Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Tulipánokon innen, pillangókon túl

Amszterdam ritmusa és árnyalatai: a narancs, a kék meg a pikáns vörös

dr. Szász Adrián | dr. Szász Adrián-Profimedia-Red Dot | 2020.10.06. |
Amszterdam
Tulipánokon innen, pillangókon túl
Mostanság ünnepelte volna az ötvenötödik születésnapját – az általa alapított zenekar pedig a harmincadikat, csak a koronavírus miatt csúszik a koncert – Bódi László Cipő, a Republic néhai frontembere. „Amszterdam, narancssárga-kék” – énekelte Cipő valaha a holland fővárosról, „szerelmet adj a szerelemért” – folytatódott a szöveg, aminek a jelentését csak később értettem meg (erre majd visszatérek). Az Amstel folyó partján folyó, léha kavalkádba oltott multikultit viszont igyekeztem befogadni és értelmezni, mindahányszor az oroszlános címerű városban jártam. Amszterdamot nehéz elemelni azoktól a mámorszolgáltatásoktól, amelyekkel mindenki azonosítja, bár talán nem is kell, mert a kép ezekkel együtt teljes. Igyekszem azért más oldalát is felvillantani, de már most sejtem, hogy a hely bohém énje úgyis felülkerekedik az összes többin…
Kerékpáros útikalauz gyalogosoknak
 
Színes, sokárnyalatos közegbe csöppen, aki Amszterdamba érkezik, elsőre jobbára csak kapkodja a fejét. Ezt azért sem teszi rosszul, mert ha nem figyel, könnyen összeütközhet egy(-két) kerékpárossal, a magyar közlekedésben megszokotthoz képest ugyanis elképesztően nagy a biciklis forgalom a városban, pedig állítólag Budapest sem áll már olyan rosszul ezen a téren.
Presztízs MagazinHolland szemmel nézve azonban még így is zongorázni lehetne a különbséget: azt mondják, Amszterdam 800 ezer lakosára közel egymillió kerékpár jut. A helyiek több mint fele minden nap két keréken közlekedik, a város bicikliút-hálózata meghaladja a 400 kilométert. Turistaként azért sem árt óvatosnak lenni – még gyalogosan is –, mert a szabályokat a helyiek nem annyira követik, mintha egy kicsit úgy éreznék a bringások: elég sokan vannak ahhoz, hogy más alkalmazkodjon hozzájuk. A nagy számuk már csak abban is lemérhető, hogy Amszterdamban rendre kerékpáros forgalmi dugók is kialakulnak, nemcsak autósak. A biciklilopások száma is rendkívül magas, de ez látógatóként csak akkor érint minket, ha mi magunk is bérlésre adjuk a fejünket. Aki így tesz, az három dolgot jó, ha tud: sisakot nem kötelező viselnie, bárhol parkolhat, a villamossíneken áthajtva viszont vigyázzon, a vártnál is jobban csúsznak!      
 
Presztízs MagazinA fentiekkel már az Amsterdam Centraal vasútállomásról kilépve jó, ha tisztában vagyunk, mert pillanatokon belül el fog mellettünk (előttünk/mögöttünk) repeszteni néhány drótszamár. A legtöbben a reptérről is erre a pályaudvarra érkeznek, s ha a városközpontban foglaltak szállást, talán még a helyi tömegközlekedést sem kell igénybe venniük, olyannyira mindenhez közel, a város közepén teszi le az embert a vonat. Jó választás, ha az első sétánk a pezsgő Warmoestraat bevásárlóutcába vezet – ez nagyjából a helyi Váci utca –, amely a folyóval párhuzamosan halad a pályaudvartól a Dam térig. Létrejöttekor, a 13. században még biztosan nem így volt – bár ki tudja –, de ma a Vöröslámpás negyed közelsége miatt főként nemzetközi konyhájú éttermek, hangulatos kávézók, butikok és – nevezzük nevükön – szexshopok szegélyezik. „Kondoméria” például, amelyben a betérők internetes értékelései szerint „mindenféle formatervezésű és stílusú óvszer kapható, szó szerint bármi, amit el tudsz képzelni”, ráadásul „a személyzet barátságos és hozzáértő minden termékkel kapcsolatban”.
 
