Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Négy égtáj színei Londonban

dr. Szász Adrián | dr. Szász Adrián | 2020.08.09. |
London
Négy égtáj színei Londonban
Jelenleg mindannyian csak álmodozunk arról, hogy újra utazhassunk – így ez az időszak azzal (is) telik, hogy felidézzük korábbi kirándulásaink emlékezetes pillanatait. Olyan rejtett gyöngyszemekre is bukkanhatunk ilyenkor az emlékbe eltett élményeink polcán, melyeket a nagy rohanásban nem volt időnk értékelni – pláne másokkal megosztani – akkor, amikor megtörténtek. Az Egyesült Királyság fővárosa, London ma már kevés magyar előtt ismeretlen, rengetegen járhattunk ott az elmúlt évtizedben, kint élő, dolgozó rokonokat, barátokat látogatva (netán éltünk is a városban, ahogy jómagam). Nyilván nem mindenkinek volt ideje a szélrózsa minden irányába elindulva felfedezni a helyet, pedig bármelyik útját választjuk, az előbb-utóbb izgalmas környékekre visz. Most csokorba szedek ezek közül néhányat, amik eddig szanaszét hevertek a gyűjteményemben: London random rejtett gyöngyszemei következnek – északról, keletről, nyugatról és délről.
Észak: Camden Town
 
Tudom, ez nem annyira rejtett, de elsőre a kötelezők – Big Ben, Westminster, St. James Park, Buckingham Palace, Trafalgar Square, Tower Bridge – mellé nem biztos, hogy mindenkinek belefért. Pedig megér egy mesét London tán legbohémabb negyede, a falfestményekkel teli, alternatív zenétől hangos, művészek és piaci árusok által benépesített, mindig nyüzsgő-Presztízs Magazinmozgó, fiatalosan vibráló Camden Town. Ha éhesen megyünk, tutira egy csomó pénzt otthagyunk majd, annyira berántanak a nemzetközi konyhák mindent belengő, egymással bizarr kavalkádba vegyülő illatai, így érdemes inkább ebéd után útba ejteni e csatornákkal szabdalt városrészt. Mert ha már költünk, vegyünk inkább egyedi ruhadarabokat, retró használati vagy dísztárgyakat itt, jobban járunk. Ki gondolná, hogy ezt a „komolytalan” kerületet egy komoly jogászemberről – Charles Pratt első Camden grófról – nevezték el, aki a városrész fejlesztését – 1791-ben – kezdte. Később egy másik híres Charles, Dickens író is élt itt, majd Amy Winehouse énekesnő szintén, ő 2011-ben Camden téri otthonában is hunyt el – 27 évesen, alkoholmérgezésben. Emlékét életnagyságú bronzszobor őrzi a Stables piacon.
 
Észak: Hampstead Heath
 
Presztízs MagazinCamdenből csak egy negyedórányit kell felfelé buszoznunk, hogy – korosodjunk is vagy 15 évet. Egy sokkal nyugisabb, jó értelemben véve öregesebb tempójú kisvárosias környezetben fogunk kikötni. Hampstead negyedet főként jómódú értelmiségiek lakják, György-kori épületek között sétálhatunk itt igényes butikokkal, éttermekkel teli sikátorokban. Előbb-utóbb kikanyargunk Hampstead Heath-re, erre az erdős, mezős, tavas óriási városi parkterületre. Innen emelkedik a Parliament Hill nevű domb, amelyre felgyalogolva gyönyörködhetünk London panorámájában egy új perspektívából, sárkányt eregető fiatalok, kutyát sétáltató családok között, egy kicsit amolyan „brit Normafa” feelingben. Azt mondják, Hampstead Heath ihlette C. S. Lewis írót a Narnia krónikái című fantasy megírására, de nem ő volt az egyetlen művész, akit ez a városrész múzsaként csókolt meg: szerepel a környék Monty Python-féle tréfajelenetben, de még Bram Stoker Dracula regényében is. A turisták elől „menekülő” londoniak már több mint 200 éve járnak ide friss levegőt szívni, fotózni, festeni, olvasni és horgászni. 
 
Kelet: Brick Lane
 
Presztízs MagazinMegint egy nagyon más hangulatba kirándulunk át, mintegy háromnegyed órányit utazva, Kelet-Londonba. A Brick Lane nevű – szó szerint – színes, hosszan kanyargó utca mára fokozatosan London bangladesi közösségének központjává vált. Olyannyira, hogy Banglatownnak is nevezi a helyi szleng, noha a 19. században még ír és zsidó családok népesítették be. Ha az utca mesélni tudna… Hányféle embertípus, vallási és filozófiai irányzat nyomaiból olvashatna fel nekünk! A Brick Lane és a leágazó mellékutcák házfalai persze így is mesélnek: tele vannak pingálva elgondolkodtató képregényekkel, feliratokkal, életképekkel. Minden sarkon több curry-étterem várja a vendégeit, van egy hatalmas és híres piac egészen speciális ázsiai árukkal és extravagáns fazonokkal, na meg tengernyi vintage bolt a világ összes menő bakelitlemezével, farmertermékével, bőrkabátjával, színes-szagos bakancsával és női cipellőjével. Nem biztos, hogy érdemes sötétedésig maradnunk, de világosban nem kell félni, még fényképezni is bátran lehet (én szilveszter napján jártam végig, mindenki mosolygott a kamerámba). Ha északról délnek haladva követjük a graffitiket, előbb-utóbb Whitechapel negyedben végezzük – ez mondjuk így morbidan hangzik, főleg, ha tudjuk, hogy anno itt garázdálkodott Hasfelmetsző Jack is…
 
