Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

„Én nem vagyok Csabi bácsi a Republicból, én Indián Joe vagyok!"

BOROS CSABA és fiai: Bálint és Ákos

Dr. Borbély Zoltán | Boros család | 2018.11.29. |
Boros Csaba, Republic
„Én nem vagyok Csabi bácsi a Republicból, én Indián Joe vagyok!"
A gyerekek most voltak 23 évesek, mindketten 1995. június 14. napján születtek, mivel kétpetéjű ikrek, és „délelőtti gyerekek”. Császárral jöttek világra, és Bálint volt az első baba, akit kiemeltek édesanyja hasából.
Figyelem!
 
- Ákosnak, akit a családban csak „Szuszek”-nek becézünk, mert kisgyermekként sokat aludt, a szülésnél oxigénhiányos agyvérzése keletkezett, de ezt mi akkor még nem tudhattuk, pedig apás szülés volt. Képzeld, az akkori A3 Televízió rögzítette is a szülést. Szilvi, a feleségem sírva hívott engem, hogy valami nincs rendben Ákoskával. Nekünk csak annyi tűnt fel, hogy az egyik gyermekünk nagyon piros. Meg is kérdeztük, hogy az a gyermek miért ilyen színű, a másik pedig miért nem. Feltűnt az is, hogy csak a Bálintot adták a kezembe, Ákost nem… Szeretném mindenki figyelmét felhívni azóta is, hogy a mi esetünkben, ami után Ákoska súlyos vas- és oxigénhiánnyal született, csak fél évvel később kerülhettünk a megfelelő helyre, Czeizel Barbarához és Dévény Annához. Sajnos akkor már nem lehetett segíteni, és kimondták, hogy soha nem tud majd beszélni! Én akkor nagyon haragudtam arra a doktornőre, aki ezt közölte.
Persze Szuszek tud beszélni, de a „saját nyelvén”, amellyel mindent képes kifejezni, és abszolút hallása van! Ez akkor derült ki, amikor elkezdett dalokat énekelni. Ákoska már minden iskolát elvégzett, amit lehetett, és jelenleg Tordason tölti a hétköznapjait egy otthonban, ahol ő a közösség bohóca. 
 
