Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Világhírt hozó igényesség

Exkluzív interjú Égerházi Attilával, a Djabe gitárosával

Mikó Bálint | djabe.hu | 2020.08.12. |
Djabe
Világhírt hozó igényesség
Sokan ábrándoznak arról a magyar pop- és rockszakmából, hogy betörnek a nemzetközi piacra, azonban a hazai színtérről egyelőre csupán keveseknek sikerült számottevő hírnevet szerezniük a Kárpát-medencén kívül. Magyarország egyik legfőbb zenei exportcikke kétségtelenül a Djabe nevű formáció, amely kemény munkával és cseppet sem kommersz, megalkuvás nélkül progresszív, a jazz, a világzene és a rock „hangkútjából” egyaránt merítő, túlnyomórészt instrumentális muzsikával került az élvonalba. Ráadásul hosszú évek óta dolgoznak minden idők egyik legnagyobb gitárosával, a Genesist is megjárt Steve Hackett-tel, aki Phil Collins és Peter Gabriel zenésztársa volt. A Djabe vezérével és megálmodójával, a gitáros Égerházi Attilával beszélgettem az együttes múltjának és jövőjének legfontosabb eseményeiről.
− Mikor kezdtél el érdeklődni a zene iránt, és mik voltak e téren a legkorábbi hatások, amelyek később az egész életutad alakulását meghatározták?
 
− A legmeghatározóbb szerepet a zenei ízlésem alakulásában a két bátyám játszotta gyerekkoromban, akik 12 és 15 évvel idősebbek nálam. Amikor öt-hat éves voltam, ők már kijárták a középiskolát és Beatlest, Rolling Stonest, Led Zeppelint hallgattak (a hatvanas évek végéről beszélünk). Az első nagy „szerelmem” a Jézus Krisztus Szupersztár című Webber-rockopera első verziója lett 1971 körül, amelyben Ian Gillan, a Deep Purple frontembere alakította Jézust. Ezt aztán igen hamar követték a progresszívebb zenék, ugyanis a fiatalabbik bátyám igencsak elmerült ebben a műfajban: ő ismertetett meg a Pink Floyddal, a Yesszel, a Genesisszel és az Emerson, Lake & Palmerrel. Akkoriban volt egyetemista, és bármilyen meglepőnek tűnik is manapság, az egyetemisták körében bizony ez a fajta igényes és nagy odafigyelést igénylő zene számított annak idején trendinek, mondhatni, ez volt az ő popjuk.
 
Presztízs MagazinA szabadság muzsikája 
 
− Milyen érzéseket közvetítettek ezek a zenék az akkori fiatalok számára?
 
− A vasfüggöny mögött éltünk, és abban az időben a szabadság utáni vágy egyik legfőbb megtestesítője volt számunkra a rock és azon belül a progresszív rock. Ha tinédzserkoromban rám tört a bánat vagy a szorongás, csak feltettem mondjuk a Genesistől a Trick Of The Tail vagy a The Lamb Lies Down On Broadway lemezt, és ezek segítettek kimászni a gödörből. 1975-től követtem igazán figyelemmel a Genesis sorsának alakulását, pont addigra szállt ki belőle Peter Gabriel. A Trick Of The Tail volt az első albumuk, amit megjelenése után, kilencévesen már rajongóként vehettem a kezembe. Imádtam Steve Hackett gitározását, és amikor 1977-ben ő is elhagyta a csapatot, az rendkívül szomorúvá tett. 
 
− Úgy tudom, a dzsessz is nagy hatást gyakorolt rád… 
 
Presztízs Magazin− Fokozatosan kezdtem egyre több dzsesszt hallgatni a progresszív rockkal való megismerkedésemet követően. Egyre többször tettem fel John McLaughlin, Keith Jarrett és a Weather Report anyagait, illetve Jan Garbarek lemezeit, valamint világzenét is, és ezek lettek az előképei mindannak, amit később a Djabéval megvalósítottunk. Debrecenben éltem, és ott rendezték az ország legjobb dzsesszfesztiválját, a Debreceni Dzsessznapokat, ahol rendszeresen világsztárok léptek fel. A magyar előadók közül különösen a Pege Aladár Kvintett tetszett, amelyben Muck Feri szaxofonozott, akivel később sokszor dolgoztunk együtt. Az inspiráló debreceni dzsesszélet eredménye volt, hogy létrehoztuk a Novus Jam formációt, amely a Djabe előfutárának tekinthető, és olyan kiváló muzsikusbarátaimmal játszottam benne, mint Rácz Tamás gitáros és Gesztelyi Nagy Judit fuvolista. A Novus Jam 1983-ban megnyert egy országos amatőr zenekari versenyt, de mire leérettségiztünk, szétszéledtek a tagok, különféle egyetemekre mentünk. Ám ekkor is késztetést éreztem arra, hogy tovább zenéljek, és a 80-as évek végén összehoztam pár koncertet a fel-feléledő Novus Jam számára (például a Szkéné Színházban).
 
