Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Kellett egy Féktelen éj

Demjén Ferenc megtöltötte a Parkot – és a szívünket is érzésekkel

dr. Szász Adrián | Budapest Park | 2017.06.27. |
Kellett egy Féktelen éj
Akár egy reprezentatív országos (de minimum budapesti) közvélemény-kutatást le lehetett volna folytatni múlt pénteken este a Budapest Parkban, annyira minden generáció – sőt azt is mondhatjuk, hogy társadalmi réteg – képviseltette magát Demjén Ferenc egyetlen nyári fővárosi koncertjén. Na, és a nemek aránya sem volt rossz, ami szintén nem mellékes egy effajta buliban. S ha már közvélemény-kutatás: egy kérdésre alighanem határozott igen lett volna az est végén az elsöprő többség válasza: Ön jól érezte magát „Rózsiékkal”?
Én konkrétan meghatódtam az első hangokon, és a lúdbőr sem került el A szabadság vándorai közben, amely dal oly sokat szólt tízéves koromban a régi Trabantunkban, majd Daciánkban – ha jól emlékszem – egy világoskék színű kazettáról. Például amikor rendszerváltó hangulatban Olaszországba, Bibionéba indultunk életünkben először családi nyaralásra. Akkor tényleg mi voltunk a szabadság vándorai, és ez a feeling huszonhét évvel később a Parkban is visszajött. Más kérdés, hogy volt – már jóval ezerkilencszázkilencven után – olyan korszakom is, amikor A szerelem első vérig lett a kedvencem, mostanában meg valahogy a Jégszívet dúdolom. Demjénnek mindegyik életérzésre van dala, és ezek még hitelesebbek attól, hogy szerzőként is jegyzi a nagy részüket.
Előadóként pedig még túl a hetedik ikszen is hibátlanul prezentálja az egy estébe be sem férő mennyiségű legendás slágerének az egy estébe mégis valahogy beférő részét. Miután kisétál egy hihetetlenül vidám, színes pólóban a színpadra, néha felemeli a napszemüvegét és kinéz alóla, bár jobbára – ahogy megszoktuk tőle – mögüle szemléli a világot és minket. Ez a kicsi ember a nagy hajával mekkora életművet tett és tesz le folyamatosan az asztalra, pedig az ereje nyilván neki is véges, de a tehetsége, úgy fest, nem az! Összekötő szövegekre nem is pazarolja az energiát, ám mindenfajta helyettesítő műsorszám nélkül végigtolja a másfél órát úgy, hogy a hangját sem kíméli, ahogy esetleg kortársai tennék a helyében.
Jó volt látni ezen a ráadásul még csodálatos időjárással is megáldott estén, hogy az említett, minden tekintetben vegyes tömeg mennyire egyetlen hatalmas, boldog társaságként táncolta végig a koncertet! Jó volt hinni, hogy ahogy Rózsi a dalaival együtt immár halhatatlan, úgy mi is lehetünk még azok, igaz, fogalmam sincs, miként, de biztosan nem lehetetlen, hiszen Sajtból van a Hold és a Szerelemvonatból sincs kiszállás. Az autóból mondjuk volt – hazafelé a Parkból azoknak, akik lebuktak a majd' minden sofőrt érintő rendőrségi szondáztatáson. Nekem nem volt miért aggódnom. A helyszínről – az alkoholmentes sörrel öblített remek bulinak hála – "mindössze" örömittasan távoztam. El kell, hogy engedj – énekeltem magamban a derék egyenruhásnak…
dr. Szász Adrián
 
Még nincs értékelve