Fülünkbe forró ólmot öntsetek!
– avagy hogyan változtak zenefogyasztási szokásaink az utóbbi évtizedekben?

A streamingszolgáltatás átvette a stafétát?
A 2000-es évek elején úgy tűnt, a zeneipar egyszerűen összeomlik. Mintegy 20 éven át rendkívül nehéz időket élt meg az ágazat, és a nagy áttörés hiányában konstans hanyatlás, majd a lassú pusztulás várt rá. Kezdetben az újonnan megjelent streamingszolgáltatások (Spotify, Deezer, AppleMusic) sem látszottak az iparág megmentőjének, mára ellenben úgy tűnik, a fogyasztási szokások megváltozásával ezek a felületek mentik meg azt.
Emlékezzünk vissza az utóbbi évtizedekre! A zenehallgatás állandó velejárója volt az emberek életének, és a szórakoztatóipar egyik tetemes bevételt hozó szegmensének számított. Azt követően szépen lassan minden háztartásba eljutott az internet, és az addigi bakelit-, kazetta-, majd CD-eladások visszaesést mutattak, majd a 2000-es évek elejére a fizikai formátumok értékesítési mutatója a harmadára csökkent. Meglepetésre pont az online zenehallgatási felületek mentették meg a zeneipart, és ezzel egyidejűleg a népszerű hamisításoknak is véget vetettek.

Van itt még egy globális óriás, méghozzá az a felület, amely a fiatalok körében talán nagyobb hangsúlyt kap, mint maguk a streamingszolgáltatók. Ez a világ legnagyobb videómegosztó portálja, mely jelentős szerepet kap a zenefogyasztási szokásokban is. Egyik legfőbb jellemzője, hogy teljesen ingyenesen biztosítja a tartalmakat, ez viszont állandó minőségromlással jár.
Analóg egy digitális világban?
Mint írtam, a streaming verte a legtöbb szöget a fizikai formátumok koporsójába, azonban a retró láz állandósága a zeneiparban is újjáélesztett egy hanghordozót, méghozzá a hanglemezt, ismertebb nevén bakelitet. Míg a kazetta és a CD szinte teljesen feledésbe merült, addig sorra rendezik a lemezbörzéket, bakelitlemezre specializálódott fórumokat hoznak létre, az utángyártás is megindult, és a lemezboltok is újra megnyitották kapuikat. Az első és legfontosabb tanács azoknak, akik belevágnának a bakelitőrületbe, hogy első útjuk a fater padlására vezessen, mert az igazi elfeledett kincseket rejthet. És hogy miért is jó a hanglemez? Egyrészt igazán hangulatos. A bakelit jellegzetes illata felejthetetlen, emellett – figyelembe véve a hangminőséget – a legtöbb digitális zenei formátumot megveri. A lemezgyűjtés mára nemcsak a minőségi zenehallgatásról szól, hanem százak elsődleges hobbijává vált. Kategorizált lemezek, roskadozó polcok, retró hangulat.

A hazai zenefogyasztás egyik meghatározó szegmense a rádió. Szinte a teljes felnőtt lakosság hallgat hetente legalább egyszer rádiót. Ezzel vezető médiummá nőtte ki magát, mely megelőzi a tévét, a számítógépet és az okostelefont is. A rádiózás szempontjából kiemelkedően jelentős, hogy az új zenék megismerésére nagyon fontos forrást jelent a hallgatók számára.
A zenekarokat tekintve azonban a rádió már egyfajta versenyfutásról szól. A műsorszórás során rengeteg kritériumnak kell megfelelni. De kapunk-e újat a mai rádióktól? A szubjektivitás ebben az esetben is meghatározó, hiszen ahány ember, annyiféle zenei stílus lép a kedvenc „zónába”. Némelyikből bőségesen szolgáltatnak az országos rádiók, más stílusok azonban háttérbe szorulnak. A rockzene például nagyon megsínyli a dolgokat, az utóbbi időben szinte teljes egészében kikerült a stílus a rádiókból. Van azonban egy ötletes újítás, mely talán minden zenekedvelő számára megoldást jelenthet. Az internetes rádiók, amelyek hazánkban is egyre inkább teret hódítanak, és leginkább a zenei műfajok szétválasztásában van szerepük.
A zenekarok lassú haláltusája?

Ennek természetesen velejárója az óriási kreativitás és az ezt követő esetleges sikersorozat, viszont a fent említett fogyasztási szokásokkal szimbiózist alkotva a siker elengedhetetlen feltétele, hogy az együttesek megjelenjenek mindenféle online felületen.