Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Családja a Kormorán

Koltay Gergellyel beszélget Koltay Gábor

Koltay Gábor | ifj. Nagy György | 2020.05.13. |
Koltay Gergely
Családja a Kormorán
Koltay Gergely Kossuth-díjas zeneszerző, a Kormorán együttes és ezzel együtt a hazai folk-rock műfaj megalapítója. A most következő beszélgetést rendhagyó módon két évvel idősebb bátyja, az ismert filmrendező Koltay Gábor készítette. Ők nemcsak testvérek, hanem alkotótársak is, hiszen több filmes és színházi produkció, köztük játékfilmek, rockoperák létrehozása fűződik a nevükhöz. Legutóbb – ahogy ők mondják – a főváros legszebb szabadtéri színpadán, a Hősök terén mutatták be az Itt élned, halnod kell és a Trianon című rockoperákat. Jelenleg a Regnum Marianum című rockopera budapesti ősbemutatóján és A Megfeszített című rockopera békéscsabai bemutatóján dolgoznak.
– Különös felkérést kaptam a főszerkesztőtől. Nyilvánosság előtt ugyanis még nem beszélgettem Veled, főleg az életünkről nem. Bár nem emlékezhetsz rá, a családi legendárium úgy tartja, hogy midőn a császármetszés után legyengült anyánkat apánk és nagybátyánk egy székre ültetve felhozták a második emeletre, mikor megpillantottalak, csak annyit mondtam: ki ez a fiú? Ugyanis – bármily furcsa – néhány naposan már fekete hajad volt. 
– Persze, hogy emlékszem a legendára, te ezek gyártásában nagymester vagy! Meg aztán arra is, hogy amikor anyánk a konyhában ügyködött, a rácsos ágyban neked kellett ringatni engem. 
– Egy Gránit kockáért vagy Sport szeletért ezt mindig meg is tettem. Arra viszont nem emlékszem, miért lett Leli a beceneved.
– Ma már én sem tudom visszaidézni, azt viszont igen, hogy apánk hörcsögnek is hívott, valószínűleg, mert sértődékeny és hirtelen haragú voltam. Sokszor felhoztad, hogy a veszekedések alkalmával minden kezem ügyében lévő tárgyat, lett légyen az tintatartó vagy más, hozzád vágtam, sőt egyszer még egy széket is. 
– Arról nem is beszélve, hogy a pincében rendre nekem kellett fát vágni, mert…
– …a furulyázás, később a fuvolázás miatt vigyázni kellett az ujjaimra. Igen, ezt a legendát is rengetegszer hallottam.
Presztízs Magazin– Szóval, ha már a közel hetven évvel ezelőtti „sérelmeket” így felemlegettük, komolyodjunk meg! Ennyi idő távlatából hogyan emlékszel a családunkra?
– A legnagyobb szeretettel és tisztelettel. Heten laktunk egy kétszobás lakásban. Mi négyen az egyikben, anyánk húsz évvel idősebb bátyja, a közismert katolikus pap, hittanár, pápai kamarás, a Zászlónk című folyóirat utolsó főszerkesztője, Pantol Márton atya a másikban, az úgynevezett cselédszobában pedig anyai nagyszüleink. Sokat, szinte mindent a családunknak, tágabb értelemben a környezetemnek köszönhetek. Elsősorban apánknak és anyánknak, akik minden kötöttség nélkül neveltek minket egy közel sem könnyű történelmi időszakban. Nem felejtem a szombat délutáni családi szeánszokat, ahol tanítónő anyánk mesélt a történelemről, mi pedig tátott szájjal hallgattuk. Kiállításokra, színházba, az operába vitt. Kisgyerekként már ismertem a szimfonikus zenekar összes hangszerét, mert a szünetekben lementünk a földszintre, ahol egy idő után már nekem kellett elmondanom, hogy a hangoló zenészek éppen melyik hangszeren játszanak. 
 