Kelet: Essex megye  
 
Presztízs MagazinEz meg nagyon punkos lesz, igazi melós környék futballhuligánokkal, piercinges, műszempillás nőkkel, nagyszámú fekete és mindenféle színárnyalatos lakossággal (50 százalékhoz közelít az arányuk a magukat fehérnek vallók mellett). Ahogy kifelé tartunk a metrón a West Ham United „kalapácsos” (kétkezi munkások által rajongott) futballcsapatának székhelyén és a 2017-ben rapslágert (by Ramz) is ihlető Barking kerületén át, úgy sötétednek az árnyalatok, akárha Manhattanből Brooklyn mélye felé közlekednénk. A ruházatok ezzel egyenes arányban színesednek, az afrikai kultúrákból áttelepült emberek – főleg a hölgyek – elképesztően szivárványos, tarkabarka ruhatárat vonultatnak fel. London itt már a vonzáskörzetébe, Presztízs MagazinGreater Londonba torkollik, ennek része Essex megye is, amit keletről már csak az Északi-tenger határol. Essex jelentése óangol nyelven: keleti szászok. A gyárakat – például a Fordét – leszámítva vidékies hangulata van a helynek. Hogy lássuk, milyen különös karaktereket adott nekünk e régió, jegyezzük fel, hogy erre élt Keith Flint, a Prodigy zenekar tavaly elhunyt frontembere, innen indult Dave Gahan, a Depeche Mode énekese, Frank Lampard és Harry Kane labdarúgók, Jamie Oliver sztárséf vagy Maggie Smith színésznő. Van a környéknek lakótelepibb arca is: ha ezt akarjuk megismerni, nézzük meg az Akvárium című 2009-es filmet (figyelem: nem egy „feelgood” mozi!).
 
Nyugat: Pimlico, Kensington és Chelsea
 
Presztízs MagazinFöldrajzi elhelyezkedést és életérzést tekintve is jöjjön a másik véglet! A jól szituált London, a prospektusokból, blockbuster alkotásokból ismert főváros. Bankárok, befutott filmsztárok és cégvezetők lakóhelye, a nagybetűs Nyugat. Én Pimlico elegáns lakónegyedét is már ide számítom (bár ez még eléggé középen van), imádok itt sétálni a csendes utcákban, a tekintélyt parancsoló 19. századi fehér házak között. A szomszédos Chelsea kerület felé haladva találunk egy csomó kiülős teázót, kávézót, cukrászdát, csupa Instagram-kompatibilis helyet. Az egyik verzió szerint maga a városrész is egy évszázadokkal ezelőtti kocsma tulajdonosáról – bizonyos Ben Pimlicóról – kapta a nevét, noha H. G. Wells Az álom című regényében azt írja, a Pimlico szót a kereskedelemmel együtt Presztízs Magazinhozták be brit földre amerikai hajók, az Algonquin indián nyelv egyik utolsó (ismeretlen jelentésű) szavaként. Míg ezen gondolkodunk, meg is érkezünk Kensington és Chelsea negyedbe. Ez is művészeti központ, de nagyon másképp, mint Camden, Hampstead vagy a Brick Lane. Nem underground, és nem is az az elmélázós, visszavonulós hely. Sokkal inkább látványos, színpadias, grandiózus. Csakúgy, mint a közepére épült Royal Albert Hall koncertterem, és megannyi múzeuma. Számomra ez a rész a „leglondonabb” London. Ide megyek, ha csodálni akarom a várost azért, amiért csodálni érdemes, vagy irigykednék egy kicsit a lakóira azért, amiért e metropolisz szívében élhetnek.
 