Anne, Belle, Mariska, Réka meg én
 
Presztízs MagazinA Vöröslámpás negyedbe sok férfi a párjával kézen fogva is beandalog, s amíg kedvesük a Velencére emlékeztető csatornácskákban gyönyörködik, az urak csatornái lopott sandításaik révén már egy egész másfajta műsort fognak. Lebukás esetén ezzel könnyű megágyazni – na, nem másnak: egy jó kis perpatvarnak. De hogy a negyed művészi értékeire térjünk: az itt található Belle bronzszobor egy dús keblű kurtizánt formáz – ez a világ első emlékműve, amelyet a szexmunkásoknak ajánlottak. A prostitúció itt legális, rendszeres egészségügyi tesztek függvényében űzhető. El sem merjük képzelni, a koronavírus mit művelt az iparággal, igaz, különféle bizarr maszkok az üzletekben dögivel kaphatók, mondjuk az ajánlott ffp3-asra nem emlékszem. A csatornák partjain húzódó sikátorokban mintegy 300 egyszobás lakóteret bérelnek kéjnők, akik a bájaikat ablakban vagy üvegajtó mögött pózolva kínálják. Egy ilyen, vörös fénnyel megvilágított kirakatot próbáltam lefotózni is, ám hamarosan nemcsak a lámpák piroslottak, hanem hasonlóképp a fejem, mert megkergetett az ott dolgozó hölgy „munkáltatója”, hogy belepöccintse a hátsómat egy kanálisba. Legalábbis ezt a szándékát kiabálta utánam angolul, de lehet, hogy félreértettem, és csak egy kávéra hívott volna meg, ha utolér. Pár percig így engem is futtatott, pedig a lányokkal ellentétben én nem pakoltam ki semmit, csak az ebédemet majdnem, úgy kifulladtam, mire leráztam. Abszurd lett volna az életemért kapálózni a romantikusan ringatózó gondolák között, míg partra nem segít egy bámészkodó japán csoport.
 
Presztízs MagazinA Belle szoborról még annyit: ezt bizonyos Mariska Majoor, a Prostitúciós Információs Központ alapítója állíttatta 2007-ben. Mariska tizenhat (!) évesen még maga is űzte az ipart, majd mióta – 1994-ben – szögre akasztotta a magassarkút, a szexmunkások megbélyegzésének enyhítéséért küzdve például felvilágosító túrákat szervez a negyedbe. Mariska – akinek esetleges kelet-európai származására vonatkozóan nem találtam információt – azt vallja, hogy „a prostitúció nem rossz egészen addig, amíg nem valamelyik fél akarata ellenére történik”. Nos, én akaratom ellenére az első amszterdami látogatásomkor úgy eltévedtem ebben a városrészben – pedig esküszöm, csak sétálni indultam –, hogy végül a szállodám recepciósát hívtam fel telefonos segítségért: melyik utcasarkon merre forduljak, hogy hazataláljak. Amint visszaértem, az úriember széles vigyorral közölte: nem kellett volna elkóborolnom, örömlányaik nekik is vannak. Na, gondoltam, ennyit a megbélyegzésről. Még egy személyes szál: ahogy Mariskáról sem tudtam meg közelebbit, sokáig az is rejtély maradt számomra, ki lehet az a Fekete Réka, akinek egy Vöröslámpás negyed-közeli kapualjban állítottak emléket – magyar nyelven. Idézem a kis tábla szövegét: „E házban lakott 2003-tól 2006-ig, és itt kezdte világraszóló karrierjét a nagy magyar művész, Fekete Réka”. Jó hír: a világhálónak hála nemrég fellebbent a (Fekete) fátyol! Rátaláltam Réka honlapjára, s megtudtam: odakint készít egyedi ékszereket többek közt Bauhaus stílusból inspirálódva, e vonalon Amszterdamban is diplomázott.
 
Presztízs MagazinMost, hogy szerencsésen átkötöttem a sikamlós témákról ártatlanabbra, már nem is részletezném az Amszterdam kapcsán persze kikerülhetetlen másik „mariskát”, a marihuána-kérdést. Aki szeretné, az úgyis kipróbálja valamelyik coffeeshopban például a gazdagon fű-szerezett space cake-et – amelyből a korral haladva már gluténmenteset is árulnak, első az egészség! –, vagy rápippant, aztán ha földet ért, leveszi a szkafandert, és elsétál megnézni mondjuk az Anne Frank Házat. Ha így tesz, azzal feltétlenül számoljon, hogy oda célszerű előzetesen online jegyet és időpontot foglalnia, mert főleg a járvány miatti óvatosság idején még körülményesebb lehet a bejutás, noha egyébként sem gyors. Anne Frank ugye az a zsidó származású német lány volt, aki írónak készült, s akit az Anne Frank naplója címmel kiadott, második világháború idején írt naplójegyzetei tettek világhírűvé. Naplójában a családjáról, a barátairól, az érzéseiről, az életéről írt a tizenharmadik születésnapjától kezdve a tizenötödik utánig, amíg ebben az amszterdami házban bujkált ő és a családja (meg egy másik). Aztán elhurcolták őket azokba a koncentrációs táborokba, ahol az édesapja kivételével mind meghaltak. A nácizmus mementója a – némelyek által vitatott hitelességű – napló és a torokszorító hangulatú ház. Magamtól nem keresem az ilyen nyomasztó élményeket, de Amszterdam kapcsán fontos tudni, hogy arrafelé sem csak a pillangók szállnak és a tulipánok nőnek, hanem a sötét oldal is nyomot hagyott.
 
