Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Néhány túra a főcsapáson túlra

5+2 takaros úti cél európai nagyvárosok közelében

dr. Szász Adrián | dr. Szász Adrián-Profimedia-Red Dot | 2020.10.30. |
külföld, utazás
Néhány túra a főcsapáson túlra
Lassan újra fürkészhetjük a kedvező árú repülőjegyeket, bár a 2020 előtti bőség zavara a kínálatban nyilván nem fog egyik napról a másikra visszatérni. Azért egy Brüsszel, Dublin, Göteborg, Lisszabon vagy Málta óvatosan már tervezhető, véghezvihető. Kedvelt európai úti célok ezek, aki egy kicsit is utazós típus, az gond nélkül elhelyezi őket nagyjából jó helyre egy vaktérképen (utoljára földrajzórán használtam ezt a kifejezést). Ha viszont azt mondanám: Birgu, Cascais, Dalkey, Leuven vagy Smögen, az ötből mondjuk kettőnél több találata keveseknek lenne. Pedig ugyanazzal a jeggyel ezek a (kis)városok is elérhetők, hiszen a „nagytestvéreiktől” egy nap alatt megjárható távra fekszenek, és meg is érdemlik azt a napot. Már ha fel tudjuk szabadítani a vidékiesebb hangulat, egy tengerpart vagy egyszerűen csak a más jellegű plusz élmény kedvéért. Lássuk, melyik kicsit miért érdemes – nagyon is – beterveznünk!
1. Lisszabonból Cascais és Estoril (Portugália)
A portugál főváros bármelyik állomásán szállunk is fel a megfelelő elővárosi vasútra, nem kell 35-40 percnél többet vonatoznunk az arisztokraták egykori pihenőhelyéig. Cascais a 12. század környékén még halászfalu volt, amely Lisszabont látta el haláruval. Az 1755-ös lisszaboni földrengés aztán elpusztította a város nagy részét, melynek maradéka egy időre Napóleon kezébe került. I. Lajos portugál király azonban később itt alakította ki a királyi család nyári rezidenciáját. A település – épp a kiemelt figyelemnek hála – már 1878-ban rendelkezett elektromos közvilágítással, hamar odaért a vasút, és kaszinók, golfpályák is létesültek. A mutatós villákban a korabeli arisztokrácia élénk társasági életet élt, ezen a helyen állítólag még a háborúkban egymással ellentétes oldalon álló országok uralkodói, főnemesei is békében társalogtak egymással a különböző fogadásokon. 
Presztízs MagazinCascais tengerpartja gyalog könnyűszerrel bejárható, nyaranta a település ma is üdülőhellyé változik. Már nemcsak az elité, mint anno, hanem rengeteg középosztálybeli portugál, sőt brit család is rendelkezik itt lakással. A helyiek szerint a cascais-i éttermek konyhája sokkal izgalmasabb, mint a lisszaboniaké. A város főterén a mai napig aukciókon, licitálással kelnek el a halak. Cascais a szomszédos Estorillal egybeépült, csak a várostábla választja el őket. Estoril partjáról naplementekor szép a kilátás Cascais fényeire, és e vidéken olyan kellemes az éghajlat, hogy a települések évente kétszer borulnak virágba. Estorilban töltötte száműzetése nagy részét 1957-ben bekövetkezett haláláig Horthy Miklós kormányzó, akit ott is temettek el, de ma már itthon van a sírhelye.
 
Presztízs Magazin2. Dublinból Killiney, Dalkey és Howth (Írország)
Írország fővárosából startolva is akkor tesszük a legjobban, ha a helyi elővárosi vasúttal, a DART-tal közelítjük meg – először – Killiney öblét. Itt leszállva mindjárt fellélegezhetünk a város zajából a festői környezetben, a homokos, hullámok mosta tengerparton – jó esetben – napfényben, idillben és nyugalomban. A parton sok szép kavicsot gyűjtve természetesen (már akinek ez rajtam kívül még szokása)! Innen már csak egy ugrás – visszaszállva a következő járatra – az aprócska ékszerdobozként számontartott Dalkey üdülőfalu, amit még a vikingek alapítottak, és már a középkorban aktív kikötő volt. Ma olyan hírességek lakják, mint a U2 együttes ikonikus frontembere, Bono, az énekesnő Enya, de a 2020-as karantén alatt még Matt Damon is itt ragadt, miután éppen a közelben forgatott. Azt mondják, ha megmásszuk a dombot, amelyre Dalkey épült, tiszta időben akár Walesig elláthatunk.
Mi – és itt egy személyes sztori jön – ottjártunkkor meg is tettük (a mászást). A városka utcáin való felfelé kapaszkodás közben gyönyörködtünk a helyi celebek villáiban, még inkább az azok közt elénk táruló kilátásban, a háttérben Dalkey lakatlan szigetével. Volt, aki még a kertjébe is beinvitált fotózni, mondván, onnan a legszebb a panoráma. És ha már felmásztunk: hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtük keresni Bono házát (tudtuk, hogy nem lehet messze). A helyiek útbaigazítása így szólt: „kizárt, hogy ne ismerjük fel”, akkora kapuja van, ami minden kilátást (és belátást) eltakar. Nos, hatalmas kapuból találtunk egy párat, mire beleütköztünk egy dalszövegekkel telefirkáltba… Tényleg nem lehetett eltéveszteni. Ám amint olvasgattuk a rajta lévő idézeteket, kiszólt a kaputelefonon egy hang, hogy hagyjuk el a magánterületet. Fél perc múlva ki is jött az illető, kérve, hogy távozzunk. Már épp engedelmeskedtünk volna, amikor mögülünk az útról a bejárat elé gördült egy fekete Audi, a hátsó ülésén a sofőrje által hazafuvarozott Bonóval, akivel így személyesen is találkozhattunk! Az élményt a nap harmadik állomáshelyén, Howth félszigetének meghitt kikötőjében, egy világítótorony tövében, vízben lubickoló fókákat figyelve dolgoztuk fel. Ugye, hogy megérte kiruccanni Dublinból?
 