Nyugat: Notting Hill                  
 
Presztízs MagazinIgen, Julia Roberts és Hugh Grant, Sztárom a párom, az abban „szereplő” ikonikus könyvesbolt (ami 1999 óta sajnos már bezárt), na meg a híres Notting Hill Karnevál augusztus végén. Ezek köthetők ide, no és a Portobello utcai piac, amely legalább olyan hosszan kanyarog, mint a Brick Lane-i és legalább annyira változatos árukat kínál, mint a Camden Town-i. A kisugárzása mégis más: nyugodtabb, nem felgyorsít, inkább lelassít, senki nem győzköd, hogy nála vásárolj, az eladók épp oly türelmesen szemlélik a potenciális vevőket, ahogy utóbbiak bámészkodnak az üzletekben, a kirakatok előtt. Zsúfolt persze tud lenni, sőt, de nem sodor el a tömeg, csak hömpölyög melletted. Itt is jók például a sütizők, a szendvicsezők, ha megéheznél, és itt is vehetsz magadnak autentikus – többek közt egyedi zenekaros – pólókat. Presztízs MagazinHa már a karnevált említettem, annak sztorija 1959-ig nyúlik vissza. Az első megszervezése a háború után Londonba települt karibi tömegek és a helyiek közötti feszültségek enyhítését célozta, de akkora siker lett, hogy 1965-től kivitték eredeti helyszínéről, a városházáról az utcára. Az évek múltával még inkább karibi színezetet kapott, sőt a riói kultúrát is ünnepli. Mára eléggé kinőtte a takaros Notting Hillt, de beszüntetni a nagy érdeklődésre tekintettel biztosan nem fogják (bár 2020-ban nyilván ennek a megrendezése is kérdéses), mert még Károly herceg is kiállt mellette. Felvetődött, hogy átvigyék a Hyde Parkba, persze akkor már nem lenne annyira eredeti.
 
Dél: Canary Wharf
 
Presztízs MagazinKét helyszínünk van még – nyugatról délnek haladva bő fél óra alatt ott is vagyunk a Canary Wharf-on. Ha metróval megyünk, s jut rá időnk meg energiánk, szakítsuk meg utunkat a Monument megállónál, ahol megmászhatjuk az 1666-os nagy londoni tűzvész emlékére az 1670-es években emelt The Monument tornyot, a maga 311 (csiga)lépcsőfokával. Csak így juthatunk fel a szűk építménybe, de megéri az izomlázat: 62 méteres magasából lélegzetelállító városkép tárul elénk. Tiszta időben jó a tetejében körbesétálni, elnézni innen eddigi állomáshelyeink irányába, majd, ha lebaktattunk, tovább portyázni Canary Wharf megálló felé. Az itt – a Kutyák szigetén (Isle of Dogs) – felépült felhőkarcolós üzleti negyed London és a világ egyik pénzügyi központja, egyben bevásárlónegyed. Nevét a helyi rakpart egyik kikötőállásáról kapta, amelyet egy mediterrán és Kanári-szigeteki gyümölcskereskedő cég leányvállalata épített. Így lett az egész irodaházas dokk-központ neve „Kanári-rakpart”. A hely ikonikussá, new yorkias feelingjével afféle gazdasági szimbólummá vált, a modern világ kritikusait sem hidegen hagyva. Jó példa erre az angol Radiohead együttes Fake Plastic Trees című szerzeménye.    
 
Dél: Greenwich
 
Presztízs MagazinCanary Wharf „műanyag fái” közül csak egy ugrás Greenwich kerület központja, és ezt az ugrást igen látványos, felszíni metróúton tehetjük meg. A Temze déli partja a zónaidő-számítás alapját képező nullás hosszúsági köréről – na meg a királyi csillagvizsgálójáról – ismert, bár én nem ezek miatt jártam ide elég gyakran kikapcsolódni. Igazi kis fiatalos egyetemi városrészt találunk itt, ahol mindig fellélegeztem, ha a belváros lüktetéséből érkeztem. Szellősek és otthonosak az utcák, miközben a történelem szinte tapintható. A Temze-parton találjuk a világ utolsó teaszállító vitorláshajóját, az 1870-ben útnak indult Cutty Sarkot, amely összesen nyolcszor járta meg anno – fedélzetén teával, gyapottal, szénnel – a Kína-Anglia távot, de (Londonból 67 nap alatt) Sydneybe, majd New Orleans-ba, Presztízs MagazinRióba és Fokvárosba is eljutott, mielőtt megpihent volna Greenwichben. Abszurd, hogy ennyi mindent kibírt, s a vesztét majdnem a 2004-es restaurálása okozta, amikor hagytak rajta túlmelegedni egy porszívót… De szerencsére a kisebb tűzvészt is túlélte! Ha még van erőnk, sétáljunk egy utolsót – gondolatban, hiszen e sorokat valószínűleg ki-ki az otthonában olvassa – az Old Royal Naval College („Nagy Britannia Sixtus-kápolnája”) nemrég szintén renovált patinás falai között, vagy a Greenwich Parkban, a legöregebb királyi parkok egyikében, amely 2012-ben a londoni olimpia lovasversenyeinek is helyet adott. Nos, olimpia idén sajnos nem lesz, de reméljük, akinek kedve támad, az néhány hónap múlva ismét szabadon útra kelhet akár Londonba is! Addig is vigyázzunk otthon a porszívókkal.
Még nincs értékelve