Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Liszt Ferenc, a hangmágus szívtipró

Mikó Bálint | Profimédia-Red Dot | 2020.07.15. |
Liszt Ferenc
Liszt Ferenc, a hangmágus szívtipró
Csodagyerek, zseniális komponista, a női nem nagy rajongója, szent és tiszta életre áhítozó abbé, a büszke magyar, aki mégis Rómában, Párizsban és Weimarban érezte csak igazán elemében magát… Liszt Ferenc életét végigkísérte a kettősség: egyszerre szeretett volna kéjsóvár duhajként és csak a zenének élő önmegtartóztató ájtatoskodóként létezni. Igényelte a kényelmet és a pompát, de például haláláig furdalta a lelkiismeret, hogy nem szállt síkra karddal a kezében az 1848-as magyar szabadságharc ügye mellett. Egy olyan ember magánéletébe engedünk ezúttal betekintést, aki úgy lett korának ikonikus komolyzenei alakja, hogy közben életvitelét tekintve Európa első rocksztárjává vált.
Liszt származása 1918 óta képezi vita tárgyát, egészen addig Lina Ramann a zeneszerzőről 1880 és 1894 között publikált háromkötetes biográfiájának (Franz Liszt als Künstler und Mensch – Liszt Ferenc: Művész és ember) erre vonatkozó állítása számított iránymutatónak. Ramann részletesen feltérképezte Liszt családfáját, és arra a megállapításra jutott, hogy a komponista apja magyar, anyja pedig osztrák származású volt. Doborján, ahol Liszt született, csupán a trianoni békeszerződés aláírása után vált Ausztria részévé. 
Presztízs MagazinLiszt magát következetesen magyarnak vallotta. Noha Párizsban, Rómában és Weimarban is hosszú ideig élt, soha nem folyamodott francia, olasz vagy német állampolgárságért, de nem volt osztrák állampolgár sem. Rengeteget utazott, és mindig magyar útlevéllel barangolt a világban, amely Sopront nevezte meg illetőségi helyként, ráadásul gyermekei szintén magyar állampolgárok lettek. Lisztet fűtötte a magyar hazafiság érzete, a nyelvvel azonban hadilábon állt. A doborjáni iskolában németül folyt az oktatás, utána pedig Párizsban „rászokott” a francia nyelvre, és amikor 1840-ben Festetics Leó gróftól kitüntetést vett át, akkor is franciául, de nem kevés büszkeséggel és hagyományos magyar nemesi zekében jelentette ki az egybegyűltek előtt, hogy magyarnak tartja magát. 
 
A csodagyerek tündöklése
 
Presztízs MagazinLiszt 1811-ben született a már említett Sopron megyei Doborjánban, ami ma Raidingként Ausztria része. Apja Esterházy Miklós herceg juhászati számadója, anyja pedig egy pékmester lánya volt. Kiskorában rengeteg betegséget elkapott, egy pedig olyan súlyosnak bizonyult, hogy a szülei azt hitték, a gyermekük elhunyt, és még a koporsót is megrendelték rögtön, ám ekkor a kis Liszt hirtelen „feltámadt”. Hatévesen kezdett zongorázni, valamint kottát írni, előbb ismerte a hangjegyeket, mint a betűvetés tudományát. 1819-ben Beethoven egykori tanítványa, Carl Czerny lett a zongoratanára, aki nyomban felismerte benne az apró zsenit, és jelképes összegért vállalta a gyerek oktatását. Liszt 1820-ban adta első koncertjeit, és a harmadikon annyira lenyűgözte a közönségét játékával, hogy öt arisztokrata vállalta, hogy évi 600 forinttal támogatja további zenetanulmányait. A Liszt család 1822-ben Bécsbe költözött, ahol a gyermeket Czerny mellett „Mozart gyilkosa”, Antonio Salieri vette védőszárnyai alá és tanította zeneelméletre. Főképp Milos Forman Amadeus című filmjének köszönhetően manapság afféle ördögi irigykedőként hírhedt Salieri érdekes módon Liszt iránt nem táplált féltékenységgel mérgezett ellenszenvet, pedig azonnal felismerte a gyerek zsenialitását: inkább segítette Ferencet, például zongorakísérőként alkalmazta énekelni tanuló nebulók mellé, ezzel fontos bevételi forrást nyújtva a Liszt famíliának.
1823-ban Liszt Ferenc bálványával, Beethovennel is találkozhatott: noha a morózus komponista utálta a gyerekeket (a csodagyerekeket meg pláne), hajlandó volt Czerny közbenjárására beengedni Lisztéket a lakásába, ahol aztán elismerően bólogatva szemlélte a fiú zongorázását (mivel eddigre már teljesen megsüketült, be kellett érnie a látvánnyal).
1823-ban Liszték Párizsba tették át a székhelyüket, ahol Sébastien Érard hárfa- és zongorakészítő szomszédságába költöztek. Liszt Ádám, Ferenc apja összebarátkozott a mesterrel, aki innentől támogatta a csodagyerek karrierjét, az pedig cserébe reklámozta Érard portékáit, például az ő zongoráin játszott, amiket nem győzött dicsérni. 1824-ben Párizs Lisztet már Mozart reinkarnációjaként ünnepelte, egy évvel később pedig bemutatták első operáját, az egyfelvonásos Don Sanche, avagy a szerelem kastélyát, és innentől nem volt megállás, sorra születtek a mesterművek, amelyek révén a gázsija is növekedett.
 
