Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Kubában a helyzet változatlan

…és időt utazni még mindig lehetséges

Mátai András | Mátai András | 2019.07.28. |
Kuba
Kubában a helyzet változatlan
Létezik egy karibi szigetország, Kuba, amelyet nem nagyon kell bemutatni senkinek. Nevét kimondva mindenkinek beugrik róla valami, legyenek azok az álomszép tengerpartjai, ahova pihenni vágyakozunk; a helyi rumok és szivarok, melyekbe belekóstolnánk; a régi autók, melyekbe bele szeretnénk ülni; vagy éppen történelme és államformája, amit szívesen megismernénk.
Majdnem 10 évvel ezelőtt már volt szerencsém Kubában járni, ami számomra meghatározó és egyben feledhetetlen élményt jelentett. Akkor, annak az útnak az „Időutazás Kubában” címet adtam, mivel az volt az érzésem, mintha abba a régi Magyarországba utaztam volna vissza, amit korábban csak olyan filmeken láttam, mint például a Csinibaba. A régi rendszer akkor ott, a 10 évvel ezelőtti Kubában a valóság volt. Személyesen élhettem át és láthattam mindazt, amit addig csak a történelemkönyvekből vagy idősebb rokonoktól ismertem.
Az elmúlt 10 évben aztán jöttek a hírek, hogy Kuba átalakul. Megnyitják a határokat, vége az embargónak, én pedig, őszintén, egy kicsit szomorúan hallgattam mindezt, attól félve, hogy Kuba egyszer s mindenkorra megváltozik.
Most viszont, 10 év elteltével újra eljutottam oda, és örömmel jelentem, hogy – annak ellenére, hogy az ország változik, tényleg változik – ami nekem igazán tetszett, abban változatlan. Így időt utazni Kubában még mindig lehetséges.
 
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
Sokban hasonlítunk
Bár látszólag hatalmas távolság és kulturális különbség van hazánk és Kuba között, a valóságban a két ország nagyon is hasonló. Megegyezik területük, nagyságrendileg egyenlő a népességük, sőt megegyezik a fővárosban élő emberek aránya is. Ezen kívül abban is hasonlítanak, hogy a külföldön élő magyarokhoz hasonlóan nagyszámú kubai közösség él a határokon túl. A mai napig tartó kubai-magyar barátságról és kapcsolatokról ne is beszéljünk…
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
Presztízs MagazinKuba a világ egyik utolsó szocialista országa, amitől számomra olyan különleges és egyedi. Gyönyörű türkizkék tengerpartjai sok más országnak vannak. Rumot és szivart is gyártanak szerte a térségben. Kuba viszont ennél sokkal többet nyújt.
Havanna, a csoda
 
Az autentikus élmény már a repülőtéren kezdődik, ahol a megszokott modern és csillogó terminál helyett egy kissé lepukkant, szürke épület fogad. Ez még nem lenne egyedülálló, mert ilyen reptereket a világon sok helyen látunk, ami viszont feltűnik, hogy valami hiányzik. És ez az érzés elkísér egész kubai utad során. Az országban nincsenek reklámok és plakátok. Ami van, az is maximum valamilyen állami propaganda, mely valamelyik korábbi vezért vagy forradalmat dicsőíti. Már ez egy furcsa érzést vált ki az emberből, főleg belőlünk, akik olyan helyről jövünk, hogy lépten-nyomon mindenhol tolják az arcunkba a reklámokat.
 
A reptérről kihajtva ugyanez az érzés kísér tovább. Közlekedési jelzőtáblák szinte alig vannak, a terminált elhagyva pár méter után olyan érzése van az embernek, mintha egy elhagyott mellékúton lenne. Első alkalommal éjjel érkeztünk, amikor ezt az érzést még az is fokozta, hogy a reptér körzetéből kilépve a közvilágítás is megszűnt, pár száz méterre úgy éreztük, mintha a semmi közepén járnánk.
Presztízs MagazinA kubai vidék városképe elég egyszerű. Havanna, a főváros viszont egy igazi csoda. Utánozhatatlan hangulata, ami nemcsak abból áll, hogy rettentő jó fej kubaiak lakják, akik ízig-vérig latinok, hanem a látvány miatt is.
Először is ott a mondhatnám régi tragacsok, annyi kivétellel, hogy egyáltalán nem tragacsok. Az 50-60 éves old-school autók kifogástalanul működnek. A tulajdonosok nem kis energiát fordítanak arra, hogy autójuk által megmaradjon a történelem egy kis darabja. De az állam is vigyáz rájuk rendesen! Az országból kivinni őket szigorúan tilos.
De nem csak az antik autókra kapja fel az ember a fejét. Arányuk nagyjából úgy néz ki, hogy 30% az igazán régi, legfeljebb 20%-uk kinézetre nyugatinak mondott, a valóságban Ázsiában, főleg Kínában gyártott új autók. A maradék 50%, tehát az autók fele pedig az általunk is oly jól ismert szocialista csodák: Lada, Polski, IFA, UAZ, Barkas. A retro autók szerelmeseinek Kuba tényleg maga a Mennyország.
A havannai utcaképet tehát már alapvetően meghatározzák ezek a járművek, amit még tovább fokoz az épületek látványa. Rengeteg romos és lepukkant házat látni városszerte, ám ezek számomra valahogy mégsem egy elhagyatott, hanem egy antik külsőt kölcsönöznek. Jellemzően a legromosabb épületek a város szélén, a tengerhez közel állnak, aminek egyszerű a magyarázata: a tenger felől folyamatosan érkező sós levegő apránként emészti fel őket.
 