Ákos a színpad szélén
 
Presztízs MagazinBoros Bálint: – Mivel én kerültem ki először édesanyám hasából, én voltam a domináns. Kiskorunkban szegény Ákost állítólag terrorizáltam is, ahogy mesélték, matchboxszal ütöttem a fejét, de ezt nem tudom elképzelni magamról, mert most is nagyon szeretem, és az emberekkel is nagyon empatikus vagyok. Ákos fogyatékossága soha nem befolyásolt minket. Ugyanúgy jártunk koncertekre, és a testvérem ma is jár. Még a legókból is apró koncerteszközöket, erősítőket, hangfalat raktunk ki. Ákost nem sok dolog érdekli, de a zene az nagyon. Szuszeknak, Szuszinak, Ákoskának, Ákosomnak hívjuk. A szüléskor oxigénhiányos állapot lépett fel, roncsolódott az agyában a beszédközpont és más is… Ettől függetlenül képes mindent kifejezni a maga eszközeivel. Ha valakit szeret, azt azonnal észreveszed, mert ölelgeti, csókolgatja, simogatja, gátlás nélkül szeretgeti. A családban mindenkit szeret, a családon kívül Patai Tomi, a Republic gitárosa a legnagyobb kedvence, de a barátnőmet, Blankát is nagyon kedveli. Szeret csintalankodni az emberekkel. Régen mindig apának szólítottam az édesapámat, de most, ahogy egyre inkább jó barátok is leszünk, Faternak hívom.
– Ákos tudja, hogy a Fater utálja, ha valaki a CD-lemezei között turkál, azt meg különösen, ha nem a helyére teszi vissza. Na most ő simán vissza tudná tenni, de direkt nem a helyére teszi, mert csintalankodik vele. Ákos végtelen áhítattal néz fel arra, amit a Fater csinál. Ezt talán az is mutatja, hogy napjainak a kilencven százalékát az teszi ki, hogy ül az okostévéje előtt, amelyet persze profin kezel, és kizárólag Republic-koncerteket néz! Az, hogy apa zenész, számára csodálatra méltó dolog, ezért mérhetetlenül tiszteli, felnéz rá. Koncerteken leül a színpad végén egy székre, és el nem mozdul onnan több mint két óráig. Vele addig ott kell lenni, amíg az utolsó vezetéket is elviszik, mert amíg akár a legkisebb is a remény arra, hogy a koncert újra elkezdődik, addig ő onnan kirobbanthatatlan! Szerintem a szíve szerint ott ülne reggel nyolcig. Csodálja az apját, felnéz rá, és én is csodálom, mert amit ők elértek, az valóban csodálatra méltó. Én azonban nem apa miatt lettem basszusgitáros, mert először nem is basszusgitárosként kezdtem. Csapnivaló gitáros voltam, ugyanakkor elment a ZOOM nevű együttesünkből a basszusgitáros, beugrottam a helyére, azóta én is ezen a hangszeren játszom. Ahhoz, hogy az ember jó gitáros legyen, naponta több órát ott kell ülni a hangszerrel, és gyakorolni. Basszusgitározni részben apától tanultam, részben az internetről. Mi már három éve nem élünk egy lakásban, mert én a barátnőmmel lakom, ugyanakkor a kapcsolatunk olyan, mint két igazi jó baráté. Beszélgetünk mindenről, a filmekről, a festészetről, ami a Fater kedvence, sőt aktuálpolitikáról is.
– Amikor ott ül a színpad szélén, Ákos szó szerint felnéz az apjára és csodálja is őt, én legalább annyira felnézek rá és csodálom. Ákos nyilván többet van apáékkal. Nagyon szeret „Balatonozni”, ott csücsül a vitorlás hajón hátul, és élvezi, persze néha kicsit fél is… Amúgy is tart jó néhány dologtól. Például bármilyen kicsi kutyától fél, mert a kertszomszédunkban volt egy nagyon hangosan ugató kutya, és megijesztette. Ákos a saját rendszere szerint él. Azért nem mondom, hogy a saját kis világában, mert ez nem igaz, hiszen abszolút itt él, közöttünk. 
– Apáék mindent megtettek értünk. Például Budafokon volt egy kis állatkereskedés, ahol egy William nevű papagájt Ákos nagyon megszeretett, ezért minden vasárnap ebéd után megnéztük „családilag”, sőt sült krumplit is vettünk neki, mert Ákoska megtudta, hogy azt szereti.
– Apával nagyon sok a közös pontunk: a zene, a foci, azon belül is a Vasas szeretete. Még a nagyapám, Pista papa is bigott vasasos, szívünkön viseljük a Vasas sorsát. A másik a filmek, közülük is mindenekfelett a Gyűrűk ura, amelyből apa még olvasott is fel nekem gyerekkoromban. A Blöff és a Brian élete című filmből pedig gyakran idézünk is. Legtöbbször a „fikusz kukisz” és a „mit adtak nekünk a rómaiak?” jelenetsor szövegét.
ezt ide keretesbe
 
Nem lehet feladni!
 
Presztízs Magazin– Nagyon élénken emlékszem Cipő halálára, ami sajnos senkit nem ért váratlanul. Apában soha nem volt kérdőjel azzal kapcsolatban, hogy ezt a zenekart folytatni kell. Ők nem tudnak más alternatívát elképzelni az életükben, mint ebben az együttesben játszani. Persze voltak mélypontok… Képzeld, egyszer Veszprémben, még amikor Sipos F. Tamás énekelt, mindössze 110 fizető néző volt egy Republic-koncerten. Akkor hallottam tőle először és utoljára, hogy „ezt így nem!”. Én vigasztaltam, hogy kell lennie megoldásnak, mellyel újra lehet építeni azt, ami leomlott, és ez a megoldás ő maga volt. Amikor a zenekar újra magára talált, én legalább annyira örültem, mint ő! Nem is tudom elképzelni, mi történt volna vele a Republic nélkül. Ez olyan dolog, mintha valaki futballozik, és levágják az egyik lábát! Onnantól kezdve az ő élete elveszítette volna az értelmét – mesélte Boros Bálint.
 
Nincs „bezzeg az én időnben”!
 