Nők minden mennyiségben
 
A kamaszkorból a fiatal felnőtti létbe lépő Liszt szó szerint falta az életet, és persze a nőket, akiket könnyen levett a lábukról kedves és előzékeny modorával, kecses mozdulataival, szenvedélyről árulkodó zöld szemével és nem utolsó sorban szőke, hosszúra növesztett hajával. Hozzá hasonlóan kalandvágyó géniusz barátai − Chopin, Berlioz és Paganini – társaságában gyakori vendége volt a báloknak, szalonoknak, ahol rövid idő leforgása alatt számos tapasztalatot szerzett a csábítás művészetéből. A női nem mellett a katolicizmus gyakorolta rá a zenén kívül a legnagyobb hatást, mindig is vágyott valamiféle egyházi titulusra, de pontosan tudta, hogy annak megszerzése összeegyeztethetetlen csapodár életmódjával, ezért egészen addig várt azzal, hogy magára öltse a mélyen vallásos zeneszerző szerepét, amíg alaposan ki nem élte magát. Csak 1865-ben szentelték abbévá, és olyannyira imádta a tisztséghez járó öltözetet, hogy úgy rendelkezett, abban temessék majd el.
Az 1830-as években Liszt fel és alá turnézott Európában, és mindenhol meghódította hallgatóságát improvizációs technikájával és páratlan dallamérzékével. A nőket különösen, ők szó szerint a lába előtt hevertek, és kedvére válogathatott közülük. Jó néhány szeretőt írhatott fel képzeletbeli listájára ekkoriban, köztük az ünnepelt zongoraművésznőt, Marie Pleyelt is, magyarán a kollégákra sem maradt hatástalan a vonzereje. A fáma szerint vele Chopin lakásán találkozott vele először, méghozzá a ház urának távollétében. Chopin a nő férjének közeli barátja volt, ezért nem repesett az örömtől, amikor kiderült, hogy Liszt pont nála melegedett össze ennyire Marie-val.
Presztízs MagazinLiszt gyermekeinek anyja Marie d’Agoult grófnő lett, akivel 1833-ban ismerkedett meg Párizsban. Az arisztokrata hölgy korának jeles politikai publicistája és romantikus regényírója volt, a zeneszerzővel való összebútorozásakor már két saját gyerekkel rendelkezett. Ferencnek három utódot szült (Blandine-t, Danielt és Richard Wagner leendő feleségét, Cosimát), de egyikük sem tudott mit kezdeni ennyi poronttyal, így aztán a velük való foglalatoskodást többnyire dajkákra vagy Liszt anyjára bízták.
A Magyar rapszódiák című zongoraművek szoknyapecér szerzője pályája csúcsán az évszázad híres kurtizánjaival is bizalmas viszonyba keveredett, Marie Duplessis és Lola Montez egyaránt a karjaiba omlottak. E hölgyekkel nem csupán az ágyban lehetett meghatározó élményeket átélni, hanem a társasági életben is, az oldalukon való feltűnés garantált sikert és érdeklődést váltott ki az úri szalonokban. Montez a 19. század egyik legimpulzívabb és legszabadelvűbb nője volt, aki Liszt előtt olyanokat részesített kegyeiben, mint I. Miklós orosz cár és I. Lajos bajor király. Amikor a zeneszerző szakított vele, bosszúból azzal hozta kellemetlen helyzetbe, hogy a német császári pár jelenlétében felpattant egy asztalra, és meztelenül táncolt a szintén az összejövetelen tartózkodó Lisztnek.
Presztízs MagazinA legszorosabb kapcsolat Lisztet kétségkívül Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnőhöz fűzte, akivel 1847-ben, kijevi koncertjei után ismerkedett meg. Rögtön egymásba szerettek, majd úgy döntöttek, Weimarban fognak együtt élni, ahol Lisztet 1848-ban udvari karmesterré nevezték ki. Carolyne pénze nagy részét a válása intézésére fordította, mert mindenképp Liszt felesége akart lenni, ám IX. Piusz pápa − hosszas huzavona után − mégsem adta meg az engedélyt a hercegnő házasságának egyház előtti felbontására, pedig a szerelmesek Liszt 50. születésnapján szerettek volna egybekelni. Az emiatt érzett csalódás késztette végül a komponistát arra, hogy papi pályára lépjen, de Carolyne ezt követően is lelki társa maradt, sőt nagy befolyása volt Liszt műveinek végső formájára is. A magyar hangmágus gyakran kikérte a véleményét a munkáit illetően, és a nő javaslatára olykor változtatott rajtuk (egyes zenetörténészek szerint ez nem mindig vált a szóban forgó kompozíciók előnyére). Ha házastárs nem is, örök múzsa mégis jutott Ferencnek.
 
