Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

India kihagyhatatlan látnivalói

Mátai András | Mátai András | 2018.12.11. |
India
India kihagyhatatlan látnivalói
Az arany háromszög egy népszerű turistaútvonal fantázia-elnevezése, melynek három sarka Új-Delhi, Agra és Dzsaipur. A múlt havi számban Delhiről volt szó, és az érkezés utáni kultúrsokkról. Ebben a cikkben pedig elhozom Önöknek a két utóbbi város csodáit, a méltán híres Taj Mahalt és Dzsaipurt, a rózsaszín várost.
Taj Mahal – a világ 7 csodájának egyike
 
A menetidőhöz képest vonatunk természetesen késett, de még így is időben voltunk, hogy elég korán érjünk a Taj Mahalhoz, megelőzve a hatalmas tömeget. Hogy az ember élvezni tudja bárhol a világon az ilyen helyeket, arra az egyetlen esély, ha korán reggel, nyitáskor érkezik. Ez sikerült is. A környéken még minden zárva volt, látszott, hogy mindenki akkor ébredezik.
A pénztárnál még csak sorba sem kellett állnunk, viszont belépve a Taj Mahal előtti parkba, már akkor több tucat turistával kellett a legjobb fotós helyekért „verekedni”.
A belépőjegy ára 1000 rúpia (4400 forint körül), a helyieknek 40 (!) rúpia(úgy 170 forint).
A Taj Mahal gyönyörű! De mi mást is mondhatnék róla. Nem véletlenül a világ hét csodájának egyike. Sajnos éppen akkor tatarozták, ezért több oszlop körül is állványok ácsorogtak, de szerencsére még az sem rontott sokat az összképen. A látvány így is elképesztő volt.
De nemcsak maga az épület, hanem az egész belső udvara és a többi része is, amit a külső környezet kontrasztja még tovább növelt. A Taj Mahal mögött volt például egy kis tér kőfallal, mely már az egész komplexum végét jelentette. Azon túl újra a valódi India kezdődött. A térről kinézve pedig láttuk és éreztük azt az éles ellentétet. Láttuk a folyóban úszó és folyóparton megrekedt szemetet, a túlpart sivárságát, a szegénységet és a nyomort. És ezek még szebbé tették a Taj Mahalt.
Presztízs MagazinA fotózást talán kicsit túlzásba is vittük, de hát mit lehet tenni, ha ott állsz a világ egyik csodája előtt? Szerintem több képet készítettem aznap csak a Taj Mahalról, mint máskor egész nap összesen. De hát megérdemli.
Belülről viszont az épület csalódás volt. Egyrészt a belső tér a palota méreteihez képest nagyon kicsi, másrészt eléggé sötét, tehát hiába a kidolgozott részletek, azok nehezen kivehetők. Ekkor gondolkodtam el azon (és értettem meg), hogy miért nem láttam egyetlenegy fotót sem róla.
Kifelé még vettünk pár hűtőmágnest a szokásos „én-max-ennyit-adok-érte-vagy-nem-kell” taktikával mindössze 200 forintért, amennyivel valószínűleg ők még mindig nagyon jól jártak. Az ár azonban bőven ezer forint felettiről indult.
Mire dél körül visszaértünk a parkolóba, az élet már ott is javában beindult, hiszen hol máshol lehetne borotváltatni, mint pont ott, a parkoló közepén.  
 
Dzsaipur – The Pink City – India legszebb városa
 
Presztízs MagazinDzsaipur – the pink city, a rózsaszín város –arról kapta a nevét, hogy egy korábbi uralkodója az egész várost rózsaszínre festette, mert asztrológusai úgy találták, hogy ez a szín hoz neki szerencsét. Ez több mint 140 éve történt, mára a festés jócskán megkopott, de annyira, hogy a túlzott rózsaszín nekem fel sem tűnt, Indiában amúgy is minden elég színes.
Az viszont feltűnt, hogy ez a város mennyire más a korábbiakhoz képest. A díszes és mutatós épületek, a tiszta és rendezett városkép mind-mind felüdülésként hatott az addigiakhoz képest. Az első olyan hely, amelyikről azt mondtuk, hogy bája és hangulata van. Ott még a forgalom is elfogadhatóbb volt, és talán pont ezért, végre nem csak tuk-tukokat és ütött-kopott ócska kocsikat láttunk, hanem modern, nyugati autókat is.
Ezek után nem csoda, hogy Dzsaipurt sokan egész India legszebb városának tartják.
De ne szaladjunk ennyire előre, mert nekünk még hátravolt az a mintegy 250 kilométeres autóút Agrából Dzsaipurig, amit laza 5 óra alatt tettünk meg.
 
