baden-Württemberg tartományhoz nem a magyar lélek oldaláról, hanem autóval közelítünk, ezt több irányból tehetjük (pl. Stuttgart vagy Zürich felől, ha repülővel érkeztünk a közeli nagyvárosok valamelyikébe), de mi – hogy ezúttal is a kacifántosabb megoldást válasszuk – Luxemburgból vettük célba, a francia határ mentén haladva. Így esett útba például a sosem hallott Bitche vára, mielőtt autónk fékezett volna Baden-Baden jó nevű fürdővárosában.
Jó nevű, egyrészt, mert aki egy kicsit is tud németül, abban szemernyi kétséget sem hagy afelől, hogy mit is lehet ott csinálni (baden=fürdeni), másrészt, mert félig a tartomány neve is benne foglaltatik. A tartományé, amelynek színei a sárga és a fekete – címerében három oroszlánnal –, a népnyelv pedig „Németország kertjének” is nevezi (el lehet hát képzelni, milyen szép). Az Oos folyó völgyében fekvő Baden-Baden ráadásul nemcsak jó nevű és szép, hanem történelmi is, hiszen a fürdőit már a rómaiak is ismerték, de Viktória királynőtől kezdve Napóleonon át Dosztojevszkijig később is sok nagy név járt ide nyaralni. Johannes Brahms zeneszerző konkrétan itt élt, a háza ma is megtalálható. A meleg vizű fürdők fő vonzereje pedig természetesen a gyógyhatásuk, főként ízületi panaszokat enyhítenek. De sokan kaszinózni vagy lóversenyekre jártak, s járnak Baden-Badenbe, miután ez a galoppsport egyik patinás németországi központja is – ahol pedig lóverseny van, ott az ember már kaszinóba is betér…
 
Presztízs MagazinBaden-Badentől Schiltachig
 
A Casino Baden-Baden mellett található egy csodálatos úgynevezett Trinkhalle (angolul: Pump Room vagy Drinking Hall, magyarul – szó szerinti fordításban – Szivattyúterem vagy Ivóterem) is, ami még a 19. század első felében épült. Ez nem kocsma, hanem egy nyitott galéria, amelyben Baden-Baden legendáit örökítették meg tizennégy freskón. Az épületben – vagy jó időben az épület elé kiülve – friss és egészséges helyi gyógyvizet kóstolhatunk abból a kútból, amelyből korábban királyok, írók és diplomaták is kortyoltak. A fürdőváros tavasszal valósággal kivirágzik, illatozik, több száz éves templomait – köztük a katolikus Stiftskirchét és Spitalkirchét, valamint az evangélikus Stadtkirchét – persze az év bármely szakában érdemes megcsodálni. Az ámuldozás után azonban nekünk indulnunk kellett tovább, mert szokás szerint gazdag útitervünk volt aznapra, mely Gengenbach és Biberach érintésével Schiltach községbe vitt először. Mindig is tetszett, amikor egy régióban ilyen szépen, rímesen összecsengő nevű települések vannak, még ha nem is a németet gondoltam a világ legszebb nyelvének, amikor tanultam. A német tájak azért még tartozhatnak a világ legszebbjei közé, nem?
Presztízs MagazinMég szép! Már csak ezért is hosszabbították meg a papíron másfél órás útszakaszt többször is körülnézős, fotózgatós megállók legalább háromórásra. Annyi baj legyen, nem autóversenyezni jöttünk, hanem megismerni a vidéket. Schiltach romantikus elhelyezkedésű község a Kinzig folyó völgyében. Amerre a szem ellát, minden zöld (az erdők), kék (a víz és az ég), illetve piros-fehér-barna (a jellegzetes helyi házikók). Na jó, a virágok színeit nem számoltam össze, pedig azok már kora tavasszal is nyílnak. Érdemes sétálni egyet a piactéren, megnézni a több mint 400 éves városházát, és elmerülni egy kicsit a „képes mesekönyvben”, amely a középkorias hangulatú belvároskában elénk tárul. A Fekete-erdő fontos turistaútjai is áthaladnak itt – nem véletlenül –, de autóval is megéri azt a kis kitérőt, amit mi is tettünk, mert dél felé amúgy a 33-as és az 500-as úton haladtunk, ám Schiltach kedvéért le kellett kanyarodnunk keletre a 294-esen.
Presztízs MagazinMielőtt azonban elvesznénk a számokban, inkább mondjuk el, hogy itt már Rottweil járást tapossuk, vagyis egy bő félórányira magát Rottweil városát is elérnénk a népszerű Rottweiler-szobrával, hiszen onnan származik a kutyafajta, ám odáig most nem merészkedünk (nem mintha félnénk tőle). Egy csodás schiltachi szokásról viszont ejtsünk szót: a szilvesztert itt úgy ünneplik, hogy lekapcsolják a város világítását, és fáklyásmenet indul a piactól a templomig. A fáklyákon kívül csak a karácsonyfák ablakokon át kiszűrődő fénye pislákolja be a téli estét (hú, de szeretném egyszer átélni ezt a nagyvárosi tűzijátékorgia helyett!). Az emberek útközben még tradicionális dalokat is énekelnek, majd a templom előtt a helyi pap szól hozzájuk, utána kórus és fúvószenekar lép fel, végül a városházán a polgármester beszéde zárja az óévet, s nyitja az újat.
 