Karajan sofőrszerepben
 
– Elég hamar kiderült, hogy Te amolyan művészlélek vagy, ilyesfajta pályát is képzeltek el neked a szüleink. Nekem reálpályát vizionáltak, hisz apánk gyakran mondogatta: ebben az országban rendszerek jönnek-mennek, de mérnökre, orvosra mindig szükség lesz. 
– Művészlélek ide vagy oda, a fociról még említést sem tettél, holott általános és középiskolás éveinket alapvetően meghatározta. Te Albert- és Ferencváros-imádó lettél.
– Azóta a szerencseszámom a kilences, mert a középcsatár Flóri hátára ez a szám volt írva.
– Én pedig a Tatabányának drukkoltam, mert Grosics Gyula, a Fekete Párduc oda lett száműzve. Ugyanis mint az osztálytársaidnál fiatalabb, én meg a kapuba lettem száműzve, ahol az iskolaválogatottságig vittem. Te voltál a középcsatár, én pedig a kapus. Ezért is őrzöm kedves emlékeim között azt a fényképet, amely sok-sok évtizeddel később készült, amikor 2010-ben Budapestért díjat kaptam, a Fekete Párduc pedig a főváros díszpolgára lett.  
Presztízs Magazin– Évekig arról álmodoztam, hogy egyszer majd válogatott játékosként magam is a Népstadionban fogok játszani 80 ezer ember előtt. Ez az ifjonti lelkesedés addig tartott, mígnem – némi szülői ráhatásra is – az egyetemi tanulmányokat választottam.
– Én viszont a Képzőművészeti Főiskolára készültem. Rengeteget rajzoltam – családi kritikusaim szerint egészen jól –, s arra készültem, hogy híres festő leszek. Érdekes, hogy a képi látásmód azóta is megmaradt bennem. Ha zenét hallok, rögtön képeket látok. Azoknak a tanítóknak, tanároknak tartozom köszönettel, akik az általános iskolában és a gimnáziumban, később pedig a Zeneművészeti Főiskolán pallérozták elképzeléseimet az életről. A Dózsa György úti iskolába egyszer csak bejött egy hölgy (Bors Irma) az osztályba, akinek énekelni kellett. A sors kegyéből így kerültem be a zenei osztályba, hiszen Kodály Zoltán tanár úr kitalálta, hogy minden iskolában legyen egy zenei osztály. Kötelező lett a hangszeres tanulás. Mivel otthon volt egy pianínó, először zongorát kellett tanulnom, de nem nagyon ment, ezért Irma néni ajánlotta, térjek át a furulyára. Így kerültem Béres János keze alá, aki később meg átállított a fuvolára. Bántai Vilmos lett a tanárom, aki nem kisebb személyiség, mint az Állami Hangversenyzenekar szólistája volt. 
Presztízs Magazin– A gimnáziumban olyan jeles személyiségek tanítottak minket, mint Záborszky József ének-, Draskovics Pál történelem-, Méhes László földrajz- vagy Papp Iván rajztanár, akit sántasága miatt a háta mögött csak Jambusnak hívtunk. 
– Közülük is nagy köszönettel Záborszky tanár úrnak tartozom, aki bevett az I. István (1990 óta szerencsére ismét Szent István) Gimnázium szimfonikus zenekarába, ahol csodás élményekben lehetett részem. Egy alkalommal St. Moritzban egy fesztiválon jártunk, amikor – hihetetlen, de így volt – Herbert von Karajan volt a sofőröm. Ez úgy történhetett, hogy St. Moritz valójában két részből áll: St. Moritz Dorf és St. Moritz Bad. A két helység között a svájciak úgy oldották meg a közlekedést, hogy húsz piros Volkswagen kisbuszt állítottak rendbe, amiket mindenki használhatott. Bárhol megálltak, ahol valaki leintette őket. Az egyik ilyen kisbuszt épp a fesztivál díszvendége, a világhírű karmester vezette, így lett a sofőröm két kilométeren keresztül.
– Ekkor már tudni lehetett, hogy zenei pályára fogsz menni. 
– Téged pedig szüleink nagyon is féltettek a filmes pályától, így először a Műegyetemre mentél, s csak utána következett a Színművészeti Főiskola.
– Így igaz, de a minket ért hatások közül ne felejtsük ki a múlt század 60-as éveinek elejét sem, amikor az egész világot meghódította a beatzene, ahogy akkoriban nevezték! Mindenekelőtt pedig a Beatles, amelyet csak recsegve tudtunk hallgatni a Luxemburg Rádión vagy a Szabad Európán, mert a vételt folyamatosan zavarták. Ennek ellenére mindkettőnket megbabonázott a zenéjük, hiszen saját gondolatainkat, érzéseinket hallottuk viszont. 
Presztízs Magazin– Olyannyira, hogy az utcánk végén lévő egykori Sport mozi egyik előadására egy héten keresztül – volt, amikor naponta többször is – csak azért váltottunk jegyet, hogy a híradóban megnézhessünk egy rövid riportot, amely a Beatles müncheni Krone Circus-beli fellépéséről tudósított, s ma sem felejtem, ahogy az I’m down-t játszották. Azaz annak kis részleteit hallottuk csak, mert a sikítás és a pejoratív kísérő szöveg elnyomta a zenét. De rövid időre mégiscsak a Beatlest láttuk mozogni, énekelni a színpadon.
– Addig nyaggattuk anyánkat, mígnem levelet írt a Cincinnati-ben élő amerikai rokonoknak, hogy küldjenek Beatles-lemezt, ami természetesen Magyarországon elérhetetlen csoda volt. Néhány hétre rá a postás értesítést adott át, mely szerint a 72-es postahivatalban átvehető egy Amerikából érkezett csomag. A Keleti pályaudvar kerítésén ülve bontottam ki, és a Meet the Beatles című első, Amerikában megjelent Beatles-lemezt tartalmazta. Ez onnantól kezdve a szoba kiállítási tárgyaként funkcionált, szerintem több százszor meghallgattuk.
– Mint tudod, ennek a zenének az életemben később nagy szerepe lett. Akkor viszont még „komolyzenész” pályára készültem, de a sors megint közbeszólt. Ugyanis Bántai Vili bácsi óráján egyszer csak megjelent egy különös figura, aki azért jött, hogy a színdarabjához szereplőket keressen. Horvai István rendező úr – többünk mellett – engem is kiválasztott egy szerepre, így 13 évesen bekerültem a színház világába. A Vígszínházban, Dürrenmatt: A fizikusok című darabjában kaptam néhány percet és egy mondatot.
 