Presztízs MagazinTöménnyel a higiéniáért! 
Útközben sofőrünk megkérdezte, hogy tehetünk-e egy rövid kitérőt családjánál, mert szinte ott megyünk el mellettük, a kertek alatt.
– Persze, sőt a legnagyobb örömmel – nyugtattuk meg mindhárman.
Valahogy engem úgyis jobban érdekelt, hogy bepillantsunk a helyiek valódi életébe, semmint megnézzek eggyel több templomot vagy bármilyen más turistalátványosságot.
Sofőrünk egy szerényen berendezett, de teljesen normális kétszintes családi házban lakott kertvárosi környéken. Belül a lakást a puritán egyszerűség jellemezte. Nem volt sok bútor vagy berendezési tárgy, mégis teljesen élhetőnek nézett ki. A falak festve voltak, bár kopottak, a padló döngölt agyag, a ház teteje pedig teljesen lapos, amire egyből mondtuk, hogy milyen jó kerti partikat lehetne ott rendezni. A ház értéke körülbelül 800.000 forint.
A látogatás számunkra legrizikósabb és egyben legviccesebb pillanata az volt, amikor a házukban várakozva a sofőrünk felesége kekszet és frissítőt szolgált fel nekünk. Mi egész út alatt próbáltuk a higiéniai kockázatot a minimálisra csökkenteni, abban a szituációban viszont meglehetősen kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk. A jó szándékot értékeltük, de sajnos az életvitelbeli különbségek miatt ők más szinten kezelik a higiéniát, és ami nekik teljesen normális, abba mi bele is betegedhetünk.
– Na, most mit csináljunk? – jött a kérdés.
Mi hárman egymást kínálgattuk, hogy én köszönöm tele vagyok, meg most ettem, de te egyél, igyál nyugodtan. 
Egy ideig tukmáltuk egymásra a sütiket, aztán azt mondtuk, hogyha már ilyen kedvesek és vendégszeretők, nem bánthatjuk meg őket. Mindhárman belekóstoltunk valamibe. Utána pedig a kocsiban fejenként lehúztunk egy-egy decinyi töményet kizárólag a kötelező fertőtlenítés érdekében. 
 
Presztízs MagazinMásnap reggel nekivágtunk felfedezni Dzsaipurt. Ekkor már kicsit untuk a folyamatos tuk-tuk keresgélést meg alkudozást, ezért azt mondtuk, hogy a következő sofőrt „leszerződtetjük” egész napra. Találtunk is egy szimpatikus férfit, akivel megbeszéltük, hogy elvisz minket kajálni, majd ki az erődbe, ott megvár minket, onnan be a bazárokhoz, és ennyi. Mondott is árat, ami már elsőre olyan jól hangzott, hogy nem is alkudoztunk tovább, csak beültünk hozzá. Menet közben aztán emberünk rájött, hogy túl keveset kért, és alkudozni kezdett. Az egyetlen szerencséje, hogy számunkra ő egy végtelenül szimpatikus pasi volt: kis pufi, mosolygós figura, ráadásul dadogott. Amikor pedig alkudozás közben összekeverte a számokat és rosszat mondott, ütögetni kezdte a száját, hogy az csak a dadogás miatt van. Nagyon vicces és egyben nagyon szerethető figura volt.  
Menet közben aztán mesélt az erődről és Dzsaipurról, hogy régen ott még tigrisek is voltak, de ma már nagyon ritkán lehet őket látni, de az az ő nagy szerencséje, mert nagyon-nagyon fél tőlük. Alighogy befejezte a történetet, Laci viccesen felkiáltott, hogy nézd, ott egy tigris. Erre szegényem úgy megijedt, hogy percekig alig tudott megnyugodni. Látszott, hogy ő tényleg nagyon-nagyon fél a tigrisektől. Mi csak nevettünk rajta, és ő ezzel még szimpatikusabb lett számunkra.
 