Presztízs MagazinTriberg és a Duna
 
Mi pedig Triberg felé kanyarogtunk tovább, ám útközben rábukkantunk egy igen csábító Rodelbahn-, azaz nyáribob-pályára. Ez nyilván tavasszal is tökéletes kikapcsolódás, így lesiklottunk párszor a domboldalon, lobogó hajjal (már akinek volt, mi lobogjon) élvezve a panorámát. Mint szülőknek a kisgyerekeiket, úgy kellett egymást elráncigálnunk a pálya mellől, hogy nem, többet már nem csúszunk, mert vár még ma ránk a Fekete-erdő legnagyobb vízesése Triberg erdejében. (A pálya amúgy Gutach községnél volt, ha valaki arra járna, és szívesen kipróbálná.) Triberg persze megint egy ékszerdoboz, kiránduló- és gyógyüdülőhely, télen síparadicsom. Már 1239-ből is van róla írásos emlék, a legemlékezetesebb pontja pedig a 160 méteres magasságból lezúduló vízesése, amely kellemes erdei sétával közelíthető meg, s ahonnan visszatérve a kisvárosba jól eshet egy szelet Fekete-erdő torta elmajszolása egy habos kapucsínóval. Aki nem vezet, az sörözhet is (de jó neki!), mellé pedig kóstolhat fekete-erdei sonkát, hiszen az is helyi specialitás. Akárcsak a kakukkos óra, ami mindenütt kapható szuvenírként, amerre a szem ellát. Nem olcsók, ám annál mívesebbek, echte fekete-erdei fából készülnek. Senki nem tudja, ki és mikor készítette az elsőt, a fekete-erdei kakukkos óra „egyszer csak volt”, és elterjedt a világban, de a 18. században már egészen biztosan létezett. Most viszont ébresztő! Mi még kihagyhatatlan program Tribergben? A helyi vasút mindenképp.
Presztízs MagazinA Fekete-erdei vasút, vagyis a Schwarzwaldbahn 149 kilométer hosszú útvonalon köti össze Offenburgot és Singent. Leghangulatosabbnak pont a Hornberg, Triberg és St. Georgen közötti szakaszát mondják. Az útvonalat lassan másfél évszázaddal a megépítését követően is mérnöki remekműnek – más híres és látványos vasútvonalak számára is példának – tartják, rendszeres Deutsche Bahn járatokhoz és nosztalgikus vonatokhoz is használják. Létrehozásának nehézségét többek közt a 448 méteres magasságkülönbség leküzdése adta, de a vonalat 39 alagút és viadukt is tarkítja. Mi végig azért nem mentünk vele, egy kis szakaszt próbáltunk, de az is élményszámba ment. Egy Tribergben töltött éjszaka után indultunk tovább a Duna forrásához. Hogy melyikhez? Előbb a valódihoz, aztán a hivataloshoz. És ide most egy szmájlit tennék. A valódi a Breg-forrás (Bregquelle), mely Furtwangen városka közelében található, kitáblázva pedig már Donauquelle néven van, innen tudjuk, hogy jó helyen járunk. Azt is megtudhatjuk egy bronz feliratból, hogy a Duna torkolata 2888 kilométerre található, a folyó németországi szakasza pedig 647 kilométer hosszú. Egy emlékkövön dr. Ludwig Öhrlein nevét olvashatjuk, a néhai furtwangeni orvos azért harcolt, hogy a hivatalosan Duna-forrásként bejegyzett donauschingeni helyett a furtwangenit ismerjék el a folyó eredőjeként, hiszen ez esik a torkolattól a legtávolabb (ez a mai napig nem történt meg). A doktor úr a donauschingenit – mely a Fürstenberg hercegek parkjában található, elegáns szökőkút és szobor díszíti – kérvényeiben, beadványaiban „nagyzoló pocsolyának” nevezte. Nem mi akartunk igazságot tenni, hát mindkettőt megnéztük, persze a puritánabb furtwangeni tetszett jobban, ahol még inni is lehet a Duna vizéből.
 