Kubában két külön világ létezik
 
Presztízs MagazinHogy Kubát akár alapszinten meg tudjuk érteni, elengedhetetlen ismerni a pénzügyi rendszerét. Hivatalosan két pénz létezik, ami két, teljesen külön világot testesít meg. Van egy pénz, amit eredetileg a helyiek használnak, és van egy pénz, amit a külföldiek. A helyi pénzért elvileg helyi dolgokat, a külföldieknek szánt pénzzel az idegen országokból érkezőknek szóló dolgokat lehet megvenni. Ez így talán még nem hangzik annyira komplikáltnak. Viszont mesélek egy konkrét példát.
Havanna belvárosában sétálva megkívántuk a fagyit. Először megláttunk egy helyi fagyizót, ahol kubai pesoért árultak tekerős fagyit. Választék nem volt, csak egyetlen íz, amit még kóstolás után sem ismertünk fel. Egy adag ára nagyjából 18 forint volt, átszámolva. Utána, úgy 30 méterre volt egy másik fagyizó – ez már a turistáknak szólt. Volt vagy tízféle fagyi, amit választottunk, iszonyat finom volt, de itt már csak konvertibilis pesoval lehetett fizetni. Egy gombóc ára átszámolva durván 450 forintra jött ki.
Vagy ugyanígy lehet enni kétféle pizzát is. A turista bemegy egy számukra fenntartott étterembe, ahol 10 eurót kérnek egy pizzáért. Annyi pénzt, ami hivatalosan egy kubai 2-4 (!) heti fizetése. Egy ilyen vacsorát tehát egy átlagos kubai soha nem engedhetne meg magának. És mégis, a helyek tele vannak helyiekkel. Hogy hogyan csinálják? Erre a kérdésre még ők maguk is nehezen tudnak válaszolni. Az egyik szállásadónk viccesen azt mondta, hogy Kubában rengeteg dolog van, amit ő sem ért, ezért már belefáradt ezeken gondolkodni. Valahogy csak működik, a valóságban mindenki megkeresi a saját betevőjét. A feketekereskedelem él és virul, azon kívül pedig próbál mindenki a turizmusban dolgozni, mert ott van pénz rendesen.
Presztízs MagazinA két kubai világot így nemcsak a pénz, hanem az is meghatározza, hogy melyik kinek a kezében van. Egyik nap betévedtünk egy állami étterembe. Hogy állami étterem volt, az csak később derült ki, amikor meséltem szállásadónknak, hogy mi történt. A régi Hofi-vicc jutott eszembe, amikor bemegy valaki a henteshez, ahol nincs semmi, a végén pedig kiszól a főnök a raktárból, hogy „Józsi, ki az, aki ennyire válogat?!”. Na, ez történt velünk is. Választunk az étlapról, mire jön a válasz: – Az nincs!
– Akkor ez?
– Az sincs.
– Hát mi van?
Kiderült, hogy az egész oldalas étlapról összesen két étel volt aznap kapható.
A helyiek viszont látszólag jól érzik magukat. De mi baj is lehetne egy olyan országban, amit körös-körül a Karib-tenger ölel? Rengeteget süt a nap, szól a salsa, a merengue, szivart és rumot pedig mindenhol kapni.
„Addig mi baj lehet, amíg ott a tenger, süt a nap, van rum elég, és a karib tengeri szellő hűsít mindenkit?!”
 
A helyiek és a közbiztonság
 
Presztízs MagazinSzámunkra hatalmas élmény volt kiszakadni a turistanegyedből, és felfedezni Havanna helyiek által lakott részeit. Útközben szinte minden sarkon ránk köszöntek, beszédbe elegyedtek velünk. Amikor pedig kiderült, hogy magyarok vagyunk, meglepetésünkre mindenkinek felcsillant a szeme. A kubai-magyar barátsággal úgy tűnt, minden helyi tisztában van.
Külön említésre méltó a kubai közbiztonság, ami, bátran mondhatom, Latin-Amerikában egyedülálló. Bármilyen külső kerületben, sikátorban sétáltunk, mindenhol biztonságban éreztük magunkat. És erről a helyiek is biztosítottak bennünket.
Egy aranyos bácsika, például, azt mondta, hogy Kuba legnagyobb előnye a tökéletes közbiztonsága, hátránya pedig, hogy a kubaiak mennyit tudnak feleslegesen beszélni. És ezt alá is írom. Mindkét dolog igaz.
 
Rum mindenhol!
 
Ahogy a turistanegyedet elhagyva sétálgattunk, feltűnt, hogy a boltokban mennyire nagy az áruhiány. Egy idő után külön kerestük a helyi boltokat, hogy körbenézzünk, és szembesüljünk az áruházak egyszerű kínálatával. Általánosságban elmondható, hogy választék az tényleg nincs. Volt, hogy egy 10 méteres polcon végig ugyanaz az áru sorakozott. De sok helyen üres hűtőket és polcokat is találtunk. Rum viszont volt mindenhol!
De ezek a sorok ne tévesszenek meg senkit! Mi kifejezetten kerestük ezeket az élményeket Kubában. Számomra ennek az országnak a különlegessége pont ezekben a dolgokban rejlik.
Kuba másodszorra is – ha lehet ilyet mondani – még jobban belopta magát a szívembe. Titkon reménykedem abban, hogy az ország még sok ideig ilyen marad, ahova néha újra el tudunk látogatni, hogy visszautazzunk a régi szocialista időkbe.
 
 
 
 
Még nincs értékelve