 
Színpadvírussal fertőzött
 
– Mindez 1965 végén történt, amikor a próbákra eleinte anyánk, később én kísértelek el, hiszen 13 éves voltál csak. Tudom, hogy Te mindig az akkori nagy színészegyéniségekre emlékezel, én pedig az akkor 23 éves, gyönyörű Szegedi Erikára, aki végzős főiskolásként játszott egy kisebb szerepet. Még autogramot is kértem tőle, meg persze az akkori nagyoktól is. 
– A mai generációk el sem tudják képzelni az akkori Vígszínház társalgóját. Várkonyi Zoltán, Darvas Iván, Tomanek Nándor, Bulla Elma, Sulyok Mária és szerepem szerinti szüleim: Molnár Tibor, Békés Rita. Jellemző az akkori világra, hogy Darvas Iván, amikor belépett a társalgóba, anyánkat kézcsókkal illette. Innen már nem volt visszaút. Fertőzött lettem a színpad vírusával. Felkérés jött később Simon Zoltántól, a Nemzeti Színház zenei vezetőjétől, ahol Az ember tragédiáját Major Tamás rendezte, majd következett a 25. Színház, ahol aztán számomra egy másik világ nyílt ki. Oda Szigeti Károly hívott – megint a sorsszerűség –, aki a Tragédiának volt a koreográfusa. A Szerelmem, Elektra című Gyurkó László-darabban debütáltam mint töröksípos.
 