A tartalommal megtöltendő forma
 
Presztízs MagazinA virágok viszont tényleg gyönyörűek, szívesen kértem volna kertészkedési tanácsokat a helyiektől, ha nem száguldottak volna el mellettem a bicajukon – mondjuk legalább ezt kedvesen, integetve tették –, aki meg gyalogolt, az általában turista volt. Tanulhatnánk a hihetetlenül precíz vasúti közlekedésükből, a hollandok minden más náció és embertípus iránti toleranciájából is, a férfiak számára kialakított nyitott utcai vizeldék – gyakorlatilag piszoárok, amelyeknél séta közben csak megáll az ember, befordul a kis falhoz és elvégzi a dolgát – azonban a körülöttük terjengő szaggal együtt nehezen megszokhatók (remélem, sosem vesszük át ezt az ötletet). Elképesztő az a kontraszt is, ahogy a korábban leírt bohém, szabados, itt-ott már züllött forgatag közepéből „kinő” és minden erkölcsi aggály fölé magasodik a gótikus Öreg Templom (Oudekerk), Amszterdam légrégibb épülete. 1213 körül alapították, védőszentje Szent Miklós, itt keresztelték meg Rembrandt gyermekeit, és itt nyugszik a festő felesége, Saskia. Lépésekre tőle pedig ott pózol a Belle szobor. Észvesztő ez a város!
De szerintem csak azzal együtt adhat igazán sokat, amilyen élmények, érzések átélését megengedjük magunknak az utcáin. Gyönyörködni benne nem feltétlenül elég, érdemes egy ritmusra mozogni a lüktetésével. Ritmusos mozgás alatt értsen ki mit szeretne, én arra gondolok, hogy jobb nem ítélkezni, inkább sodródni a hangulattal, befogadni az impulzusokat, tartalommal megtölteni a város alkotta formát. Cipő, akit a bevezetőben idéztem, egy interjúban elárulta nekem: „Amszterdamba azért szerettem bele, mert amikor kint voltam, jó hírt kaptam Budapestről. A lány, aki fontos volt nekem, tudatta, hogy szakított valaki mással”. Nos, innen a nehezen megfejtett sorok: „Amszterdam, narancssárga-kék, szerelmet adj a szerelemért”. Valami ilyesmire utaltam én is, amikor azt írtam: Amszterdam kereteit mi magunk tölthetjük meg emóciókkal. A város ehhez pompás kulisszát nyújt, ám pontosan olyan lesz majd az emlékeinkben, amilyenné hagyjuk válni. Nem állandó, nem egy Róma vagy egy Párizs, hanem örök változó, pont amilyen az időjárás meg a sokszínű népesség is Hollandiában. Előbbi miatt teker mindenki valamit vagy valahová – nehogy meg(f)ázzon, vagy legalább vidáman viselje –, s utóbbi – a sokféle nép keveredése – miatt gyönyörűek az amszterdami nők. Nem annyira az üveg mögöttiekre célzok, de jobb, ha itt befejezem, hátha Mariska is olvassa!
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Történelmi játék a színekkel
 
A holland zászló színe vörös-fehér-kék, Hollandiához mégis a narancssárga színt szokás társítani. A nemzeti ünnepeiken ezt viselik, a királynő születésnapján ilyen szalaggal díszítik a trikolórt, sportolóik és szurkolóik meze is narancsárnyalatú. A magyarázat kissé kusza. Történészek szerint a holland zászlókon évszázadokkal ezelőtt a felső – bizonyos időkben és tartományoknál a középső – sáv narancsszínű volt, az alsó pedig kék. A lobogók használata közben azonban – mivel piros és sárga gyógynövényekből keverték ki a festéket, és a sárga kevésbé volt tartós – a narancs egy idő után (ha középen volt) egybeolvadt a pirossal, illetve (ha felül volt) a sárga festék kikopásával pirossá vált, de távolról mindenképp vörösnek tűnt. Az állandó kék és a kiegészítő fehér fölött így hivatalossá a vörös vált. Az egy ideig alternatív lobogóként is használt narancs megőrzése viszont az Orániai-Nassaui-házból (az Orániai hollandul Oranje, angolul Orange) kikerülő uralkodóik iránti tiszteletből is fontos.
 
Még nincs értékelve