Presztízs Magazin3. Brüsszelből Leuven (Belgium)
Brüsszelből Bruges és Gent is kényelmesen elérhető, csodás városok, de ha valakinek csak egy (fél) délutánja van, amit mégis ki akar használni, annak Leuvent érdemes megcéloznia (naponta 113 vonat indul, mindössze 16 perc a menetidejük). Hogy a(z év)számoknál maradjunk, Leuven már a 14. századtól a posztókereskedelem egyik központja volt, 1425-ben pedig elkezdődött az igazi aranykora, a Leuveni Katolikus Egyetem megalapításával (amelynek pont a posztókereskedő ház épülete adott először otthont). 15. századi a város főtemploma, a Szent Péter templom és a gótikus városháza, a település legnagyobb büszkesége azonban a mai napig is Németalföld legősibb egyeteme, a világ egyik legszínvonalasabb felsőoktatási intézménye. A hely magyar vonatkozása, hogy 1922-ben itt bukkantak rá első verses nyelvemlékünkre, az Ómagyar Mária-siralomra – az egyetemi könyvtár anyagában, az ún. Leuveni Kódexben –, amely aztán kalandos úton hazajutott Budapestre.
A város történelmi jellege miatt az utcái sikátorosan szűkek, ezért rengeteg az egyirányú út, és az egész belvárosban 30 kilométer per órás korlátozás vonatkozik az autókra. A diákok éppen ezért előszeretettel közlekednek inkább – tömegközlekedés helyett is – kerékpárral, de a központ viszonylag kis területe és a vonatállomás közelsége miatt mi turistaként akár gyalogosan is körbejárhatjuk Leuvent. Ha nagyon megszomjaznánk a sétában, gurítsunk le egy Stella Artois-t, ami itt készül egy a 13. század óta működő helyi serfőzdében, a mai InBev sörgyárban. Amikor indult, a város még 52, egyenként kb. 120 embert foglalkoztató serfőzdét számlált! Megjegyzés – ezt is a tapasztalat mondatja: az ott főzött Stella mintha teljesen más (nyilván sokkal jobb) ízű volna, mint amit itthon palackozva kapunk. Aki nem sörös, annak pedig ajánlom a botanikus kert és a történelmi épületek közötti kis udvarok bejárását, közben gyümölcssör kortyolását (az olyan, mint az üdítő). 
 
Presztízs Magazin4. Göteborgból Smögen (Svédország)
Na, ez egy kicsit kakukktojás, mert nem egy elővárosi vasúttal elérhető „Budapest Szentendréjéről” van szó, hanem mondjuk egy Budapest–Balaton távról, és – már csak az úti cél jellegénél fogva is – célszerűbb autóval nekivágni. A nyugat-svédországi Smögen halászfalu ugyanis eredetileg több kis szigetecskére épült, melyek az idők folyamán összeolvadva ma gyakorlatilag egy nagy önálló szigetet alkotnak. Ennek megfelelően hídon át érkezhetünk a filmbeillő helyszínen elhelyezkedő településre, amelynek a neve valószínűleg a svéd smyghål szóból ered, ami szabad fordításban „szűk nyílást” jelent, de itt inkább a korábbi kis szigetek közti szűk nyílásokra kéretik gondolni, nem másra. Smögen amúgy a körülbelül 600 méter hosszú, fából készült mólójáról híres, amelyen színes – a helyi festési szokásoknak megfelelően főleg piros – régi halászkunyhók találhatók, ezek némelyikében boltok, büfék, étkezdék üzemelnek. A piros házikók büszkén „rikítanak” a szürkés-sziklás háttér előtt. 
Smögen a svéd nyugati part egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja, amely a halairól, a garnéláiról és más finom tenger gyümölcseiről ismert, sőt Svédország legjobb halpiacainak egyike is itt található. Éjszakai élete sem unalmas állítólag, de még a város mögötti lakatlan szigetrészen is érdemes külön kóborolni: egyrészt jóleső túra, másrészt a különböző hasadékok között stégeken, kis hidacskákon tudunk átjutni, azaz még izgalmas – kicsit misztikus – is, a bátrak és a sportosok jutalma pedig, hogy a sziget valamely magaslatáról ráláthatnak a végtelen(nek tűnő) Északi-tengerre. Smögen hasonló távolságra fekszik egyébként a norvégiai Fredrikstadtól és a Saab-gyárnak helyet adó svédországi Trollhättantől is, amely a mondák szerint valóban a folyójában élő trollokról kapta a nevét. Vezetés közben a svéd utakon azonban nem gonosz lények felbukkanásától kell tartanunk, hanem a kedvenc erdei bogyójuk fogyasztásától megrészegülő jávorszarvasoktól, akik sajnos sok balesetet okoznak. Maga a jávorszarvasles viszont – akár útban Smögen felé is – jó móka, mi láttunk egy egész családot!
 