Presztízs Magazin– A dráma ’68-as bemutatóját együtt néztük a családdal a Nemzeti Színházban. Én 18, te 16 éves voltál, s már kinyílt a szemünk. Elektra és Oresztész igazságai, kibékíthetetlen küzdelme a 60-as évek végén, 12 évvel az ’56-os forradalom után, a párizsi diáklázadások idején egy sor aktuális kérdést is felvetett, amelyeket aztán a 25. Színház előadása még inkább hangsúlyozott. De hogyan lett a fuvolából töröksíp?
– Ez Szigeti Károly ötlete volt, ő adta kezembe a hangszert. Bige József készítette és tanított a használatára. Akkor már a színházban zenélt Halmos Béla és Sebő Ferenc, akiknek nagyon megtetszett a hangszer, és alapítottunk egy triót. Ezzel a trióval kezdődött – később Éri Péterrel kiegészülve – a Sebő-együttes korszaka és a legendás táncházmozgalom. Közben a Kassák Klubban megalakítottuk a Sebő-klubot, ahol az esték első részében versfeldolgozásokat játszottunk, de a második rész Tímár Sándor vezetésével már tánctanítás volt, és boldog, felhőtlen együttlét. A meghívott vendégek között volt Weöres Sándor, Csoóri Sándor, Nagy László, Szécsi Margit, Kósa Ferenc, Gyurkó László, Czakó Gábor, Sándor György és sokan mások. Bár ma az ilyesmit illik elfelejteni, de a tények tények: Vitányi Iván meghívására az egyik alkalommal Aczél György is ellátogatott a táncházba. A Kassák Klub hasonló szellemi központ lett, mint volt a 25. Színház. 
Presztízs Magazin– A Gyurkó László alapította 25. Színház hatalmas követ dobott az akkori magyar színházi élet állóvízébe. Nem az egykori igazgató elfogult unokaöccsei mondják, de tény, hogy azok az előadások felvillanyozták a kicsiny nézőteret, továbbgondolásra késztették a nyíltszívű befogadót. A színház a 70-es évek Magyarországán fontos szellemi kisugárzással rendelkezett. 
– Sok különleges pillanata volt ennek a néhány esztendőnek, amelyekben a parasztzene, a táncházmozgalom és ezzel egyidejűleg a beat-rock zene együttesen hatott rám. Béla és Feri viszont semmilyen módon nem akart változtatni a saját eredeti elképzelésükön, s ebben a maguk szempontjából igazuk is volt. Én azonban másra vágytam. 
– Ma is jól emlékszem, hogy Erdős Péter, az akkori Magyar Hanglemezgyártó Vállalat könnyűzenei „mindenhatója” gúnyosan kinevetett és azt mondta: lesz lemezetek, ha megalkotod az ötlábú birkát. 
– Ez pontosan így volt. Közben Gyurkó Laci is kapacitált: csinálj saját zenekart! Ekkor fogalmazódott meg bennem a Kormorán alapításának gondolata. Elteltek az évek, elbúcsúztam a Sebő-együttestől, közben lediplomáztam a főiskolán, létrejött a királydombi István, a király előadás.
 
 
Megszületett az „ötlábú birka”
 
– Az István, a király külön beszélgetés tárgya lehetne, de most maradjunk a Kormoránnál! A Holdfényt vetettem című műsorotok revelatív hatású volt a Karmelita kolostorban, amely ma már a miniszterelnök székhelye. 
– A 25. Színházban szerveződött zenekart nagyrészt régi katonatársaimmal alapítottam, énekese egy különös személy, Papadimitriu Grigorisz volt. Megszületett az „ötlábú birka”, azaz az első Kormorán-hangverseny 1976. december 16-án. Ekkor 24 éves voltam. Bár ebben még csak akusztikus hangszerek kaptak szerepet, elhatározott szándékom volt, hogy szeretnék a műfajba olyan elemeket is bevonni, amelyek a parasztzenével, a rockzenével és a szimfonikus zenével együtt tudnának létezni. 
– Ez aztán később sikerült is, sőt külföldön ismertebbek lettetek, mint idehaza. Senki sem lehet próféta a saját hazájában? 
Presztízs Magazin– Az Interkoncert munkatársai küldtek minket külföldre. Így jutottunk el egy kelet-berlini fesztiválra (Rote Lieder), ahol egyik este láttam egy olasz bandát (Canzionere del Lazio), akik olyan zenét játszottak, amiről én is álmodtam. Dob, basszusgitár, elektromos gitár, két hegedű és egy különleges énekesnő. 1979-ben azon az estén eldőlt az életem, mert megtaláltam, amit kerestem. Még abban az évben eljutottunk egy nyugat-németországi fesztiválra is Tübingenbe, ahol egy holland szervező lehetőséget, pénzt látott a zenekarban. Elkezdődött egy majdnem tízéves korszak, amikor bejártuk Európát. Mai ésszel fel nem fogható, hogy átutazó vízumunk volt az akkori NSZK-n keresztül, hogy többet játszottunk Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban és Spanyolországban, mint itthon. Egy év múlva az Egyetemi Színpadon is debütáltunk, ez volt az Ötlábú birka koncert.
– Miért nevezted el a bandát a kormoránról, erről a védett, ritka madárról?
– Volt egy nagyon kedves színésznő barátnőm, vele gondoltuk ki a Kormorán nevet. Még ideológiát is gyártottunk hozzá, hisz a kormorán egy rablómadár. Ha nagyon elszaporodik, felfalja a halakat. A halászok ezt kihasználva gyűrűt tesznek a nyakára, hogy ne tudja lenyelni a halat. Gyakorlatilag így halásznak a kormoránnal. Én akkor ezt úgy fogtam fel, hogy velünk is ezt csinálják. Be kell kapni a halakat, de nem engedik lenyelni. Ugyanakkor a kormoránnak nincs ellensége a természetben! 
– 1984-ben aztán végre-valahára – ehhez talán Erdős Péter távozása is kellett – megjelenhetett az ugyancsak legendás Folk and Roll című első Kormorán zenealbum, amely alapvetően átértékelte a népzene és a rockzene kapcsolatát. 
– Akkoriban hideget-meleget kaptam ezzel kapcsolatban, mert a népzenész kollégáim, barátaim árulónak tituláltak, az új barátok (a rock világából) meg nevetségesnek találták, hogy dudával, hegedűvel, citerával, töröksíppal hogyan lehet felmenni a rockszínpadra. Ez sokáig így is maradt. Más kérdés, hogy ehhez képest ma már rengetegen ezt csinálják.
 
