Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Oroszlánok akcióban

II. rész

Mátai András | Mátai András | 2019.03.05. |
afrika, Botswana
Oroszlánok akcióban
A helyszín Botswana, Afrika. Eredetileg egy esküvőre érkeztünk az országba, amit az utolsó pillanatban 8 tehén miatt lefújtak. A vőlegény családja ugyanis nem volt hajlandó a szokásos menyasszonyárat kifizetni az aráért. A nász tehát elmaradt, de lett helyette szafari.
A történet az ország északi felében folytatódik, miután átautóztuk már a fél országot, és sátraztunk is egyet a szabadban, kint a szavannán. Az igazán izgalmas kalandok viszont csak most kezdődtek, amikor állatlesre indultunk a Chobe Nemzeti Parkba. 
 
A Chobe Nemzeti Park Botswana leggazdagabb és legváltozatosabb állatvilágával büszkélkedhet, ami relatíve kis erőfeszítéssel az ott utazgató turistáknak is elérhető. Más nemzeti parkokkal szemben itt nem kell berepülni vagy behajózni a szavanna mélyére. Nagy eséllyel lehet látni mindenféle állatot a napi hajós és autós túrákon. Így ha már ott voltunk, kipróbáltuk mindkettőt, és befizettünk egy szárazföldi és egy vízi túrára is. 
 
Ki korán kel, aranyat lel – szól a mondás –, ezért az autós szafarik közül mi a másnap reggeli legkorábbit választottuk. Úgy gondolkodtunk, hogy minél korábban megyünk, annál több esélyünk lesz állatokat látni.
 
Presztízs MagazinAutós szafari
 
Még hajnali 6 óra sem volt, máris egy nyitott dzsippel robogtunk a nemzeti park bejárata felé. Mivel az autókat úgy alakították ki, hogy azok a legkényelmesebbek legyenek állatlesre – értsd semmi ne zavarja a kilátást –, még ablakai sem voltak. De még elöl sem, ezért a teljes menetszél nekünk, az utasoknak csapódott. A csípős hideg a csontunkig hatolt, miközben azon gondolkodtam, hogy tényleg megéri-e ez a korai indulás. 
 
Az első állatok, amiket megpillantottunk, két hiéna volt, ahogy átfutottak előttünk az úton. Azt hiszem, ez volt az utolsó pillanat, amire emlékszem, hogy még fáztam. Innen az izgatottság felülmúlta a kényelmünket. 
A hiénákkal kapcsolatban pedig csak azt bántam, hogy miért nem közelebbről láttuk őket, míg vezetőnk nem mesélt egy-két rémtörténetet róluk. 
Az összes ragadozó közül ők a legveszélyesebbek. Mindig falkában járnak és mindenre támadnak, ami mozog. Sőt olyanra is, ami nem. Egyszer egy sátorban alvós szafarin az egyik résztvevő elaludt a sátor előtt a tábortűznél, és arra ébredt, hogy egy hiéna tépi le az arcát. Ilyet más ragadozók állítólag nem csinálnak. 
Presztízs MagazinMindegyik nagyvad ellen van stratégia, amivel túl lehet élni egy váratlan találkozást. Oroszlán ellen a legjobb taktika, ha mozdulatlanok maradunk. Az orrszarvú elől el kell futni, lehetőleg cikcakkban egy nagy fa mögé. És így tovább. A hiénák elől viszont nincs menekvés. Ők mindig támadnak. 
 
Az autós szafarik alapvetően úgy működnek, hogy előre kitaposott földúton autózunk körbe-körbe a park területén, miközben a sofőrök rádión tartják egymással a kapcsolatot. Ha valaki lát valamit, egyből leadja a drótot a többieknek, hogy mások is megnézhessék. 
 
Így jártuk a környéket mi is, miközben hatalmas bivaly- és antilopcsordákat, rengeteg zsiráfot és elefántot láttunk. De persze titkon folyton valamelyik ragadozó vadat reméltük megpillantani. A szafari ideje viszont vészesen közeledett a végéhez. Ekkor már tűzött a nap, lekerült rólunk minden meleg ruha. Talán még a hajnali didergést is visszasírtuk. 
Vezetőnk közölte, hogy elindulunk haza. Úgy tűnt, a hajnali kelés mégsem hozott nekünk szerencsét. 
 
Oroszlán!
 
Presztízs MagazinAlig indultunk vissza, amikor sofőrünk hívást kapott. Oroszlánt láttak a folyóparton! És bár szafarink ideje már lejárt, mi nagyon gyorsan meggyőztük vezetőnket, hogy most ne induljon vissza. Szerencsére nem voltunk messze, és pár perc múlva már meg is érkeztünk a helyszínre. És ott volt! Tényleg oroszlánt láttak. Egy tisztásszéli bokrosban hűsölt az állatok királya. Jobban mondva királynője. De akkor még csak a fejét láttuk. 
 
Hamarosan kiderült, nem véletlen, hogy éppen akkor pont ott pihent. Vele szemben, lent a folyóparton egy hatalmas bivalycsorda iszogatott, melynek előbb vagy utóbb vissza kellett térnie a dús legelőkre természetesen ugyanazokon a bokrokon keresztül, ahol nőstényünk pihent. 
 