Bálintban és Csabában vannak még közös vonások, noha – tapasztalatból tudom – teljesen másképp fociznak. Bálint jámborabban, Csaba vehemensebben. Nagyon hasonlók ugyanakkor a gesztusaik, a habitusuk, a beszédmódjuk. A legfontosabb kulisszatitok pedig az, hogy mindketten „kajairigyek”, ami azt jelenti, hogy nem adják könnyen a tányérjukról másnak az ételt, még szeretteiknek sem. A zene pedig mindent felülír! Bálint nagyon sok szülinapra és ballagásra emlékszik, amelyeken Csaba egy koncert miatt nem volt ott, mert ha a zenésznek koncertje van, akkor nem lehet sem esküvő, sem temetés…
 
Bálint: Engem abszolút szabadon neveltek, apa mindenben segít, de csak addig a határig, hogy az ne legyen ízléstelen! Emlékszem, amikor focista akartam lenni, apa lejött a Tárnok KSK-ba, és ő lett Aradi Józsi bácsi segédedzője, amit persze ő élvezett a legjobban! Azt szeretné, ha a saját utamat járnám, és ahogy teltek az évek, olyanok lettünk, mint két tök’ jó barát! Persze karácsonykor még meg is ölelgetjük egymást!
Presztízs MagazinBoros Csaba: Felnőttek a gyerekeim, most már Ákost is felnőttesen öltözteti az anyja, Bálint pedig önálló életet élő fiatalember, aki időnként a fiatal felnőttkori trehányságban szenved, de egy felelősségteljes, tisztelettudó gyerek, aki járja a saját útját. Bálinttal még egy színdarabban is játszottam, mégpedig a Tom Sawyerben, ahol én voltam az Indián Joe…
Vidéken és a Karinthy Színházban is játszottuk, és amikor a közönség között kellett bejönnöm azzal a felkiáltással, hogy „Hé, Muff!”, a gyerekek azt kiabálták, hogy „Ez Csabi bácsi a Republicból, ott voltam anyával a koncerten!”. Erre én azt mondtam mély hangon, hogy „Én nem vagyok Csabi bácsi a Republicból, én Indián Joe vagyok! Egy apa persze mindig egyengetni akarja a fiai útját, mert ballépéseket azért elkövethetnek. Soha nem legyintettem meg, elfogadom az ő véleményét, mivel én 56 éves vagyok, ők 24 évesen jobban értik a mai világot, mint én! Bálint sok mindenben segített nekem, még abban is, hogy a Republic újra a régi legyen. A fiatalok baromira nem hülyék, én nagyon nem szeretem, hogy „bezzeg az én időmben” mi volt. Én sem folytatom az apukám nevelési stílusát, mivel én nem éltem át a háborút. Én nem viszem végig a „neveltetést”, mivel ezek a gyerekek saját identitással rendelkeznek. Inkább azt mondanám, hogy az apám hozzáállásán és felfogásán nagyon sokat változtattak az unokái! Apukám filozófia szakos tanár, de ha egy tojásrántottát meg kellene csinálnia, éhen halna. 
 
Áldás
 
Presztízs MagazinBoros Csaba: A közelmúltban beszélgettem egy koncert után egy vallásos hölggyel arról, hogy egy „fogyatékos gyerek” áldás vagy átok. Nos, ilyen tiszta lelkű ember csak áldás lehet, mert utat mutat az embereknek. Az, hogy Ákos egyáltalán létezik, az a legnagyobb áldás az életben még akkor is, ha direkt ellopja a CD-lemezeimet annak ellenére, hogy tudja, ez idegesít a legjobban! Ákos jelen pillanatban a legközelebb álló férfi hozzám, amióta Bálint „kirepült”. A legjobb cimborám, akivel még sunyin össze is kacsintok, amikor az anyukája által tiltott kólát odacsúsztatom neki… Most már a citromos Gösserbe is belekóstol, mutatva, hogy ő már nagyfiú! Ákos olvasni nem tud, de a szóképeket felismeri, ilyen a REPUBLIC, és ilyen bizony a HARIBO is, amit Patai Tomi „turnécsemege” gyanánt szokott neki hozni. Amikor meglátja a gumicukros cég feliratát, felismeri, és azt mondja, hogy ő itt szeretne dolgozni mint, „főkóstoló”. 
 
Még nincs értékelve