Forradalmi tettek
 
Presztízs Magazin– 1986-ban a mai Szabad Tér Színház jogelődjének élére kerültem, amelyhez a reprezentatív Margitszigeti Szabadtéri Színpad is tartozott. Közeledett a ’48-as forradalom 140. évfordulója, amely előtt aztán A költő visszatér rockoperával tisztelegtünk.
– Ne feledd, hogy a rockopera bemutatását megelőzte egy jelentős esemény a Nemzeti Múzeumnál 1985. március 15-én, amelynek közösen voltunk részesei. Az ünnep történetében a legelső élő televíziós közvetítésben az egész ország látta, hogy a Múzeum teljes homlokzatáról lehullott a börtönfal, s mögötte láthatóvá vált az ugyancsak a teljes homlokzatot beborító nemzeti színű zászló.  Ugyanolyan hatást váltott ki, mint 1983 augusztusában, az István, a király végén a Királydomb horizontján felemelkedő hatalmas méretű nemzeti színű zászló. Bizony, ekkor egy nemzet lelkét érintettük meg, tetszik, nem tetszik, akkor ez forradalmi tett volt.
– A Kormorán zenekar története és a Te személyes életed ma már szétválaszthatatlan. 
– Szárnyaim nőttek, s a magyar közéletet a huszadik század második felének szellemi viharai miatt megosztó gondolatok vonzáskörébe kerültem. Majd egy erdélyi koncert után ismét a sors lépett közbe. Felismertem, hogy vagy tudatosan vállalom azt, hogy sokaknak szellemi, lelki mentőövet kínálok, vagy hagyom, hogy a csónak elsüllyedjen. Talán A Megfeszített, vagy A Napba öltözött lány Csíksomlyón ébresztett rá végleg, hogy fontos dolgom van a világban. Közel másfélszáz zenealbumot készítettünk. Közben jöttek a filmzenék: a Julianus, a Honfoglalás, a Sacra Corona, amelyekből sokan megértették, mit jelent: Ki szívét osztja szét.
 
„Egy népet, egy nemzetet le lehet aljasítani, de a lelkét fel is lehet emelni”
 