Presztízs MagazinEgzotikus ritmusokra táncoló kazlak 
 
− Ebben az időszakban jelent meg az életedben egy meghatározó barát és zenésztárs, Sipos András színművész, azaz Sipi…
 
− A Fészek Klubban Judit, a Novus Jam fuvolása megismerkedett Bubik Istvánnal, aki a színészet mellett ütőhangszerezett is, ráadásul remekül. Ekkor már készült a Novus Jam Profiles című lemeze, és Bubik bejelentette, hogy szívesen közreműködne rajta, sőt ismer valakit, aki nála is jobb ütőhangszeres: ez volt Sipos András, aki később a Djabe tagja lett. Sipi igazi egyéniség volt, sőt már akkor is sztárként viselkedett − még velünk is, amit nagyon mókásnak találtunk. Gyűjtötte az afrikai és dél-amerikai ütőhangszereket, általa hallhattunk először kalimbát vagy berimbaut, új távlatokat nyitott meg előttünk. Sipi sokat hozzátett a Novus Jam dalaihoz a lemezen, és végül fokozatosan megszületett a Novus Jam-ből a Djabe. A zenekar törzstagjai 1997-től 2000-ig Barabás Tamás basszusgitáros, Muck Feri szaxofonos, Sipi és én voltunk, sorra vettük fel a lemezeket. Az Update című 2001-es albumunk borítóján Sipi látható, ami részben arra utal, hogy akkoriban ő volt a zenekar arca, ha úgy tetszik: frontembere. Ez az album hatalmas sikert aratott, Emerton-díjat kaptunk érte.
 
− A következő nagy dobásotokat pedig édesapád festményei inspirálták.
 
Presztízs Magazin− 2003-ban jelent meg a Táncolnak a kazlak című anyagunk, amelyen az afrikai és egyéb hatások átadták a helyüket egy magyarosabb world musicnak. Égerházi Imre, az édesapám, alföldi festő volt, az ő művei ihlették a lemezen található szerzeményeket. A címadó dalt például a kárpátaljai szénaboglyák inspirálták, a Téli Hortobágy pedig enyhén bartókos beütésű. Ezen az albumon Sipi egy kicsit háttérbe szorult, a következőn, a Slices Of Life-on viszont megint előtérbe került. A Take On című 2007-es albumoz még hiányzott pár hangszeres rész Sipitől, de úgy gondoltuk, majd az épp aktuális turné után felvesszük őket. Sajnos erre már nem kerülhetett sor, mert a turné után nem sokkal Sipi szívrohamban elhunyt.
 
Presztízs MagazinSzardíniától Amerikáig 
 
− Hogyan barátkoztatok össze Steve Hackett-tel, a Genesis világklasszis gitárosával?
 
− Steve-nek rengeteg kiadványa született, és ezek közül nálunk sok nem volt kapható a 90-es évek végén. Eldöntöttem, hogy én fogom őket itthon terjeszteni, és kapcsolatba léptem a menedzsmentjével, amely készségesnek mutatkozott, így én lettem Steve lemezeinek hazai terjesztője. Később készítettem vele egy interjút, amelyben elmesélte, hogy az egyik Presztízs Magazinkedvenc tanára magyar volt, Pallai Péternek hívták. Kiderült, hogy Pallai Péter híres zeneszakértő, a BBC-nek készített dzsesszműsorokat. Rég nem találkoztak Steve-vel, én pedig újra összehoztam őket. Egy idő után elkezdtem koncerteket szervezni Steve-nek Magyarországra, elintéztem, hogy Budapesten rögzítsék a Hungarian Horizons című élő lemezét, és egyre jobban összebarátkoztunk. A nagy fordulópont akkor érkezett el, amikor Sipi meghalt, és már szerveztük a családja megsegítésére az emlékkoncertet. Steve megkérdezte, miképp Presztízs Magazinsegíthetne, és mondtam neki, hogy azzal, ha eljön és játszik. Meg is tette, a saját költségén ideutazott és részt vett a négyórás koncerten, amely végül CD-n és DVD-n is megjelent. Nem sokkal a koncert után közölte velem, hogy annyira fantasztikusan érezte magát, hogy szeretne velünk újra együttműködni. Innentől fogva egyre gyakrabban turnéztunk együtt. Eleinte csak Djabe-számokban játszott Steve, de végül több Genesis-dalt is bevettünk a repertoárba. 
 