Dzsaipur – Amber erőd
 
Presztízs MagazinAz Amber Fort (Amber erőd) nemcsak Dzsaipur, de egész India egyik legjobb állapotban megmaradt palotája, és nem meglepő módon a város egyik legfontosabb látnivalója, ezért mi sem akartuk kihagyni. Az erőd tényleg szép volt, de ami a legjobban tetszett és a legemlékezetesebb dolog maradt számunkra, az a „mérlegelés” és az alkudozás. 
Feljutni mi a hagyományos módot választottuk: gyalog. Lehetett volna még dzsipekkel – de épphogy kiszálltunk a tuk-tukból, és a sétát még kívántuk is –, illetve elefántháton, amit viszont teljesen elítéltünk: inkább állatkínzásnak gondoltuk, mint kalandnak. Maradt a séta.
Ahogy elindultunk felfelé, a macskaköves út mindkét oldalán árusok ajánlgatták portékájukat. Kalapok, sapkák és esernyők a nap ellen, faragványok, festett képek és egy mérleg. Ki az a barom, aki egy mérleget árul az erőd alján? – mondtuk egymásnak, mire leesett, hogy azt nem árulják, hanem ott lehet méricskélni. A koncepció, hogy leméred magad az indulás előtt, majd akkor, miután megmásztad a hegyet. Rendben, vágtuk rá az ajánlatra, még ha valami lehúzós dolog is, 45 forintot akkor is megér, hogy kiderüljön.  
Sem felfelé, sem lefelé nem volt nagy valami a gyaloglás. Laza tempóban megállás nélkül szerintem 10 perc alatt simán felértünk. Lefelé talán még annyi sem kellett. Nem is értettem először, hogy mire az a nagy felhajtás, hogy én majd ott hány kilót fogok veszíteni. Pedig de! Lefelé megmérve kiderült, hogy majdnem két kilóval könnyebb lettem. A 45 forintnyi rúpiát pedig simán megérte.
 
Presztízs MagazinMennyi az annyi?
A másik emlékezetes dolog az alkudozás. Fenn az erődben több helyi is – állításuk szerint, bár ezt én igencsak kétlem – kézzel festett papírtekercs rajzokat árult. Nem terveztünk venni semmit, de addig-addig köröztek és kérdezgettek bennünket, mígnem leálltunk beszélgetni velük. A rajzok ára 1500 rúpiáról indult (úgy 6600 forint), ami nevetségesen sok volt. Főleg úgy, hogy volt náluk vagy 200 tekercs. Laci megkérdezte, hogy ezek szerint náluk 4000-5000 dollár értéke van… Erre válasz nyilván nem érkezett, de nagyon jó kérdés volt.
Aztán ismét elindult egy elég egyoldalú alkudozás. A végén 50 rúpiáért vettem egy rajzot, és valószínűleg még ennyivel is durván lehúztak, de nekem azt a 220 forintot már megérte.
 
Amit viszont ismét tanultunk:
1. Pofátlanul kell alkudni! Nincs olyan alacsony ár, amit ne mondhatnál ki, illetve amikor elkezdődik az alkudozás, te nem tudsz annyira alacsony árat mondani, hogy neki az ne érje meg. Ha ő azt mondja 1500, te mondd azt, hogy 15...
2. A termékeknek nincs áruk. Azt az esernyőt, amit felfelé még több ezer forintért ajánlgattak, lefelé már 10 rúpiáért, vagyis 45 (!) forintért akartak eladni nekem. Valószínű, van belőle nekik egy vagonnal, és bármilyen kis összegért is érdemes, megéri továbbadniuk.
 
Még nincs értékelve