Presztízs Magazin5. Vallettából – vagy Málta bármelyik „nagyvárosából” – Birgu
Málta egy kis sziget(csoport), így a nagyvárosai sem nagyok, a kisvárosai meg egészen aprók. Ahogy Máltán minden kicsi, még az emberek – meg a távolságok – többsége is. Egyszer véletlenül egy faluval később szálltam le a helyközi buszról, mint kellett volna, és simán visszasétáltam secperc alatt az előző községbe. Ennek a piciny országnak azonban óriási történelme van, amelyből most csak annyit emelnék ki, hogy nem mindig a most mindenféle – például tömegközlekedési – központjának számító (egyébként gyönyörű) Valletta volt a fővárosa, hanem a vele egy öbölben, szemközt fekvő Birgu, amely 1565-ben még a Città Vittoriosa, azaz Győzelmes Város nevet kapta – ma is sokan így emlegetik –, miután a törökök nem tudták bevenni. Előtte San Angelónak hívták, mai elnevezése pedig az olasz-spanyol borgo (erődített hely, város) szóból származhat. Mivel azonban Birgu olyan, mint a bors: erős, de (sok embernek) kicsi, 1566-tól új fővárost építettek a túloldalra, ez lett Valletta.
Birgu közben a brit földközi-tengeri flotta bázisa volt 1979-ig, hajójavító műhelyekkel, jól képzett szakmunkásokkal. Rendkívül hangulatosak a település mézszínű házai a Máltán megszokott színes balkonokkal, a díszes utcatáblákkal és a portákon feltűnő vallási ikonokkal, relikviákkal (amik itt legalább olyan gyakoriak, mint nálunk a postaládákon a „nem kérünk reklámot” feliratok). Október elején tartják a Birgufest rendezvénysorozatot, melynek keretében az utcákat zenészek töltik meg, s egyik este a „Birgu gyertyafényben” program jegyében a közvilágítást kikapcsolva kizárólag gyertyákkal, fáklyákkal és mécsesekkel világítják be a várost. Autóval csak a lakosok hajthatnak be Birguba, amúgy gyalog – de ahogy mondtam, a távok is kicsik – közelíthető meg. Szóval érdemes ide átkalandozni Vallettából, mert sokan csak onnan gyönyörködnek a látképében, pedig az utcái még csendesebbek és takarosabbak, kevesebb a turista, azaz autentikusabb az egész Málta-élmény!
 
Presztízs Magazin+1.Hegymászóknak, hívőknek
Barcelonából Montserrat hegyét ajánlom egy kiadós túrára: éppen egy óra az út vonattal, onnan gyalog, felvonóval vagy fogaskerekűvel juthatunk fel a hegyre, a Santa Maria de Montserrat bencés kolostorhoz, amelyhez a világ minden tájáról sokan elzarándokolnak a Fekete Madonna és gyermeke (Mária és a kis Jézus) kegyszobrát megérinteni. A 890 körül (újra)felfedezett – előtte is létezett, ám egy időre nyoma veszett – szobornak a hívők pár hozzá kapcsolódó csodás eset miatt mágikus erőt tulajdonítanak. Aki nem emiatt megy, annak is megéri, mert menő a túra a csipkézett hegyek között!   
 
Presztízs Magazin+2. Az ókor szerelmeseinek
Rómából Ostia Anticába – ami nem egyezik meg a tengerparton fekvő modernkori Ostiával – azért is érdemes egy bő húszperces úttal kivonatozni, mert amíg a római műemlékeknél tömeg van, és majd mindenki fotóin ugyanazok az építmények szerepelnek (persze valakinek pont az a cél, hogy „itt én is jártam”), addig Ostiában harapni lehet a levegőt, egy komplett ókori település maradványai között sétálva úgy, hogy – legalábbis amikor én voltam – senki nem zavar meg abban, hogy elmélkedj azon, hogyan zajlott az élet anno. Felemelő ez a csendes időutazás, kiragadja az embert a hétköznapokból.
 
Még nincs értékelve