--------------------------------------------------------------------------------------
 
Presztízs MagazinAz első rocksztár?
A lisztománia kifejezést nem más alkotta meg 1841-ben, mint a német költőóriás Heinrich Heine, akinek beszámolója szerint a magyar muzsikus-zeneszerző hölgyrajongói szó szerint önkívületi állapotba kerültek a mester koncertjein, ráadásul gyakran még azelőtt, hogy az első hang elhangzott volna. Állítólag apácák sem szégyelltek révületbe esni Liszt látványától és zenéjétől, a fellépések végeztével pedig, amikor a művész úr gúnyos mosollyal az egybegyűltek közé hajította pont e célból hozott kesztyűjét, valóságos közelharc robbant ki a „szent ereklye” megszerzéséért. Ha még azt is hozzátesszük, hogy Liszt hangversenyeit gyakran állva vagy a muzsika ritmusára mozogva hallgatta a nagyérdemű, rögtön nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a 19. század magyar komponista csillaga volt az első igazi rocksztár, a romantika érájának Elvise.
 
----------------------------------------------------------------------------------------
 
Presztízs MagazinZongoravirtuóz és író
Liszt elsősorban zongoraművek szerzőjeként ismert, ezekből komponált a legtöbbet. Fő előadói példaképei Paganini és Chopin voltak: előbbitől a szenvedély és virtuozitás fontosságát, utóbbitól a poétikus hangvételt tanulta el. Liszt zongoraművei sok albumon felbukkannak, de egyedül az ausztrál Leslie Howard rögzítette az összeset. A nagyszabású vállalkozás 15 évig tartott: 95 CD-ből álló gyűjtemény köszönhető neki, Howard pedig bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe. Kevésbé ismert tény, hogy Liszt íróként is maradandót alkotott: Chopinről írt 1852-es tanulmánya különösen jelentős, később pedig Wagner és Gluck operáiról szóló esszéket jelentetett meg. A kéziratait élettársai (Marie d’Agoult grófnő és Carolyne hercegnő) javítgatták, de gyakran nem bírtak ellenállni a kísértésnek, és Liszt tudta nélkül saját gondolataikat is beleírták a művekbe Liszt tudta nélkül.
Még nincs értékelve