Presztízs Magazin– Filmzenéidnek játékfilmjeim sokat köszönhetnek. A Honfoglalás főcímdala a Kell még egy szó Demjén Ferenc előadásában azon kevés alkotás közé tartozik, amely a műfajban sokáig fennmarad, a filmtől függetlenül is önálló életre tudott kelni. De ugyanez vonatkozik A Megfeszített című rockoperára, amelyben Jézus és az ellene lázadó Júdás bibliai történetét majd’ mindenki ismeri, de a zenemű a Mester és a Vezér konfliktusában nagyon is mai történetre utal. Kifejezi a magyarság mindenkori szenvedéstörténetét is. 
– A mai totális agymosást többször átélte nemzetünk. Volt tatárjárás, volt 150 éves török uralom, volt Habsburg Birodalom. 1541-től 1920-ig az önálló állami létünk is megszűnt, aztán a huszadik század második felében jött a szocialista társadalmi és emberkísérlet. Egy mai fiatalnak nehezen átélhető, távoli múltba vesző esemény a zsidóság tragédiája, a Gulágon elpusztult emberek szenvedése vagy akárcsak a 100 évvel ezelőtti trianoni békediktátum, amelynek máig ható következményeit fel sem ismerik. Nem ismerni a múltat, ezáltal bizonytalankodni a jelenben és nem törődni a jövővel. Egy népet, egy nemzetet le lehet aljasítani, de a lelkét fel is lehet emelni. Mindez akarat kérdése. A rombolást rövidebb idő alatt meg lehet tenni, az építkezés jóval hosszabb ideig tart. Én szerény eszközeimmel ez utóbbit akarom elősegíteni, mert hiszem, hogy az ember jóravalónak születik, szeretetre éhes, és értelmes célok érdekében közösségben akarja leélni az életét. Legyen az egy szűk értelemben vett család, vagy tágabb értelemben egy egész nemzet. Nekünk szerencsénk volt, mert olyan családban nőttünk fel, ahol ezeket az értékeket elsajátíthattuk, s tudom, hogy százezreknek adtam hitet és lelki erőt a mindennapokhoz. Anyánk utolsó mondataiban is azt kérte: szeressétek egymást! Ezt mondta mindkettőnknek egymástól függetlenül, 20 óra különbséggel. Mélyen hiszem, hogy még mindig van dolgom itt e földön. Eddigi életemben háromszor kopogtattam a Jóisten ajtaján, de eddig mindig visszaküldött. Még a Kossuth-díjat is a feleségem vette át a Parlamentben, mert éppen kórházban voltam.
Presztízs Magazin– Visszatekintve bizony nem volt könnyű ez a felnőtt alkotói periódus 1976-tól napjainkig. Közben volt egy mindent felforgató kelet-európai rendszerváltozás, de a tisztázatlan társadalmi értékrend következtében az egykori és mai sebek nehezen gyógyulnak. 
– Valószínűleg a szüleinknek sokkal nehezebb volt, és bizonyos értelemben nekünk is, mint manapság a gyerekeinknek. Nehezen találtam meg a belső békémet, bár a második házasságomból három gyönyörű, értelmes és tehetséges gyerekem született, akikre nagyon büszke vagyok. Kurszán, akárcsak én, Zeneművészeti Főiskolát végzett, zongoraművész lesz, Sólyom a jazz-zene felé vonzódik, bár tehetséges fotós. Az sem lenne baj, ha több lábon állna. S talán Dorottya is örökölt valamit belőlem, hiszen Képzőművészeti Főiskolán végez, festőművésznek készül. Igyekszem segíteni nekik, bár a legfontosabb, ha megértik mindazt, amit dalokban, versekben, zenés művekben igyekeztem megfogalmazni. Talán úgy is fogalmazhatok, hogy harmadszorra találtam egy családot, akik mindenért kárpótolnak, de valójában van egy másik titkos családom is, a Kormorán.
 
 
----------------------------------------------------------------------------------------------
 
Ha van szeretet, van megértés,
Akárkivel élsz: ő a megfejtés.
Mert a szeretet mindennél többet ér.
A szeretet felülír minden tévedést!
A szeretet az élet, a szeretet szenvedés.
A szeretet, szerelem. Mindenkinél többet kér.
A szeretet felülírja a gazdagodást.
Szegény vagy gazdag, mindkettő egy Istent kíván.
Az igazságot, hol egy férfi egy nő, egymásra vár.
Egy találkozást, amiből, lehet egy új világ.
Énekeld velünk, mit az ember kíván!
Kéz a kézben a gondolat: ez a Kormorán!
 
--------------------------------------------------------------------------------
 
KOLTAY GERGELY
Zeneszerző, szövegíró, zenetanár.
A Magyar Örökség és a Magyar Szabadság díjjal kitüntetett KORMORÁN együttes alapítója (1976) és vezetője.
Vígszínház, Nemzeti Színház, 25. Színház, Pesti Színház, Népszínház, Várszínház.
Színpadi zenész, a Kecskeméti Katona József színház zenei vezetője, karmester.
Az MR Szórakoztató zenei szerkesztőség vezetője – az MTV Zenei osztályának vezetője.
Az MR Kossuth adó zenei vezetője - MR Petőfi adó intendáns.
1974 A NÉPMŰVÉSZET IFJÚ MESTERE
2001 MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ARANY ÉRDEMKERESZT
2006 VITÉZI REND NEMZETVÉDELMI KERESZTJÉNEK ARANY FOKOZATA
2008 TÖRTÉNELMI VITÉZI REND TISZTELETBELI VITÉZE
2010 BUDAPESTÉRT DÍJ
2017 MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE
2019 KOSSUTH-DÍJ
 
--------------------------------------------------------------------------------------
 
Kell még egy szó
Kell még egy szó, mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha, gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
 
Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
 
Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, ott várok rád,
Ahol véget ér az út!
Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába,
Az a hely, ahol élsz, világnak világa,
Az égig érő fának, ha nem nő újra ága,
Úgy élj, hogy te legyél virágnak virága.
 
Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, én várok rád,
Ahol véget ér az út!
 
Nézz rám, s ne ígérj,
Nézz rám, sose félj,
Ha nincs hely, ahol élj,
Indulj hazafelé!
Átlag: 5