Presztízs MagazinVersbe foglalt szépség
 
A kettő között pedig a Titisee-t (Titi-tó) érdemes útba ejteni, amelyről Szabó Lőrinc így írt:
„Előtted ring a Titi tó,
még a neve is viditó,
úgy fütyül, mint a cinkedal.
Légy még egy kicsit fiatal”.
 
A tó nevének eredetére több verzió létezik, az egyik szerint az alemann nyelvjárásban a „Teti” szó babát jelent, s korábban olyan erőt tulajdonítottak e rendkívül mély, szinte feneketlen állóvíznek, hogy a legenda szerint a tóból érkeztek a csecsemők is (éppúgy, ahogy máshol a gólya hozza őket). Egy másik sztori Titus római tábornok nevéhez köti az elnevezést, aki a tónál táborozott és annyira beleszeretett, hogy elnevezte magáról. Megint más történet egy Titini nevű nemeshez, egy még újabb pedig egy Tittele nevű virághoz köti a név eredetét. Mindenki válasszon belátása szerint! Az biztos, hogy Titisee-Neustadt városa jó kis megálló Donauschingen felé, ahonnan megint csak döntés kérdése, ki merre folytatja az útját. Innen már csak egy ugrás Svájc, Zürichből kényelmesen haza is lehet repülni, ám aki rátenne még pár napot a túrára – mi természetesen erre voksoltunk –, az mehet tovább a Bódeni-tóhoz is, amelynek német oldalán Meersburg például kellemes kisváros a pihenésre, feltöltődésre. Amikor az ember már nincs úton, összegzi magában, amit a megtett kilométerek során látott. Akkor még nem jutott eszembe a dimbes-dombos, fa- és tűlevélillatú tájról Erdély, most már, ha visszagondolok, természetes a párhuzam. Nem eresztett viszont az érzés, amit az embernek az őt mindenfelől körülölelő, végtelennek tetsző farengeteg adott: a védelem érzése.
Presztízs MagazinHogy itt egy mesebeli, elvarázsolt vidéken jársz, ahol nem érhet baj, mert vigyáz rád az erdő. Még ha fekete is – a nevét egyébként a fáira jellemző sötét tobozokról kapta. A költő (Szabó Lőrinc) is valami ilyesmiről ír a Fekete-erdőben című versében, amelyben a sűrű, sötét erdőből ragyogó tisztásra ér:
„És hirtelen
kilépek a meséből: hegyi rét
sütkérezik előttem a napon:
millió sárga margaréta és
kék-arany ég és jámbor tehenek”.
Tiszta költészetbe csúsztunk át a végére, de ne csodálkozzunk: ez a vidék valóban rímekért kiált. Jó is, hogy a tehenek is szóba kerültek, mert „velejárói” a tájnak, minden másról pedig már írtunk. Talán csak a jó öreg Brinkmann professzorról nem, a nyolcvanas évek nagy sikerű német kórházsorozatát, A klinikát ugyanis – természetesen – itt forgatták. Nem is csoda. Szerintem már a látvány gyógyít!
Még nincs értékelve