 
Presztízs Magazin− 2016-ban egy rendhagyó és igen népszerű albumot vettetek fel Steve-vel. Mitől különleges ez az anyag?
− 2016 nyarán utaztunk el Steve-vel Szardínia szigetére, ahol a több mint ezer éves templom, a Nostra Signora di Tergu szomszédságában rendeztünk be egy alkalmi hangstúdiót. Három napon át megállás nélkül zenéltünk, felvételeket készítettünk, és az volt a célunk, hogy a sziget szépségeit zenei formába öntsük. A dobosunk ezúttal a világhírű Mezzoforte tagja, Gulli Briem volt, akivel nagyon élveztük a közös munkát. 2017-ben Life Is A Journey – The Sardinia Tapes címmel jelent meg az anyag, és hatalmas sikert aratott, több mint tízezer példány fogyott belőle csak az első évben. 2019-ben visszamentünk Szardíniára, és elkészítettük a folytatást Back To Sardinia címmel, amely talán még változatosabb lett, mint az elődje. Steve ezúttal nem tudott velünk tartani, de ő is szerepel az albumon, külön rögzítette a gitárjátékát. Ezen a legutóbbi felvételen Steve mellett a zenekar jelenlegi felállása hallható: Barabás Tamás – basszusgitár, gitár; Égerházi Attila – gitár, ütőhangszerek; Nagy János − billentyűs hangszerek; Koós-Hutás Áron − trombita, szárnykürt; Kaszás Péter – dobok, ütőhangszerek, ének.
Presztízs Magazin− Melyek voltak a közelmúlt legfontosabb eseményei a Djabe életében, és milyen újdonságok várhatóak tőletek a jövőben?
− 2019 nyarán észak-amerikai turnét bonyolítottunk, önállóan és fesztiválokon is felléptünk. Az előadások közül kiemelhetjük a Washington D. C.-i Kennedy Center színháztermében adott teltházas koncertünket, a nyolcadik alkalommal történő visszatérésünket a világ tíz legnagyobb jazz fesztiválja között számon tartott Rochester International Jazzfest rendezvényére New York államban, valamint a zárófellépést a kanadai Edmonton International Jazz fesztiválon. Az edmontoni koncertet felvettük, a dupla CD-változat március 19-étől lesz elérhető, viszont a download és streaming oldalakon már egy héttel korábban felbukkan az anyag. A Quality Vinyl Projects minőségben nyomott dupla hanglemezváltozat előreláthatólag idén nyárra készül el. Új stúdióalbumon is dolgozunk már. A The Magic Stag című anyag előreláthatólag szeptemberben jelenik meg a brit Cherry Red Records gondozásában. A Djabe eddig négy albumot adott ki náluk, de mindegyik esetében Djabe & Steve Hackett előadói néven. Ez lesz az első olyan megjelenésünk, amely önálló Djabe-kiadványként lesz kapható világszerte, de természetesen Steve is játszik a lemezen. A címadó dal szövegét közösen jegyzik a feleségével, Jo Hackett-tel. 2020 augusztusának elején kerül sor a szokásos éves Djabe & Steve Hackett turnéra, amely ezúttal a The Journey Continues Tour 2020 címet viseli. Fellépünk Debrecenben, Szegeden, Budapesten, Bécsben és a csehországi Olomoucban. Budapesten augusztus 4-én és 5-én adunk koncertet, a Budapest Jazz Clubban. Az ötödikei koncerten vendégmuzsikusaink is lesznek: Muck Ferenc (szaxofon) és Szabó László (szitár).
Még nincs értékelve