Alig ocsúdtunk fel az ámulatból, amikor hirtelen az addigi látszólag nyugodt légkör pillanatok alatt megváltozott. A bivalycsorda, úgy tűnt, indulásra kész, mire oroszlánunk egyből négy lábra pattant. De nem csak ő. Akkor láttuk meg, hogy mellette volt még 4-5 másik oroszlán is, akik mind az árnyékban hűsöltek. 
Ekkor már biztosak voltunk abban, hogy nem mindennapi dolgot fogunk látni. Az oroszlánok és a bivalyok farkasszemet néztek egymással. Olyan volt az egész, mint egy párbaj a Vadnyugaton, csak ez itt a természet párbaja. 
Az oroszlánok támadásra készen álltak, de nyugodtan várakoztak, miközben a bivalycsorda látszólag idegesen mocorgott. Tudták, hogy nincs más választásuk, előbb-utóbb el kell indulniuk. 
 
Presztízs MagazinEgyszerre, mintha csak indítópisztoly dörrent volna, elindult a bivalycsorda. Itt aztán felgyorsultak az események, és a természet kegyetlen valóságának lehettünk szemtanúi. Már amennyit láttunk, mert a több száz bivaly hatalmas porfelhőt kavart. Pár másodpercig nem is láttunk semmit, majd mire kezdett tisztulni a kép, az egyik oroszlán szájában már ott is lógott egy bivalyborjú. A leggyengébb láncszem. A legkönnyebb préda. 
Ez a természetes szelekció. 
Aztán a bivalycsorda amilyen hirtelen indult, olyan gyorsan el is tűnt a távolban, mi pedig maradtunk az oroszlánokkal. Az egyik ekkor még mindig a borjú nyakát szorította, láthatóan szegény állat az utolsókat rúgta. Amikor már tényleg kilehelte mindenét, az oroszlánok egyszerűen behúzták az árnyékba, majd egy kivételével lefeküdtek köré. 
Az pedig elindult, de akkor még nem tudtuk, hová. 
Minden elcsendesedett, a nap erősen tűzött, az oroszlánok pedig a bivalyborjú körül hűsöltek az árnyékban. 
 
Presztízs MagazinPár perc múlva megértettünk mindent. Megjelent a hím oroszlán. A nőstény ment el érte, hogy tudassa vele: az ebéd tálalva. A borjúból a nőstények csak akkor kaptak, amikor a hím már jóllakott.
 
Mint utólag kiderült, elmondhatatlan nagy szerencsénk volt. Már az is hatalmas dolog lett volna, ha látunk egy oroszlánt. Mi viszont láttunk vagy ötöt-hatot, köztük a falkavezér hím oroszlánt is. És a vadászat? Az egyenesen csodakategória. Állítólag ilyenhez eddig még a szafari-vezetők közül is kevésnek volt csak szerencséje. Lehet, hogy a korán kelés mégis meghozta a gyümölcsét? 
 
Vízi szafari – elefántokkal
 
A vízi szafari a reggeli autós kalandunkhoz képest már sokkal nyugodtabban telt. Inkább hasonlított az egész egy sétahajókázáshoz. A lemenő nap fényében fel-alá hajókázva csak gyönyörködtünk az állatokban, melyek akkor látszólag teljes harmóniában éltek egymással. Bivalyok, elefántok, bölények, vízilovak, krokodilok. Úgy tűnt, mindenki jól megtűri a másikat. Aztán történt valami, ami az idilli képet még meghatóbbá tette. 
 
Presztízs MagazinA színen megjelent elefántmama és csemetéje, melyek éppen át akartak kelni a folyón. Az anya határozott léptekkel elindult a vízen keresztül. Már a folyó felénél járt, amikor meghallotta kicsinye trombitálását: nem mert elindulni, megtorpant a vízparton és anyja után „kiáltott”. Elefántmama azon nyomban sarkon fordult, és rohamtempóban indult vissza csemetéjéért. Azután már együtt, szinte ormány az ormányban indultak újra a folyónak. A kis elefántnak a folyó közepe annyira mély volt, hogy szegény teljesen elmerült, a vízből csak az ormánya lógott ki. Igazán megható látvány volt. 
 
Az egész nap felejthetetlen élmény maradt. Hihetetlenül szerencsésnek mondhatom magam, hogy láthattam a kétfajta állati ösztönt: a természetes szelekció kegyetlen formáját, valamint az anyai ösztön hihetetlen erejét. 
 
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
Trófeák – szemmel gyűjtve
 
Presztízs MagazinBig Five – vagyis a nagy ötös – egy vadászkifejezés, melyet az afrikai szafarin tanultam. A név öt nagyvadra utal, melyeket az ottani vadászok szerint a legnehezebb levadászni. Ebből természetesen az is következik, hogy ezeknek az állatoknak az elejtése jelenti a legnagyobb presztízst. A kifejezést aztán szép lassan a kalandvágyó turisták is átvették, de lövések helyett ők csak a szemükkel gyűjtik a trófeákat. 
 
A nagy ötös pedig 
– az afrikai elefánt, 
– az afrikai bivaly, 
– a fekete orrszarvú, 
– a leopárd és 
– az oroszlán. 
Ez utóbbi – az állatok királya – természetesen a fenti listának is a legelőkelőbb tagja. 
 
A Big Five utáni hajsza mára annyira nagy dolog lett, hogy a nemzeti parkok bejáratánál, a szállások recepcióján krétatáblákon jelzik, hogy melyik csoport melyik túrán milyen nagyvadat látott. És bár jegyzik az elefántokat, a bivalyokat és az orrszarvúkat is, a legnagyobb dicsőség egyértelműen az, ha oroszlánt lát valaki. 
Olyannyira, hogy bármilyen szafariról térsz is vissza, abban biztos lehetsz, hogy az első kérdés, amit neked szegeznek, az lesz, hogy láttatok-e oroszlánt. 
 
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
Még nincs értékelve